Egy nem éppen hétköznapi gazdaságpolitikai ötlettel állt elő nemrég az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke: Domokos László a Magyar Nemzetnek adott interjúban arról beszélt, hogy „az a jó adóvita, amely arra világít rá, miként tudjuk a nulla százalékos személyi jövedelemadót megközelíteni minél gyorsabban”. Domokos az szja ilyen mértékű csökkentésére vonatkozó javaslatát azzal indokolta, hogy szerinte az ember annyira értékes, hogy „egyáltalán nem kellene adóztatni, azaz büntetni azért, mert dolgozik”.
Domokos a munkát terhelő más adónemekkel kapcsolatban nem fogalmazott meg ennyire éles kritikát, de a munkáltatók által fizetendő szociális hozzájárulási adóról elmondta, annak mértéke 2017 és 2021 között 27 százalékról 15,5 százalékra csökkent. Az szja mellett a munkavállalókra vonatkozó másik adónemmel, a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatban pedig egyenesen azt mondta, hogy azt nem tekinti tehernek, hiszen „az egészség, a nyugdíj, az árvaellátás, illetve a betegség miatt járó jövedelemkiegészítés sok évtizedes értékek, amiket meg kell tartani”. (Az interjúban nincs róla szó, de a munkaadókra vonatkozó 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást jövőre kivezetik.)
Az szja jelentősebb csökkentésére vonatkozó ötlet nem most jött elő először. Orbán Viktor 2013-ban, Varga Mihály pedig 2013-ban és 2015-ben is beszélt róla, hogy napirendre kerülhet az egyszámjegyű szja bevezetése. Domokos László tavaly potenciális válságkezelési intézkedésként javasolta a jelenleg 15 százalékos adónem csökkentését egy vagy két lépcsőben 6 százalékponttal.
De mi lenne a hatása az szja kivezetésének, és mennyire lenne megalapozott egy ilyen intézkedés? Egyáltalán mennyire számít most magasnak ez és a többi munkát terhelő adónem nálunk más országokhoz képest? Ezeket áttekintve egyből érthetővé válik, hogy miért teljesen irreális az ÁSZ-elnök ötlete. Még akkor is, ha 2010 után jelentősen átalakult a munkát terhelő adók jelentősége a magyar költségvetésen belül.
Az szja jelenleg a költségvetés egyik legnagyobb bevételi forrása. Ahogy az az alábbi ábrán látszik, a szociális hozzájárulási adók és járulékok, illetve az áfa után a költségvetés bevételi oldalán az szja a harmadik legnagyobb, önmagában is értelmezhető tétel.
A 2021-es költségvetésben nagyjából 2718 milliárd forint van betervezve az összes bevétel csaknem 12 százalékát kitevő szja-ból. Hogy ez mennyire sok pénz, talán jobban érezhető az alapján, hogy ennyiből 23 évig lehetne üzemeltetni a magyar közmédiát, ha az MTVA 2021-es gazdálkodását fixnek vesszük. Így az is érthető, hogy eddig miért nem valósult meg a nullázás, de még a 9 százalékra csökkentés sem. Varga Mihály 2015-ben 500, Domokos 2020-ban százalékpontonként 170 milliárd forintra, tehát 6 százalékpont esetén nagyjából 1000 milliárd forintra becsülte egy ilyen adócsökkentés bevételcsökkentő hatását.
Valójában viszont nemcsak hogy 9 százalékos szja-t nem vezettek be, de az egykulcsos adó 2011-es bevezetése óta csak egyszer, 2016-ban csökkentették 16-ról az azóta is érvényes 15 százalékra a személyi jövedelemadó mértékét.
Így ha az egy kulcs bevezetése utáni tempót vesszük alapul a 2010-es években, a 2160-as évekre érhetne el az ország a nulla százalékos szja-hoz.
Ezzel együtt persze az egykulcsos adó 2011-es bevezetése jelentős adócsökkentés volt. A világ leggazdagabb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamainak mezőnyében Magyarország a 2000-es évek eleji 9. helyről a 20. helyre került 2020-ra az átlagos szja-kulcs nagysága alapján.
2009-hez képest 2020-ra az egész OECD-mezőnyben Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben az átlagos szja-kulcs, és még 2000-hez képest is csak Svédországban és Lettországban volt nagyobb a csökkenés.
2010-hez képest a munkabért terhelő járulékok is csökkentek. A második Orbán-kormány az egykulcsos szja bevezetése mellett kivezette a minimálbérek adómentességét és a szuperbruttósítást, ami miatt a munkára rakódó adók és járulékok egy ideig nőttek is, 2016-tól kezdve viszont a hatéves bérmegállapodás értelmében a munkaadói és munkavállalói járulékokat is csökkentették, ahogy az az alábbi ábrán is látszik.
