A kilencvenes évekbeli rendszerváltásokat követően a posztszocialista kelet-európai országokban rendre elkezdték latolgatni a nyugati életszínvonal elérésének lehetőségeit. Három évtized elteltével mostanra jól látszik, hogy noha a kezdeti körülmények és lehetőségek alapvetően hasonlóak voltak, mégis eltérő utakra és eredményekre jutottak a régió országai – ezeket mutatja be Győrffy Dóra friss tanulmánya a Közgazdasági Szemlében az elmúlt évtized adatait és fejleményeit elemezve.
A tizenegy posztszocialista uniós tagállam*Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia 2010 és 2019 közötti, az uniós átlaghoz viszonyított felzárkózási teljesítményében éles különbségek látszanak Győrffy számításai szerint.
A legjobban Litvánia, Észtország és Csehország teljesít, Magyarország Lengyelországgal és Szlovéniával a középmezőnyben van, a rangsor végén pedig Bulgária és Horvátország szerepel, illetve némi meglepetésre Szlovákia is, ahol a 2000-es évek sikerei után 2010 és 2019 között az egy főre jutó GDP tekintetében nem sikerült közeledni az uniós átlaghoz.
Ezek a különbségek különösen érdekesek, ha figyelembe vesszük, hogy a kilencvenes évektől a vizsgált országok mindegyikében a külföldi működőtőke-befektetésekre támaszkodott a modernizáció. Ez a modell a 2010-es évekre azonban kifulladt, és egyre inkább érzékelhetővé vált a közepes jövedelem csapdája: a bérek már nem voltak elég alacsonyak az érdemi versenyelőnyhöz, ugyanakkor a tudásalapú gazdaság kialakulásához szükséges feltételek sok esetben csak hiányosan teljesültek. Ebből a csapdából látszik kievickélni Csehország, Észtország és Litvánia a fentebbi ábra tükrében.
Ugyan a GDP-adatokra érdemes csak egy részleges pillanatfelvételként tekinteni (erre utal például Szlovákia különös esete), a tanulmány empirikus és elméleti alapokon nyugvó megállapításai szerint a régióban több országban is látszik az elmozdulás a költségalapú verseny felől a minőségi szempontok szerinti helytállásra a piacon. A 2010-es évek elején még hasonló gazdasági fejlettségű és hátterű Észtország és Magyarország eseteinek összehasonlításából pedig jól látszik, hogy mi ennek a kulcsa:
a jó minőségű állami intézményrendszer.
Habár mindkét ország erősen támaszkodott a kilencvenes évektől a külföldi befektetésekre a gazdaság modernizálásában, a Szovjetunióból kiváló észtek egy teljesen új, nyugati példákat követő állami berendezkedést alakítottak ki. A balti államban ráadásul nemcsak az intézményi struktúrát, hanem a tisztségviselők állományát is megújították. Az így kialakult rendszer még a 10-15 évvel későbbi uniós csatlakozás során is alkalmasnak mutatkozott a fejlődésre, az integrációval járó reformok további javulást hoztak az észt állam működésében.
Magyarországon eközben a rendszerváltáskori átmenet kevésbé volt éles. Persze komoly reformok történtek itt is, de a konszenzuális rendszerváltás utáni intézményi fejlődés korlátozottabb volt, és az európai integráció mélyülése sem hozott áttörést a magyar államigazgatás minőségében, sőt, a 2010-es évek új, centralizációt célzó közigazgatási stratégiája már egyenesen szembegy a nyugati irányzatokkal. A 2008-as gazdasági válságra adott válaszok is eltérő pályára állították a két országot, az észtek a termelékenység és az innováció serkentését tűzték ki célul, míg a magyar kormány a makrogazdasági egyensúly helyreállításán, a foglalkoztatás növelésén és a tulajdonviszonyok átalakításán dolgozott.
A tanulmány fő megállapítása, hogy csak az országokba áramló tőkére és a munkaerőre nem lehet fenntartható felzárkózási pályát építeni, amit a koronavírus-járvány nyomán kialakult gazdasági válság tapasztalatai is alátámasztanak. A vágyott nyugat-európai gazdasági fejlettség megközelítéséhez át kell térni a költség alapú versenyképességről a minőség alapú versenyképességre, ennek feltétele pedig a színvonalas államigazgatás, ami elősegíti például a kutató-fejlesztő munkát, és nehezíti az olyan ártalmas jelenségeket, mint a járadékvadászat.
Közélet
Gyomros a magyar gazdaságnak: fél hónapra teljesen leállhat Budapesten a konténerszállítás
Olyan rosszul ütemezték a pályafelújítást, hogy a nemzetközi áruforgalom tizedét lebonyolító terminálok egyikére sem lehet majd eljutni.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
A földgáznál már lazán kiválthatná a kormány az orosz szállításokat
Az orosz gáz nagy részét már akkor is nélkülözni lehetne, ha a külügyminiszter tárgyalásain lebeszélt ügyleteknek csak a fele valósul meg.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
