Kétmilliárdos profitot pumpálhatott Szlovéniába a magyar lélegeztetőgép-vásárlás

Magyarország úgy vásárolt 220 lélegeztetőgépet a szlovén Geneplanet d.o.o. cégtől, hogy közben a cég Szlovéniában óriási botrányt robbantott ki azzal, hogy a helyi hírekben megjelent információk alapján a Fidesz-szövetséges SDS párthoz köthető szoros kapcsolatai miatt kapta csak meg a beszerzést.

Az SDS március 13-án Janez Janša vezetésével felálló kormánya első intézkedései között elvette a kórházak beszerzési jogát, és központosította az egészségügyi minisztériumhoz. Erről a kórházakat levélben Jelka Godec még képviselőként értesítette – csak március 26-án lett a miniszterelnöki kabinet államtitkára.

Ráadásul a Geneplanet által beszerzett lélegeztetőgépről kiderült, hogy az orvosok szakmai kollégiuma csak a legvégső esetben szerette volna használni. A beszerzési bizottság ranglistájának utolsó helyén volt a típus – voltak jobb és olcsóbb lélegeztetőgépek. A Geneplanet által kínált típusok közül a kínai Siriusmed R30 36,4 ezer euróért kifejezetten drágának tűnt. Az ehhez képest jobbnak tartott – Magyarországon is forgalmazott – SV 300 15,2 ezer euróba, a valamivel egyszerűbb, szintén kínai S1600 pedig csak 13,2 ezer euróba került volna.

Nehéz eldönteni a rendelkezésre álló adatokból, hogy csak ügyetlenségről vagy jól megtervezett forrásátcsoportosításról volt szó. Tény, hogy a koronavírus-járvány gyors terjedése alatt idén tavasszal minden kormány lélegeztetőgépet akart venni, és azonnal felmentek az árak.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter gyakran tárgyalt szlovén kollégáival: március 15-én úgy reagált az új SDS-kormány hivatalba lépésére, hogy eljött az idő az együttműködésre, és másnap már Ljubljanában tárgyalt az új külügyminiszterrel. Március 31-én az áruforgalomról tárgyalt ismét szlovén kollégájával, majd a szlovén-magyar határon is találkoztak május 28-án. Május 18-án Zdravko Počivalšek gazdasági miniszterrel telefonon egyeztetett, majd július 2-án már Budapesten fogadta.

Szlovéniában a Geneplanettel az új beszerzési hivatal létrehozása után egy nappal az állam egy 8 millió eurós szerződést írt alá március 18-án. Ezt követően kiderült, hogy a cég érdekében a gazdasági miniszter, Zdravko Počivalšek felhívta a beszerzéseket végző állami ügynökség vezetőjét, hogy adjanak egy másik, maszkok beszerzésére vonatkozó szerződést a Geneplanetnek. Ezt a beszélgetést rögzítették, és a közmédia, a TV Slovenija le is játszotta. A lélegeztetőgépeket mégis leszállíthatta a Geneplanet, igaz, közben az ügyészség házkutatásokat tartott, mások mellett a gazdasági miniszternél.

Még ezt megelőzően

Magyarország megvette a cégtől a szlovén 110 darabos mennyiség dupláját, még az ottaninál is harmadával magasabb áron.

A jelek szerint a magyar külügyminisztérium vagy nem vette észre, hogy a szlovén hírekben április óta téma volt a készülékek ára és a minőségével kapcsolatos kifogások, vagy nem zavarta. Magyarország ugyanis végül darabonként 17,1 millió forintért^*48 909 euró/db vette a szóban forgó készülékeket, míg a botrányt hozó szlovén beszerzésben 12,7 millió volt a megállapodásban szereplő ár^*36 400 euró/db. Csak míg Szlovéniában ebből kormányválság lett, itthon erre alig figyelt fel valaki, hiszen a teljes összeg alig több mint a lélegeztetőgépekre elköltött 300 milliárd forint egy százaléka.

Májusban még úgy döntött a Geneplanet, hogy inkább felmondaná a szlovéniai szerződést – pár nappal azután, hogy aláírták a magyarokkal kötött megállapodást – derült ki a szlovén Necenzurirano.si lappal közös kutatásunkból. Ennek ellenére végül ott is vettek az eredetileg kialkudott áron, 90-et osztottak ki a kórházakban, 20-at pedig visszaküldtek a cégnek. Külön probléma, hogy csak kiegészítő kompresszorral és fűtött levegőpárásító csövekkel tartották a gépeket koronavírusos betegek kezelésére alkalmasnak, de ezt végül – az ígéret ellenére – nem kapták meg a kórházak. Így nem is használják őket az állami hírügynökség beszámolója szerint.

