A hazai sport infrastruktúra jelentős fejlesztésen esett át az elmúlt évtizedben. Nemcsak a focistadionokat építették fel/át, hanem szinte minden jelentősebb sportingatlant. Míg a focistadionok jellemzően az azokat működtető sportklubok, esetleg az önkormányzatok tulajdonába kerültek, jó pár intézmény továbbra is állami kézben van.

A Nemzeti Sportközpontok (MNSK) a Fidesz kormányzása alatt jelentős intézménnyé nőtte ki magát, ma már 852 főt foglalkoztat, az utolsó lezárt üzleti évében, azaz 2019-ben 144 milliárd forint volt a kiadása. Ebben a legnagyobb szerepet a Puskás Aréna  játszik, míg ugyanis régebben külön projektcégekre bízták az egyes állami stadionok építését, a Puskást az MNSK kapta meg. 

A Duna Arénát építő Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt. vagy a 2017-es budapesti úszó vb-t szervező Bp. 2017 Kft. ügyei, az azóta is szökésben lévő Balogh Sándor esetéhez képest mindenesetre az MNSK egy stabilan és megbízhatóan működő szervezet. Kezdetben az olimpiai sportközpontok tartoztak hozzá, például a tatai és mátraházi edzőtábor, a szegedi kajak-kenu pálya, a balatoni kikötők. Idővel újabb feladatokat is kapott, uniós forrásból 15 projektet vitt végig, 3,8 milliárd forintból főként uszodákat fejlesztett.

Ma már az MNSK 42 sportingatlant kezel, a legnagyobb a Puskás Aréna, a Duna Aréna és a ma már főleg jégkorongnak otthont adó Tüskecsarnok. Az egyes létesítmények fenntartási költségeit azonban nem teszik közzé. Mindenesetre abból lehet némi következtetést levonni, hogy a Puskáshoz a 2021 első negyedévében érvényben lévő 13 milliárd forint összértékű szerződésállománynak a 9 százaléka kapcsolódik, vagyis 1,1 milliárd forint. A Duna Arénát 175 millió forintnyi szerződésben említik, ez az összes költség 1 százaléka. Ezek a szerződések eltérő időtartamra, de jellemzően egy évre szólnak.

A teljes szerződésállomány 12 százalékát teszi ki az energiaköltség, mivel azt tudjuk, hogy 1,6 milliárd forintnyi gáz- és áramszolgáltatásra szerződött az MNSK (és nem csak az állami MVM-mel, hanem több piaci szolgáltatóval is).

A költségvetés szerint 2020-ra összesen hárommilliárd forintot terveztek elkölteni közüzemi díjakra, az ingatlanok hasznosításából a bevétel csupán 2 milliárd forint volt. Ezek szerint tehát

a magyar versenysport legfontosabb intézményei a rezsiköltségek kétharmadát tudják kitermelni.

Ezen idén akár javíthat is az állam, mert a Puskás Arénának a költségvetési törvény szerint 2021-re a 2020-as foci eb többletköltségeinek fedezésére 1,9 milliárdot fizet az állam.

Az MNSK portfóliójának fejlesztése és fenntartása az elmúlt évtizedben egyre több állami pénzbe került , erről 2010 és 2019 között az éves költségvetési beszámolókból, míg 2020-ra a tervezett költségekből lehet adatokat szerezni. Ha ezeket összeadjuk, akkor azt kapjuk, hogy

2010 és 2020 között összesen 420 milliárdot költött az állam szinte kizárólag az olimpiai sportközpontok és a Puskás Aréna fejlesztésére és fenntartására.

A kiadások szerkezete jól megvilágítja a hazai nagy infrastruktúra-fejlesztések problémáit is. Míg 2010 és 2020 között összesen 274 milliárdot tett ki az új építés és a beruházás költsége, fenntartásra akkoriban még alig 13 milliárd forintot költöttek. A hosszú távú gondolkodás alig látszik, a nagy világversenyekre felépített stadionok későbbi hasznosítására nem gondolnak érdemben. A Duna Arénáról az úszó vb után hónapokig még azt sem lehetett tudni, kihez kerülhet, Hosszú Katinka úszóiskolája, az Iron Corporation Kft. pedig egyszerűen ingyen használta az ország egyik legdrágább sportingatlanját, és a bonyolult ügybe végül az ügyészség is beavatkozott.

