2018 novemberében mondta fel Dabóczi Kálmán BKK-vezérigazgató a német Scheidt & Bachmann (S&B) vállalattal kötött szerződést. Az eredetileg 2014-ben aláírt, 28 milliárd forintos szerződés a teljes fővárosi e-jegyrendszer kiépítését és ötéves üzemeltetését irányozta elő, de a – rendszerintegráció helyett inkább jegyautomaták építéséhez értő – német cég a felmondásig nem volt képes igazán közelebb jutni a célhoz.
Míg a németek a projekt megvalósításban voltak elképesztően lassúak, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) és a magyar igazságszolgáltatás az ügy feltárásában. Tarlós István főpolgármester 2018 decemberében feljelentést tett ismeretlen tettes ellen az e-jegyrendszerrel kapcsolatosan, amelynek alapján a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozást indított hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt. A nyomozóhatóság a nyomozást a BKK tájékoztatása szerint 2021 októberében megszüntette azzal az indoklással, hogy a „cselekmény nem bűncselekmény”.
Bíróság elé pedig valószínűleg azért fog Dabóczi Kálmán, a BKK egykori vezetője állni, mert a fővárosi vizsgálóbizottság előtt utalt rá, hogy korrupciós üzeneteket vélt a cég vezetőjétől felfedezni. Ezzel kapcsolatban az S&B magyarországi leánycégének korábbi ügyvezetője, Hraboczki Márton azt jelentette be, hogy rágalmazási pert indított.
Az ellenzéki város- és BKK-vezetés eddig nem érezte szükségesnek, hogy büntetőfeljelentést tegyen.
A BKK tájékoztatása szerint többéves vizsgálódás után a projekt során korrupció és visszaélés jelére nem bukkant.
Mi ezt egy kicsit másképp látjuk – eléggé úgy néz ki, hogy 160 millió forint egy olyan NER-es kötődésű cégcsoporthoz került, aminek a valós teljesítése nem igazán látszik.
Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogy
A BKK még Vitézy Dávid vezérigazgatósága alatt írta alá a szerződést az S&B-vel, aminek jelentős mértékű módosítása már Dabóczi Kálmán idejére esett. A szerződés felmondásáig, 2014 és 2018 között összesen 11,1 milliárdot költöttek el a projektre, amiből 8,8 milliárdot kapott meg az S&B. A leszállított eszközöket alig lehetett hasznosítani, alig pár száz milliónyi eszközt tudtak valamire felhasználni. Felelős viszont a mai napig nincs.
A projekt bedőlésének számos oka volt, onnantól kezdve, hogy a finanszírozást biztosító Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) beszerzési szabályait vették figyelembe a magyar közbeszerzés helyett. Ennek pedig jelentős szerepe volt abban, hogy sokkal alacsonyabb volt a projekt transzparenciája, és hogy végül egy alkalmatlannak bizonyuló pályázó nyerhette el a megbízást. A szerződés nem szabályozta eléggé részletesen a megrendelői és vállalkozói feladatokat, viszont a főváros, a BKK és az EBRD közös döntéshozatala olyan lassú és bonyolult volt, hogy esélytelennek tűnt bármilyen felmerülő probléma kezelése.
A legkritikusabb hiba azonban az lehetett, ahogyan módosították az eredeti szerződést. Erre mindenképpen szükség volt, mert 2015-ig nagyjából csak levelezgetés folyt arról, hogy kinek mi a feladata, ennek nyomait látva könnyen az lehet az ember érzése, hogy az S&B a projekt kezdete óta a felelősséget kívánta hárítani. Végül a BKK igazgatósága 2015 júliusában hagyta jóvá ezt a nem túl sikeres módosítást.
Az eredeti szerződés abban előnyös volt a BKK-nak, hogy az egyes munkacsomagok teljes elkészülte után fizetett volna az S&B-nek. Csakhogy nem határoztak meg olyan árakat, amelyek az egyes módosítások beárazását lehetővé tették volna. Így az S&B kezdettől azon lovagolt, hogy mi módosult a projekttel kapcsolatban, és amíg ezt nem ismerik el, addig nem teljesít. Kis túlzással úgy tűnt, mintha több jogászt, mint mérnököt dedikáltak volna a projektre.
A szerződésmódosítás óriási engedményt adott az S&B-nek: mindig azt számlázhatta le, amivel elkészült. Olyan komponenseket is, amelyek nem alkottak működő szolgáltatáscsomagot, magyarán használhatatlanok voltak. Ez okozta azt, hogy gyakorlatilag semmi sem használható a projektből.
