A Fidesz úgy is százezerrel több szavazatot gyűjtött be a négy évvel ezelőtti eredményéhez képest, hogy közben – nagyrészt a népességfogyás miatt – 300 ezer emberrel kevesebben adták le a voksukat az idei választásokon, mint 2018-ban. A negyedik kétharmad döntő oka azonban az, hogy az ellenzék közel 900 ezer szavazatot veszített. Míg 2018-ban a most az ellenzéki együttműködésben résztvevő pártokra 2,693 millióan szavaztak, most mindössze 1,8 milliónyian.
Bár az utolsó nyilvános közvélemény-kutatások 0-9 százalékos Fidesz-előnyt mértek (az ellenzéknek a Publicus adta a legtöbb esélyt, míg a Medián számított a legnagyobb különbségű Fidesz-győzelemre), a kormánypárt ezekhez képest is söpört: a listás 53-34-es arány 19 százalékpontnyi különbség. A Fideszt arányaiban és abszolút számokban is többen támogatták még a párt 2010-es győzelméhez képest is. Az ellenzék támogatottsága eközben minden várakozásnál jobban összezsugorodott. Míg 2014-ben és 2018-ban a Fidesz úgy szerzett – a választási rendszernek is köszönhetően – minősített többséget, hogy az ellenzéki pártokra összességében többen szavaztak, mint az Orbán Viktor vezette pártra, most a kormánypárt a levélben leadott határon túli szavazatok nélkül is közel egymilliós támogatási többletet tud felmutatni.
A Fidesz ezt úgy érte el, hogy mindegyik településkategóriában és mindegyik megyében javított a négy évvel ezelőtti eredményéhez képest. A legnagyobbat Észak-, valamint Kelet-Magyarországon (Borsodban közel tíz százalékpontot, Nógrádban, Hevesben és Szabolcsban nyolcat, de Jász-Nagykun-Szolnokban és Hajdú-Biharban sem sokkal kevesebbet), ami azt jelenti, hogy a vidéki Magyarországon hagyományosan a Nyugat-Dunántúlon legerősebb kormánypárt támogatottsága erős területi kiegyenlítődést mutat, annyira, hogy idén először Szabolcs-Szatmár-Beregben érte el a Fidesz a legjobb listás eredményét, 62,8 százalékot.
A Fidesz budapesti eredménye (41,4 százalék) ezúttal is jóval elmaradt a vidékétől, de még a fővárosban is három százalékpontot tudott javítani. Miközben jellemző elemzői várakozás volt az ország politikai térképének további polarizációja, az átütő Fidesz-siker miatt ez nem, vagy csak igen korlátozott mértékben következett be. A lefelé masszív „narancseltolódást” mutató települési lejtő léte ugyanakkor továbbra is egyértelmű. Az előzetes eredmények szerint a falvakban közel kétharmados (64,8 százalék) támogatottsága van a kormánypártnak, a kisvárosokban ez az arány 59,7, a középvárosokban 51,7, a nagyvárosokban 48,8, a fővárosban pedig 41,3 százalék.
A megyék közül egyedül Budapesten szavaztak – mintegy ötvenezerrel – többen az ellenzékre, mint a kormánypártra, és a választási térképen a főváros ezúttal is határozottan elüt az ország többi részétől. Ez még markánsabban látszik az egyéni választókerületek eredményeiben. Ezeket Budapesten 16-2 arányban vitte el az ellenzék, míg vidéken a Fidesz tarolt: a 88 vidéki OEVK-ből 86-ot söpört be.
Ezek alapján az előzetes kalkulációk a több tucat, az ellenzék számára esélyes és billegő körzetről meglehetősen valóságidegennek tűnnek. A választás előtt az ellenzék 40 biztosnak mondott egyéni győzelemmel számolt, és azt gondolták, hogy még ezen felül kellene legalább 15 további körzetet elvinniük, hogy legyen esélyük többséget szerezni az új Országgyűlésben. Bár ezt többen már előzetesen is túlzottan optimista várakozásnak gondolták, a legtöbben 25-30 egyéni ellenzéki győzelmet még így is nagyjából biztosra vettek.
A tényleges eredmény ehhez képest a remélt minimumot is alulmúlta, ami alapvetően a minden várakozást meghaladó, a listás szavazatokban is kifejeződő országos Fidesz-fölénnyel magyarázható. Ennek következménye, hogy vidéken csak két, már 2018-ban is győztes ellenzéki jelölt (Szegeden Szabó Sándor, Pécsen Mellár Tamás) tudott újrázni (ez a harmadik négy évvel ezelőtti győztesnek, Pintér Tamásnak Dunaújvárosban már nem sikerült). Az ellenzéki aspiráns hiába számított több, legalábbis részben megyei jogú városi OEVK-ban esélyesnek, az áttörés egyetlen, idáig kormánykézen lévő körzetben sem sikerült. Az ellenzék számára különösen fájó a két miskolci, valamint a pécsi és a szegedi kettes körzet meglehetősen sima (még a legszorosabban is több mint ezer szavazat volt a jelöltjük lemaradása) elvesztése, de Tatabánya, a városiasabb jellegű nyíregyházi körzet és Szolnok is meglepetés Fidesz-győzelemnek számít.
Békéscsaba, Székesfehérvár, Szombathely, Veszprém, Kaposvár, Eger előzetesen szinte kiszámíthatatlan, billegő körzetnek tűnt, ehhez képest a fideszes jelölt mindegyikben sima, 6-17 százalékpontos különbséggel vitte az egyéni mandátumot. A szintén billegőnek hitt borsodi négyes, Kazincbarcika központú választókerületben a fideszes Demeter Zoltán több mint kétszer annyi szavazatot kapott, mint az ellenzéki Üveges Gábor. Szimptomatikus, hogy Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt 6000 szavazattal kapott ki Lázár Jánostól a Hódmezővásárhely központú Csongrád-Csanád 04-es OEVK-ban úgy, hogy Márki-Zayra még saját városában, Hódmezővásárhelyen is valamivel kevesebben szavaztak, mint Lázárra.
A város-hatás így összességében nagyon keveset ért az összefogó ellenzék pártjainak. A Fidesz a főváros körüli agglomerációs övezetben is szinte teljes győzelmet aratott. Pest megyében a kormánypárt mind a 12 egyéni választókerületet elvitte, nyertek abban az érdi, dunakeszi és szigetszentmiklósi körzetben is, ahol a mandátumbecslő modellek előzetesen 8-12 százalékos ellenzéki győzelmet valószínűsítettek. Budakeszin, ahol szintén nagy reményeket fűztek Szél Bernadett győzelméhez, Menczer Tamás néhány száz szavazattal szintén többet szerzett.
Az ellenzék így egyedül Budapesten tud többséget felmutatni, ahol meg tudták tartani a 2019-es önkormányzati választásokon elért eredményeiket, és országgyűlési választásokon először hódították meg egész Budát – összességében pedig 16 egyéni győzelmet arattak a fővárosban, néggyel többet, mint négy évvel ezelőtt. A Fidesz azonban 135 megszerzett képviselői hellyel, a 2018-as eredményén is javítva készülhet a negyedik kétharmados ciklusára.
Adat
Fontos