Aki mostanában estefele volt kint a szabadban, különösen folyók és tavak közelében, biztosan tapasztalta, hogy alig lehet megmaradni a szúnyogoktól. A jelenség oka, hogy a kifejezetten csapadékos május után nagyon gyorsan lett nagyon meleg júniusban. Ez ami ideális kombináció a szúnyoginvázió kialakulásához.

Eltérő mértékben ugyan, de az elmúlt években minden nyáron bajlódni kellett az agresszívan rohamozó szúnyogokkal. Ez idén sem változott, de a szúnyoggyérítés folyamatát minden évben nagy odafigyeléssel követők azt is kiszúrhatták, hogy idén a szokásoshoz képest jóval kevesebb szúnyogirtó repülőt lehetett látni az égen. Ennek legfőképpen az az oka, hogy az idei évtől kezdve az irtásban nem lehetett használni a szúnyogok mellett más rovarokat, madarakat, hüllőket és kétéltűeket is pusztító deltamethrint^*Adminisztratív okokból az összes olyan irtószert visszavonták 2019-ben, amely légi imágóirtásra elérhető volt. Ha egy új irtószer kapcsán ezt kérelmezi egy piaci szereplő, és azt az országos tisztifőorvos engedélyezi, akkor elvileg nincs akadálya a légi kémiai irtás visszatérésének..

Az országos gyérítésre vonatkozó 2019-es közbeszerzés alapján ugyanakkor nem a jóval bonyolultabb, de környezetbarát lárvairtás felé mozdult el a magyar rendszer, hanem a szintén mérgező földi kémiai^*Hatóanyaga minden esetben szintetikus vegyi anyag, jellemzően piretroid. imágó – tehát a kifejlett szúnyog – irtása felé. Ez ökológiai szempontból jobb kimenetel, mint a deltamethrin szórása az égből, de még mindig jóval károsabb, mint a más fajokra nem veszélyes biológiai módszer, ami a szúnyoglárvákat egy baktérium fehérjetoxinjával pusztítja el.

Kívülről eléggé úgy néz ki, hogy ha már túl sok szúnyog van, akkor nagy erőkkel kezdenek irtásba, miközben más országokban ilyesmire gyakran nincs szükség a lárvák kiiktatását célzó biológiai módszerre épülő rendszer hatékonysága miatt. Ezért a szúnyogirtás ökológiai szempontjait átlátó biológusokat, irtást végző iparági szereplőket és magát az irtást koordináló Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (OKF) is megkérdeztük arról, hogy miért nem kap jóval nagyobb szerepet a biológiai gyérítés a kémiai helyett. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy

szabályozói és céges oldalról sem igazán érdekelt senki a változtatásban.

Miközben a szakértők szerint a klímaváltozás miatt egyre nagyobb egészségügyi kockázat lesz egy szúnyogcsípés Magyarországon a következő évtizedben. De azért vannak arra utaló jelek is, hogy lassan bár, de jó irányba indulhat a rendszer.

Ugyanazok vannak helyzetben évek óta

Az alábbi ábrán látszik, hogy a munkát szervező Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság nyilvános adatai alapján az idei gyérítést a földi kémiai módszer dominálta.

Tavaly ugyanez az ábra még eléggé máshogy nézett volna ki, ugyanis akkor még a légi kémiai irtás volt a leginkább elterjedt módszer. Az ábrán az is egy fontos részlet, hogy bár a biológiai irtás egyik időszakban sem domináns, a tavaszi hónapokban szinte alig volt. Földi kémiai irtásból viszont volt rendesen, ennek a felfutásának ugyanakkor nem feltételül kellett volna magától értetődőnek lennie.

Az idei munkákat egy tavaly év végén kiírt közbeszerzési kiírás alapján végzi három cég. Ezeket a közbeszerzéseket 2017 óta a katasztrófavédelem írja ki, azelőtt 2014-ig visszamenőleg „előre nem látható okból előállt sürgősséggel” indokolt meghívásos eljárással választották ki a nyerteseket. Az év végén kiírt 4,55 milliárd forintos közbeszerzést három olyan cég, a Corax-Bioner Biotechnológiai Zrt., a Szemp Air Légiszolgáltató Kft. és a Rovért Kft. nyerte meg, akik jól ismertek ezen a piacon.

A Rovért – ami egyébként a 2018 és 2022 időszakban a budapesti gyérítést is végzi – az országos munkák állandó szereplője. A szergyártó Corax-Bioner Zrt. nagy visszatérő, a 2015 és 2019 közötti időszakban ugyanis ezt a céget a konzorciumokban a Fekete Gábor Corax-Bioner üzletág- és kutatás-fejlesztési igazgatójának cége, az MNC Service váltotta, miután a versenyhival 2015-ben többéves vizsgálat után kimondta, hogy gyakorlatilag a szúnyogirtási piac minden szintjén (szergyártás, szerforgalmazás és irtás) kartelleztek egymással a cégek. Az országos irtásba most visszatérő Corax-Bioner mellett a kartellezés miatt korábban szintén megbírságolt Szemp-Air is újra az országos irtást végző konzorcium tagjai között van.