A munkához kapcsolódó adók ugyanakkor még a csökkentések ellenére is élmezőnyben vannak az OECD-országok között. Ahogy az alábbi ábrán látszik, a helyi átlagbér esetén egyszerűen csak a munkavállalói és munkadói közterheket, valamint az szja-t összeadva 2020-ban a 10. legnagyobb adóteher vonatkozott a magyar átlagbérekre.
A fenti ábrán azért érdemes megnézni az adóterhelés összetételét: ez alapján ugyanis látszik, hogy a 0 százalékos szja-kulcs meglehetősen unortodoxnak számítana ebben a mezőnyben. Az OECD adatbázisa szerint csak Kolumbiában és Chilében nem kellett szja-t fizetni az átlagbér után, valójában azonban minkét országban progresszív adórendszer van, ahol a legfelső szja-kulcs 39, illetve 40 százalékos. Nulla százalékos szja-ra tehát ebben a mezőnyben nincs példa, legfeljebb olyan országra, ahol csak szja-t kell fizetni, járulékokat nem.
A munka adóterhelését jellemzően ugyanakkor nem így, hanem az adóék segítségével szokták megmutatni, amely azt fejezi ki, hogy a bruttó bérnek és az arra vonatkozó munkaadói járulékoknak mekkora részét veszi el az állam adók és járulékok formájában. Az alábbi ábrán az látszik, hogy habár 2000 és 2020 között az OECD-országok körében Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben ennek a mértéke, a második helyről így is csak az élmezőny alsó szegmensébe csúszott vissza hazánk.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a magyar adórendszer ne ment volna át radikális változásokon a 2010-es években: ahogy az alábbi ábrán látszik, a költségvetési bevételeken belül az szja aránya az egykulcsosítás utáni jelentős csökkenés után ezen az alacsonyabb szinten stagnál, miközben a munkáltatói járulékok aránya csökkent, a munkaadói járulékoké pedig nőtt.
A 2010-es évek legnagyobb adózási trendje ezek mellett az áfacsalás visszaszorítása, és persze a forgalmi adó – OECD-mezőnyben is kiemelkedő – 27 százalékos szintjének fenntartása volt, ami lehetővé tette a munkát terhelő adók költségvetésen belüli arányának csökkentését a hiány elszállása nélkül.
Ahogy azonban a fenti ábrák alapján is látszik, a jelentős változások ellenére a munkát terhelő adók még mindig a magyar költségvetési bevételek jelentős részét adják. Ezek alapján
nemcsak az egyértelmű, hogy miért képtelenség az szja nullázása, hanem az is, hogy miért nem sikerült az szja csökkentésének kisebb mértékű tervét sem megvalósítani.
Adat
Az EU-ban csak a bolgár és a román dolgozó munkája olcsóbb a magyarénál
Bulgáriában 11, Romániában 12,5, Magyarországon pedig 14 euró volt 2024-ben az egy órára jutó teljes munkaerőköltség. Szlovákia, Csehország és Lengyelország ennél egy szinttel magasabb sávban van.
Olyasmiről árulkodhat a rekordalacsony születésszám, amiről a kormány hallani sem akar
Ha folytatódik a kedvezőtlen tendencia, az arra utalhat, hogy a családtámogatások csak előrehozták az amúgy is tervezett gyermekek megszületését.
Megint kényszerhitelezik a nyugdíjasok a magyar államot, de nem ez a legrosszabb hír
Elismerte a kormány a korábbi inflációs terv tarthatatlanságát, de a növekedésre és a hiányra vonatkozó előrejelzések is egyre rosszabbul néznek ki.
Fontos
Meglepő városokban kell keresni a leggyorsabban dráguló lakótelepi lakásokat
Az abszolút listán Pest és Debrecen kiszorította Győrt és Sopront, de a leggyorsabb áremelkedés Komlón, Várpalotán, Miskolcon és Szegeden ment végbe.
Feles reggelire, cigi helyett Xanax, ebben a közegben indul kirakatháború a drogok ellen
Nem várható kedvező változás a kábítószer-ellenes felbuzdulástól, az egymilliárdos kocsmaprogramnak pedig nagyon rossz az üzenete szakemberek szerint.
Európában a klímavédelem nyírta ki az olcsó kisautókat, Amerikában Trump vámjai fogják
Az áremelkedés miatt jellemzően az olcsóbb és kisebb típusok tűnhetnek el az amerikai autópiacról. Ilyeneket már Európában is egyre nehezebb találni.