Hiába módosították a szerződést, újabb egy év telt el érdemi munka nélkül, az S&B el volt foglalva a pótmunkaigények megfogalmazásával. 2016 júniusában újabb érdemi átrendezést hajtottak végre a projekten: egy új alvállalkozói kört alakítottak ki, amihez a BKK előzetes engedélye kellett. A vállalat egy előterjesztése 467 millió forint többletköltséggel számol magyarországi alvállalkozók bevonására, ami eredetileg nem volt a projekt része. Amikor az S&B bevonta ezeket az alvállalkozókat, a BKK elismert az S&B számára számos többletköltséget, közel 2,5 milliárd forint értékben.
A BKK és az S&B egy különös emlékeztető írt alá Mönchengladbachban, az S&B székhelyén 2016. január 29-én. Ebben megállapítják, hogy a jövőben is együtt kívánnak dolgozni, és hogy egy bejegyzés alatt álló cég, az Integrator Company Team Zrt.-vel (ICT) fog az S&B alvállalkozói szerződést kötni, ha a BKK is jóváhagyja. Erről a BKK igazgatóságát azonban csak hónapokkal később tájékoztatták.
Az ICT nemcsak egy lett az alvállalkozók közül, hanem projektintegrátorként jelölték meg később. Ilyen feladatokat az eredeti szerződés nem is tartalmazott, ráadásul nem egy nagy tapasztalattal rendelkező informatikai projektmenedzser vagy rendszerintegrátor cégről van szó, hanem egy még bejegyzés alatt lévő vállalkozásról. A céget végül 2016. február 1-jén jegyezték be, és 2016-ban rögtön 139 millió forint bevételhez jutott, 2017-ben 11, 2018-ban 10 millióhoz, azóta nem volt bevétele az elérhető információk alapján. Könnyen elképzelhető, hogy az ICT 2017-es 139 milliós bevétele jelentős részben vagy akár egészében az S&B-től érkezhetett, legalábbis más projektet, megbízást a nyilvánosság előtt vagy az elérhető cégdokumentumok alapján nem hoztak összefüggésbe a céggel.
Az ICT 20 százalékos tulajdonosa 2016 márciusától novemberig a Zelles Sándor tulajdonában lévő Pure Investment Kft. volt. Ezt a céget is 2016 januárjában jegyezték be, és 2017-ben – az ICT jelentős 2016-os bevételét követően – 3 millió forint bevételt ért el, majd azóta sem regisztrált bevételt. Zelles Sándor Gyurcsány Ferenc kincstárnoka volt, és a Válasz Online korábbi cikke szerint a TV2-ből az ő máltai érdekeltségen keresztül vehetett ki pénzt Habony Árpád köre.
2016 novemberétől az ICT tulajdonosa a dán Lillegaards Investments ApS lett, amelyet időközben átneveztek Amalie6 ApS-sé.*Ezt idén decemberi adatok szerint elfelejtették a magyar cégregiszterben átvezetni. A dán cégadatbázis szerint a tényleges tulajdonos 2017 augusztusáig egy olyan ember volt, aki 22 cégben vezető vagy tulajdonos aktuálisan, 70-ben pedig korábban, így feltételezhető, hogy mások számára vállal tulajdonosi feladatokat. A cégnek az elmúlt években 10-20 ezer eurós éves bevétele volt.
Az ICT jelenlegi székhelye a MOM Park irodaközpontban pontosan ugyanazon a címen van, ahol az Energy Star Kft.-é. Ráadásul mindkét cég jelenlegi ügyvezetője Imre Gábor. További hasonlóság, hogy mindkettőnek dán tulajdonosa van – az Energy Starnak az Ayudate Investments Group Aps.
Ez a név nem sokat mondhat, pedig az Ayudate Investments az afrikai magyar kereskedőházakat üzemeltette. A dán anyacég egyik igazgatója Terner Géza volt, aki az Alstom- és Strabag-botrányokból lehet ismerős – talán nem véletlen, hogy a metróbeszerzés is a fővárosi közösségi közlekedéshez kapcsolódik, ahogy az e-jegy. A kereskedőházakat pedig leginkább Habony köréhez sorolták a magyar médiában.
Az Átlátszó 2017-ben írt az afrikai magyar kereskedőházakról és az Ayudate tulajdonosi és kapcsolati hálójáról. A cikkben az ICT ügyvezető Imre Gáborról azt írták, hogy Tombor Andrással és fivérével hozható kapcsolatba. Sőt, az ICT pénzügyi beszámolóit is az Ayudate Holding Tanácsadó Kft. készítette – ez is a dán Ayudate leányvállalata volt, ma már végelszámolás alatt áll, a NAV-végrehajtás pedig ara utal, hogy adótartozást is hagytak maguk után.