Azt is elég nehéz megmagyarázni, hogy Magyarországon mi szükség volt ezekre a kérdéses minőségű és kifejezetten drága lélegeztetőgépekre. Az alábbi grafikonon az látható, hogy a koronavírusos új esetek és az elhunytak száma hogyan alakult hazánkban.

Fontos ennek kapcsán, hogy már március 23-án 500 lélegeztetőgépre szerződtek a magyar OTT-ONE céggel, közel 200 gépet pedig a Semmelweis Egyetem vásárolt, és egyéb forrásból is jöttek már be lélegeztetőgépek Magyarországra, így nemzetközi összehasonlításban kifejezetten sok volt már ekkor is.

A Geneplanet és a magyar állam szerződéseit elkértük a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól. Ebből kiderül, hogy három szerződést is kötöttek a szlovén céggel, az alábbiak szerint:

április 18-án 20 darab Siriusmed R30 lélegeztetőgépet vettek 980 ezer euróért,
április 23-án 40 darab Siriusmed R30 lélegeztetőgépet és 300 lélegeztetőcsövet 2 millió euróért,
április 23-én 160 darab lélegeztetőgépet 7,8 millió euróért – a típus vagy az R30-as, vagy Aeonmed VG70, vagy Eternity SH 300

Az egyes szerződések sok részletben eltértek egymástól. Az első esetében a Geneplanetnek kellett megoldania a szállítást, méghozzá a Ghibli Szállítmányozási Kft. ferihegyi Cargo City raktárába. A második esetében a fuvarozás a magyar kormányra maradt, feltehetően kamionnal. A harmadik esetben a DPD csomagszállító vállalat ljubljanai címe volt megadva raktárnak, ahol fel kellett venni a szállítmányokat.

Érdekesség ebben, hogy a Ghibli Kft.-nek és a CECZ Közép-Európai Kft.-nek ugyanaz a tulajdonosa^*Shandong Imperial International Investment Limited Company. Márpedig, ahogy arról beszámoltunk, az első jelentősebb, 200 darabos lélegeztetőgép-beszerzést Kínából a CECZ intézte, akkor még a SOTE-nek.

A gépek közül 86 március 21-ig érkezett meg, március 28-ig 110 további. Tehát a szlovén szerződés előtt, a koronavírus-járvány csúcsán – nagy kereslet közepette – is sikerült lélegeztetőgépeket venni. Ráadásul ezek csak átlagosan 5,9 millió forintba (16,5 ezer euró) kerültek darabonként. Így tehát

a szlovén szerződés előtt már egy hónappal tudta a magyar állam, hogy harmadáron is lehet lélegeztetőgépet venni.

Az ezen a mennyiségen belül beszerzett, az intenzív ellátásban is használható gépek ára 28 ezer euró volt. Ezekhez képest darabonként 21 ezer euróval drágábban szállított a szlovén cég – mint láttuk – olyan berendezéseket, amelyekkel a szlovéniai megítélés szerint alapvetően nem lehet koronavírusos betegeket ellátni. (Azért a CECZ-szerződének is vannak érdekességei, ezek a csillagra kattintva olvashatók^*A CECZ az Asia Centert működtető vállalkozás, a kínai tulajdonosok a pekingi kormányhoz is jól bekötöttek, a kínai külföldi terjeszkedési politika, az Egy övezet, egy út partnerei – amiről az Origónak nyilatkozva beszéltek. A cég társtulajdonosa a kínai kereskedőház létrehozója.
A március 16-án aláírt szerződést a tervezett szállítási határidő után, április 23-án módosították, és a teljes értékét 3,2-ről 4,6 millió euróra, tehát 1,1-ről 1,6 milliárd forintra növelték.
Így már a noninvanzív, a sajtóban is alaposan bemutatott ResMed Limus 150 gép, amiből 58-at vettek, 3 ezer euróba került, ami teljesen életszerű ezekért a légzést segítő gépekért. Az interneten is körülbelül ennyiért árulják. Ezek azonban teljesen használhatatlanok a koronavírus kapcsán.
Az invazív gépek nevét nem adták meg, de az 1. típus, amiből 30 darabot vettek, 15 740 euróba került, a 2. típus, amiből 110-et, 27 999 euróba. .)

