Lezárult az a közbeszerzés, amelynek keretében a Belügyminisztérium (BM) az Európai Unió stratégiai raktárkészletéhez szerzett be különböző egészségügyi eszközöket uniós pénzből. A tender keretében 465 lélegeztetőgépet is vásároltak, a töredékéért annak, amennyiért tavaly a magyar állam vette az ilyen készülékeket. A különbség pedig biztosan nem a minőségből ered: már a közbeszerzési leírásból is látszik, hogy az EU-nak beszerzett berendezések modernebbek a tavaly magunknak vett gépek többségénél.
Az Európai Unió még nagyjából egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy stratégiai készletet alakít ki különböző egészségügyi eszközökből, például lélegeztetőgépekből és védőmaszkokból, hogy segíteni tudja a járványkezelésben az éppen rászoruló tagállamokat. Az elképzelés az volt, hogy különböző országokban halmoznak fel ilyen készleteket, és ha egy tagállamban olyan veszélyhelyzet alakul ki, amely meghaladja az adott ország reagálási képességeit, akkor az segítséget kérhet a mechanizmuson keresztül.
Elsőként Németország és Románia hozott létre ilyen úgynevezett rescEU-raktárat, ősszel pedig Dánia, Görögország és Svédország mellett Magyarország is csatlakozott. Itthon ez akkor derült ki, amikor a kormány szeptemberben több mint 2,5 milliárd forintot különített el a raktárbázis kialakítására (pdf).
A lerakatokat azonban nem elég megépíteni, a raktárak eszközökkel történő feltöltése is az érintett tagállam, jelen esetben Magyarország feladata. A Belügyminisztérium már tavaly október elején kiírt erre egy közbeszerzést, ám annak minden eleme eredménytelen lett, mivel nem volt elég fedezet az így utólag kifejezetten drágának tűnő ajánlatokra. Akkor a legkedvezőbb*érvényes ajánlatban adott ár is több mint 40 ezer euró, azaz nagyjából 14,5 millió forint volt egy lélegeztetőgépre, az erre szánt pénz azonban így a kért összeg felét sem fedezte.
A BM januárban újra nekifutott a dolognak, és
annak ellenére, hogy a kiírás szinte betűre megegyezett a korábbival, most érkezett olyan ajánlat, ami belefért a keretbe.
Méghozzá bőven, a nyertes Med&Trade Co. Bt. ugyanis darabonként nagyjából negyedannyiért vállalta a gépek leszállítását, mint amennyit három hónapja a legkedvezőbb ajánlatot adó Celitron Medical Technologies Kft. kért volna. Utóbbi cég egyébként most is indult a tenderen, és bár majdnem 3 millió forintot ők is engedtek a korábbi árból, ezzel is a legdrágább ajánlatot adták.
Bár már az első közbeszerzés fiaskója is érdekes, ennél sokkal fontosabb, hogy a mostani tender nagyjából segít elhelyezni, mennyire vásárolt drágán tavaly a magyar állam a közbeszerzés nélküli, visszaélésgyanús lélegeztetőgép-vételek során.
A mostani, uniós közbeszerzésen darabonként nettó 11 690 eurót, azaz nagyjából 4,2 milliót kell fizetni egy gépért, miközben tavaly még a viszonylag olcsón vásároló állami kórházellátó is több mint 10 milliót, a Külgazdasági és Külügyminisztérium pedig közel 20 milliót adott átlagosan egy berendezésért.
Magyarul
az EU-nak ötödannyiért sikerült egy lélegeztetőgépet megvenni, mint amennyit a külügy fizetett a készülékek darabjáért.
Persze az összehasonlítás abból a szempontból mindenképpen torzít, hogy a tavalyi magyar beszerzések idején nagyon durván túlkeresletes volt a piac. A Lombardiában kialakult helyzetből okulva az országok többsége igyekezett felkészülni a járvány komolyabb hullámaira, és ennek érdekében tömegével vásároltak lélegeztetőgépeket is. A megugró kereslettel pedig a kínálat ilyen időtávon nem tudott lépést tartani, ami igencsak feltolta az árakat.
