Ma már világszerte tízből legalább négy munkaadó szervezet biztosít az apáknak rövidebb-hosszabb, de az egyébként járó szabadságon felüli munkaszünetet a gyermekük születését követően, a férfiak azonban elvétve élnek a lehetőséggel. A BBC cikke szerint az ódzkodás hátterében leginkább az áll, hogy félnek a hátrányos megkülönböztetéstől, a háttérbe szorulástól, illetve attól, hogy kimaradnak a fizetésemelésekből és az előléptetésekből. Sokan tartanak attól is, hogy gúnyt űznek majd belőlük a munkatársaik.
Szakértők szerint mindezek az aggályok abból adódnak, hogy a nemekhez kötődő sztereotípiáktól nehezen szabadulnak az emberek, és markáns szemléletváltás, illetve a fizetett apasági szabadság intézményének továbberősítése nélkül ez aligha küzdhető le. Hiába változtak meg alapvetően a nemi szerepek a munkahelyeken az elmúlt évtizedekben, a régi előítéletek még mindig fennállnak.
Az Exeteri Egyetemen kutató Thekla Morgenroth szerint például
a nőket már nem tekintik kevésbé alkalmasnak a munkahelyeken a férfiaknál, de még mindig hozzájuk társítják a gondoskodást és az ápolást, így az ezeket igénylő szerepek, mint például a gyermekgondozás, számukra tűnik testhezállóbbnak. A férfiakat viszont ügyesebbnek, határozottabbnak, versengőbbnek tartják a nőknél.
A szülők is gyakran hasonlóan gondolkodnak és ezek szerint cselekednek, azt hiszik, hogy az apa nem tudja majd olyan jól viselni a gyermek gondját, mint az anya, így eleve nem is számolnak az apa otthonmaradásával. Emellett a szülői szabadságra vonuló férfiak még mindig gyengének, és a munkájuk iránt kevésbé elkötelezettnek tűnhetnek a főnökeik szemében, és ennek következtében tarthatnak attól, hogy a munkahelyi pozíciójuk gyengülni fog.
Az apasági szabadság kihasználatlansága sokszor a megfelelő ismeretek hiányából adódik, a szülők egyszerűen nincsenek tisztában az őket megillető lehetőségekkel. A Birminghami Egyetem előadója, Sarah Forbes szerint a cégeknél ezért az otthonmaradó apák történeteinek bemutatásaival kellene népszerűsíteni a lehetőséget.
Ugyanakkor nehéz kérdés, hogy a feladatra ki lehet igazán alkalmas, hiszen a munkahelyeken többnyire a legkeményebben dolgozók, többnyire a menedzserek szolgálnak példaképül, ők azonban még szabadságra is csak ritkán mennek. Morgenroth viszont azt mondta a BBC-nek, hogy
amíg nincsenek az apasági szabadságról visszatért vezetők egy cégnél, addig az alkalmazottak még a kellő információk birtokában is retorzióktól fognak tartani, amennyiben kihasználnák a lehetőségeket.
A járvány miatt bizonytalanná vált gazdasági helyzetben ezek a félelmek még jobban megerősödtek, egy május végi amerikai felmérésben a megkérdezett apák kétharmada arról számolt be, hogy
a munkahelyükön méltányolták, ha csak minimális ideig maradtak otthon a gyermekük születését követően.
A pandémia ráadásul a fentebb már említett nemi sztereotípiákat is megerősítette, ami most szintén kedvezőtlenül hat az apákra.
Mindez azért nagyon kár, mert a témával foglalkozó kutatók szerint egyértelmű, hogy az apasági szabadságnak számos előnyös következménye lenne, és ezek így csak nagyon korlátozottan érvényesülhetnek. Az apák otthonmaradása hozzájárulhat a nemek közötti fizetéskülönbségek csökkenéséhez, az apa és a gyermek közötti kapcsolat elmélyítéséhez, illetve a válás kockázatának csökkentéséhez.
Szerencsére egyre több a jó gyakorlat is világszerte, Svédországban például nem érvényesül a fent említett trend, mert ott
a támogató állami szabályozásnak köszönhetően az arra jogosult apák döntő többsége ma már él az otthonmaradás lehetőségével a gyermeke megszületése után.