A feltehetően az S&B-től az e-jegy projekthez kapcsolódóan
közel 160 millió forinthoz jutó, frissen alapított Integrator Team Company a más ügyekben is együtt szereplő Terner Géza, Tombor András és Habony Árpád kapcsolatrendszeréhez köthető.
Az ICT nem az egyedüli hazai alvállalkozó lett volna, hanem integrátorként 18 másik cég tartozott volna alá. Mivel az S&B alvállalkozóiként dolgoztak volna, így nem kellett közbeszerzést kiírni, és a nyilvánosság elől is elrejthették a cégek kilétét. Márpedig erre az ICT kapcsolati hálóján kívül is bőven volt ok.
A bevont cégek egy része a piacon régóta jelen lévő, elismert vállalkozás, amelyek azóta is működnek. Számos olyan szereplő is feltűnt azonban, akik a Synergonban dolgoztak vagy a Futár projekt alvállalkozóiként. A Futár projekt finoman szólva sem volt egyszerű a BKK életében, gyakorlatilag kézi vezérléssel sikerült ezt a Vitézy vezette cégnek megvalósítania. A Synergon pedig csődbe is ment.
A Scheidt & Bachmann tervezett magyarországi alvállalkozói struktúrája
Ebben a struktúrában terveztek 467 millió elkölteni, de az ICT végül 2016 és 2018 között 160 millió forint bevételhez jutott. Érdemes lehet itt a 2016-ban aláírt BKK-S&B emlékeztetőre visszatérni. Azt ugyanis a BKK részéről Jutasi Zoltán írta alá, aki a Navigátor Informatika Zrt. egykori ügyvezetője és felügyelőbizottsági tagja volt, a BKK-nak a nehézkesen megvalósuló Futárt szállító, becsődölt Synergon ügyvezetője. A Navigátor Informatika a Nav-Invest Kft.-n keresztül a Wallis-csoport, majd a Synergon tulajdona volt. A Navigátor Informatika nem működött egyébként már sokáig, 2018 áprilisában felszámolás alá került. Azt nem tudjuk, hogy egyáltalán kapott-e az e-jegyrendszerből megbízást.
Jutasit Dabóczi Kálmán hozta a BKK-hoz, tanácsadóként dolgozott, és nem az e-jegyrendszeren. Kérdéses, hogy akkor miért ő járt Mönchengladbachban az S&B-nél tárgyalni. Kerestük Jutasi Zoltánt, de nem kívánt az ügyel kapcsolatban nyilatkozni.
Az S&B vezetői és Jutasi mellett a másik aláíró az ICT részéről a cég későbbi vezérigazgatója volt, aki 2006-tól 2016-ig dolgozott a Navigátor Informatikánál, közvetlenül a Synergonnál pedig 2012 és 2014 között. Eléggé úgy fest a megismerhető adatokból, hogy a volt synergonosokkal akarta a BKK az e-jegyrendszert megmenteni. Mindezt azonban úgy találták ki, hogy a nyilvánosság lehetőleg ne tudhasson róla.
A fővárost 2019 októbere óta ellenzéki pártok és főpolgármester vezeti, akik elszámoltatást ígértek. Tarlós István főpolgármestersége alatt a legnagyobb kárt a főváros és cégei talán a bebukott e-jegyrendszerrel szenvedték el. Mégsem történt érdemi előrelépés. Ugyan alakult vizsgálóbizottság, de csak a Tarlós István kezdeményezésére indult nyomozások vannak folyamatban, újabb feljelentés nem történt.
A BKK annyit jelentett be, hogy nemzetközi választottbírósághoz fordult, mivel az EBRD által tető alá hozott szerződésben nem a magyar jogrendet kötötték ki. Ez borítékolhatóan drága és hosszú lesz, és ezek a bíróságok a vállalkozók felé szoktak hajlani, igen meglepő lenne, ha a BKK végül visszakapná a pénzt. Azt a BKK pertaktikai okokból nem árulta el, hogy mekkora összeget követel a 8,8 milliárdból az S&B-től.
Érdekes módon az senkinek nem jutott eszébe sem a korábbi, sem a mostani városvezetés idején, hogy Németországban is feljelentést tehetnének, és a német hatóságok segítségét kérhetnék, hogy tisztázzak, felmerülhet-e a korrupció gyanúja a projekttel kapcsolatban – hiszen a tárgyalások jó része Németországban történt. Az sem mellékes, hogy a szerződések módosításainak a végső haszonélvezője mégiscsak az S&B lett, amely jelentős bevétellel tudott levonulni egy olyan projektről, amit talán sose lett volna képes befejezni.
Közélet
Fontos