Egyrészt azonban az ötszörös árkülönbség még így is nagyon durvának tűnik, hiszen a kereslet valószínűleg még most is magasabb a békeidőkben megszokottnál. Másrészt, ahogy erről korábban már írtunk, a magyar állam nemzetközi összevetésben is durván túlvásárolta magát, miközben a többi kapacitáskorlátot nem sikerült felszámolni, így még ha szükség is lenne a megvásárolt mennyiségre, akkor sem lehetne őket hadba állítani.
Az árkülönbséget persze indokolhatná, ha jelentős minőségbeli különbség lenne az akkori és mostani beszerzések között, tehát, ha a magyar állam jobb lélegeztetőgépeket vett volna, mint amit a mostani uniós tender keretében szállítanak. Ez azonban egész biztosan nincs így.
Már a kiírásból is látszik, hogy ezúttal a berendezésekkel szemben olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amelyeket a külügy által vett gépek egy része a korábbi kritikák alapján biztosan nem teljesít. A Med&Trade Co. Bt. egy német gyártó, a Löwenstein egyik gépét ajánlotta. Hogy pontosan melyiket, az nem derül ki a közbeszerzésről, és kérdésünkre – arra hivatkozva, hogy a szerződést még nem írták alá – Sobol Rudolf, a nyertes cég ügyvezetője sem kívánta ezt elárulni. A cégvezető mindössze annyit mondott, hogy invazív lélegeztetőkről van szó. Mindenesetre a kiírás és a teljesített elvárások alapján vagy a képen látható, vagy egy ennél eggyel magasabb kategóriás készüléket ajánlhatott a Med&Trade.
Mivel a külügy által beszerzett gépek egy részéről pontos leírást sem könnyű találni, ezért nehéz összevetni azoknak, illetve ennek a készüléknek a paramétereit. Mindenesetre a 444-nek korábban szakértők azt mondták, hogy az állami beszerzésben több olyan típus is volt, amit nem elsősorban intenzív ellátásra terveztek, hanem például betegszállítás közbeni lélegeztetésre, sürgősségi esetre, műtőkbe, így ezek nem éppen ideálisak Covid-betegek kezelésére. A külügy azonban ezekért is három-négyszer többet fizetett a mostani árnál.
A most vásárolt gép ennél biztosan jobb. Sőt, a leírásai alapján (pdf) egyes paraméterekben még azoknál a berendezéseknél is többet tud, amelyekről a 444-nek kifejezetten pozitívan nyilatkoztak a hozzáértők (pdf). A külügyi beszerzésből egyébként talán annak a szintén német Dräger gépei kapták a legjobb értékelést, amely a mostani uniós tenderen is elindult, és csak kicsivel adott magasabb ajánlatot a végül befutó Med&Trade-nél. Utóbbi cég azonban nemcsak árban, hanem a többi szakmai értékelési szempont szerint is verte a magyar államnak már szállító konkurensét. Sobol Rudolfot szerettük volna megkérdezni az általuk ajánlott gép paramétereiről, illetve arról, hogy más gépekhez képest mit tud a berendezés, de erre a kérdésünkre sem kívánt válaszolni.
A beszerzéssel mindenesetre az az érdekes helyzet alakul ki, hogy a tízezres nagyságrendű kihasználatlan magyar géppark mellett lesz majd egy 465 darabos is tartalékban az országban, igaz, az utóbbi unión belüli szolidaritási célokra. A magyar készletből egyébként simán ki lehetett volna állítani 465 készüléket egyazon típusból, az más kérdés, hogy ezek megfeleltek volna-e az uniós készletépítést szolgáló közbeszerzés feltételeinek.
Közélet
Fontos