Az ehhez hasonló ingatlanok fenntartása tetemes költség, az alábbi ábrán például azt mutatjuk be, hogy a 2019 novemberében átadott Puskás Aréna fejlesztése nem csak a beruházási, hanem minden egyéb költséget is alaposan megemelt. A 2020-as költségvetési tervezet ugyan a költségek csökkenését vetíti előre, ez nem olyan részletességű, mint a már lezárt évek jelentései, így csak később derül ki, valóban bekövetkezik-e. 

A külső szolgáltatások értéke az elmúlt évtizedben 2,3 milliárd forintról 7 milliárdra növekedett, 2020-ra pedig a már közel 300 milliárdos ingatlanvagyon felújítására is be kellett tervezni 38 millió forintot. 

Ennek az óriási összegű ingatlanvagyonnak az amortizációja még a számvitel szerinti legkisebb, 2 százalékos leírási kulcsot alkalmazva is legalább évi 5,5 milliárd forintot tesz ki, vagyis ekkora éves felújítási költség mellett lehetne a vagyon értékét fenntartani – ám ennek még egy százalékát sem teszi ki a tervezett összeg.

A Puskás Aréna különösen jelentős feladatot jelenthet, mert nemcsak megépíteni volt költséges, de üzemeltetni is az. Korábban a G7-en megírtuk, hogy csak a fűnyírás és öntözés 180 millió forintba kerül évente. Messze nem minden beszerzés lelehető fel azonban a Puskás kapcsán az MNSK-nál, hiszen például a stadion egy évre szóló őrzésére még 2020-ban 1,8 milliárd forintért a KKKBK szerződött le.

Ezek fényében nem is meglepő, hogy az állami támogatások is dinamikusan növekedtek az elmúlt években. Ha minden olyan állami forrástól eltekintünk, ami beruházáshoz kapcsolódik, beleértve még a felújításokat is, akkor a 2010-2019 közötti években átlagosan két milliárd forintba került a sportingatlanok működtetése – ez fog 2020-ban 12 milliárdra növekedni.

A vagyon is gyorsan nőtt, főleg az ingatlanok. Ha sikerült a befejezetlen beruházásokat elvégezni, akkor az MNSK kezelésében már 270 milliárd forintnyi vagyon lehetett 2020 végén, hacsak nem kezdtek új beruházásba. 2010-ben még csak 13 milliárd forintnyi vagyonnal rendelkezett a szervezet.

Az MNSK azonban jól el van látva anyagiakkal, 2019 végén 40 milliárd forint készpénz volt a cég számláin. A mérleg szerinti pénzállomány egyébként 2017 óta ezen a magas szinten van (ha a teljes év kiadásainak harmada-negyede készpénzben áll, az normál esetben nem feltétlenül utal gondos gazdálkodásra). A költségvetési szerveknél azonban nem ritka a hasonló eset, mert ha megkapják egy projektre a pénzt, akkor ülnek rajta akkor is, ha csúszik a kivitelezés.

Az MNSK gazdálkodásának másik érdekessége, hogy miközben 2010 és 2019 között 21-szeresére nőtt a vagyona, a saját szolgáltatások bevételét alig a duplájára tudta emelni. 2010-ben még a tárgyi eszközök^*Ingatlanok
Gépek, berendezések
Beruházások, felújítások folyamatban
értékének 12 százalékát tette ki a saját bevétel, 2019-re ez már alig 1 százalékra süllyedt,  2020-ra pedig a megelőző évi 3,1 milliárd helyett már csupán 2 milliárd forintos saját bevétellel számoltak.

Ha olyan ingatlanokat építenek, amelyekre (az államilag dotált programokon, sporteseményeken kívül) nincs piaci igény, akkor azokat nem lehet a használókkal megfinanszírozni. Ha fennmarad az MNSK évi 13 milliárd forintos üzemeltetési költsége, az azt jelenti, hogy évtizedeként egy nagyobb stadion ára, közel 100 milliárd forint fog elmenni erre. 

2010 és 2012 között évente átlagosan 4,8 milliárd forintot költött az MNSK-ra az állam, 2013 és 2020 között ez 50,7 milliárdra nőtt. Megítélés kérdése, hogy ez az összesen 367 milliárd forint mennyiben segít közvetett módon a társadalom költségeinek csökkentésében, vagy a hasznának növelésében, illetve lehetne-e ebből a szempontból jobb helyre tenni a pénzt – a nagy állami ellátórendszerek közül például az egészségügybe vagy az oktatásba.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Duna Aréna fejlesztés Nemzeti Sportközpontok Puskás Aréna sport stadion Olvasson tovább a kategóriában