A szlovén-magyar vonalon szóban forgóval teljesen azonos R30-as típust is jóval olcsóbban szereztek be máshol: ahogy a napi.hu megtalálta, Olaszországban a Generali biztosító adományozott ilyen berendezéseket június 19-én 35 700 eurós darabáron. Az Egyesült Királyságban 26,5 ezer euróért árulták – igaz, a készlet elfogyott. A gyártó pedig katalógusában 21 ezer euróért kínálta a készüléket.

Ennél is kellemetlenebb összehasonlításra ad lehetőséget, hogy a világ vezető lélegezőgép-gyártójától, a Drägertől idén 32 ezer eurós áron vett gépeket a magyar állam. Ezek kétségtelenül sokkal magasabb műszaki színvonalat képviselnek, mint a kontinensünkön alig ismert pekingi gyártó termékei.

Ha a legolcsóbb közvetlen kínai beszállító árait, illetve a viszonylag drágább, járvány közben vett gépeket vesszük alapul,

az Orbán-szövetséges szlovén kormánypárthoz köthető cég 1,6-2,1 milliárd forint extraprofithoz juthatott a lélegeztetőgép-üzleten.

A gyorsaság sem lehet igazán indok a magas árra. A szerződés aláírásakor ugyanis nem volt meg a Geneplanetnek a készülékek többsége, a 220-ból 160 darabot csak hetekkel később tudott szállítani. Azt is nehéz megérteni, hogy a kínai eszközöket miért közvetítőktől vették meg, miért nem közvetlenül a gyártól, ha már Magyarország olyan kiemelten jó kapcsolatokat ápol a kormányzati kommunikáció szerint Kínával.

Az is nyitott kérdés, hogy milyen jogalapja volt a beszerzésnek. A koronavírus-járvány miatt a közbeszerzési eljárások alól felmentést lehetett kapni, ami logikus is. De a K-Monitor által a napokban megszerzett külügyes felmentési listán a Geneplanet d.o.o. neve nem szerepel, miközben a vásárló a ljubljanai magyar nagykövetség volt. A szerződésben az is feltűnő, hogy a típus megadásán kívül semmilyen elvárás nincs arra, hogy ennek milyen műszaki elvárásoknak kell megfelelnie, milyen használati útmutatót kell adni hozzá.

Használhatósági kételyek

A szlovén sajtóban heteken át arról folyt a vita, hogy a Siriusmed R30-as lélegeztetőgépei mennyire használhatók koronavírusos betegek kezelésre. A kormánypárti médiában forrásmegjelés nélküli grafikont mutattak be, hogy melyik európai országban mennyit használnak a gépből. Érdekesség, hogy bár állítólag Németországban is használják, a német nyelvű internet egyszerűen nem ad találatokat a gép típusára, így könnyen lehet, hogy teljesen légből kapott összeállításról van szó. Az Egyesült Királyságra is hivatkoznak, ahol csak akkor lehet egészségügyi berendezést használni, ha a gyártó regisztrálja magát az MHRA nevű adatbázisban – a kínaiak itt nem szerepelnek.

Az Egyesült Államokban az FDA működtet adatbázist a jóváhagyott orvostechnikai eszközökről, a Siriusmed nem szerepel ebben. Ezek mind azt mutatják, hogy a fejlett országokban egy finoman szólva sem bejáratott termékről van szó, amit legjobb esetben is csak kis darabszámban vásárolhattak a járvány berobbanását követően.

A magyar külügy részünkre megküldött válaszában kiemeli, hogy a Geneplanet szlovén sajtót cáfoló közleménye szerint Németországban, Hollandiában, Olaszországban és az Egyesült Királyságban is használják a gépeket – a két utóbbi jelét mi is felleltük. Az azonban lényegi kérdés, hogy mire: lehet, hogy műtéti altatásra használják, de például tartós invazív lélegeztetésre nem. De igazából ez a vita teljesen értelmetlen, hiszen magyar kórházakban tudomásunk szerint nem, vagy csak elvétve használják a külügy által beszerzett 16,5 ezer gépet, inkább a szakmai elvek alapján, az állami kórházellátó szervezet által vásárolt jó minőségű és olcsóbb gépeket alkalmazzák.

Továbbá annak is gyanúsnak kellett volna lennie a beszerzőknek, hogy az interneten elérhető információk minimálisak erről a típusról. Ha egy komoly gyártó honlapjára felmegyünk, találunk az eszközéről leírást, kezelési útmutatót, certifikációkat, aminek megfelel. A Siriusmednél ilyen nincs, a – Linkedin profilja alapján a világ vezető orvostechnikai gyártójának készülő – cég honlapján alig néhány szóban mutatja be a készüléket. Ebből is látható azonban, hogy összetettebb feladatokra csak külön kiegészítő eszközökkel együtt használható.