A Corax-Bioner első országos sikerei is érdekesek voltak, ugyanis a céget korábban az a Bakondi György védte ügyvédként egy közbeszerzési eljáráson. Ő már a katasztrófavédelem főigazgatója volt, amikor a cég a Szemp Airrel konzorciumban, meghívásos eljárással elnyerte 2014-ben a 1,5 milliárdos munkát. A szegedi Szemp Airt egyébként azt követően váltotta a Szatymaz Repülőtér Kft. a konzorciumban, hogy 2016-ban a Közbeszerzési Hatóság hatmillió forintra bírságolta a katasztrófavédelmet, amiért ahelyett, hogy közbeszerzést írt volna ki, meghívta a tenderre a kiszemelt cégeket.

Maga az üzleti kör azonban így sem járt annyira rosszul, ugyanis – ahogy az a Magyar Narancs alapos cikkéből is kiderül – a Szemp Air egyik tulaja Szabó Péter a Szatymaz Repülőtérben is tulajdonrésszel rendelkezik a mai napig is. A történet érdekessége, hogy később a bíróság jogsértés hiányában elkaszálta a hatóság bírságát, de ettől függetlenül 2017-ben átálltak a nyílt közbeszerzésekre.

Az alábbi ábrán látszik, hogy néhány cég bevételén belül nagy valószínűséggel jelentős részt tesznek ki a közbeszerzések alapján elnyert pénzek, különösen látványos például az, ahogy a Szemp Air bevételei bezuhannak 2017-től kezdve.

A szakma által 4-5 milliárdosra becsült piac jelentős részben kormányzati közbeszerzésekből áll, emellett az önkormányzatok tenderein indulhatnak a szúnyogirtók. Vranesics Csaba, a kártevőirtókat tömörítő Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének (MEGE) elnöke kérdésünkre elmondta, tagjaik körében végzett felmérésük alapján országosan összesen nagyjából 45-50 kártevőirtó vállalkozás rendelkezik szúnyoggyérítésre is alkalmas gépi eszközökkel, nagyrészt melegködképző generátorral. Többségük egyéni-, vagy egy, két fős vállalkozás, egy-egy berendezéssel.

A földi kémiai irtáshoz szükséges több nagy teljesítményű melegködképző-, ill. ULV-generátorral és az üzemeltetésükhöz szükséges kocsikkal rendelkező cégek száma Vranesics szerint 8-12 lehet.

Budapest, 2013. május 9. Földi szúnyogirtást végez a Rovért Kft. Budapesten, a római-parti Királyok útján 2013. május 8-án este. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Arra a kérdésünkre, hogy milyen költségekkel jár a munka, Vranesics az irtószer költségét hektáronként 800-1000 forintra becsülte, amihez a gépek, gépkocsik, navigációs berendezések és például a szélmérő beszerzése és üzemeltetése jön hozzá az alkalmazottak bére mellett. A kémiai irtás költsége így nagyjából hektáronként 1600-2000 forintra jön ki. 2020-ban az országos tender alapján a cégek 770 ezer hektárnyi területre kaptak éves lebontásban körülbelül 1,5 milliárd forintot, 1800 forintos átlagköltséggel számolva ebből nagyjából 1,39 milliárd forintot kell elkölteniük a munkára.

Tehát látszik, hogy nincs nagy üzletről szó, cserébe aligha kell megszakadni az éles versenyben.

Az egész rendszer fából vaskarika

A MEGE elnöke szerint a biológiai gyérítés arányának növelése üdvözlendő, de lényegesen bonyolultabb, összetettebb műveletről van szó, ami a kezelt területek tulajdonosainak együttműködése nélkül nem lehet eredményes. Itt konkrétan egy egész rendszer kiépítésére kell gondolni a szúnyogok tenyészőhelyeit tartalmazó térkép létrehozásától kezdve, a lárvák számának és fejlődési állapotuk folyamatos monitorozásáig és magáig a Bti nevű készítmények kihelyezéséig.

Vranesics azt is megjegyezte, hogy a saját cégével minden évben felajánlja az önkormányzatoknak a biológiai gyérítés opcióját is, de “sokszor már akkor leállítják, amikor belekezd a módszer részletezésébe”. Ehhez még azt is hozzátette, hogy az árterek gyakran több településhez tartoznak egyszerre, amit szintén bonyolítja az ilyen jellegű gyérítést. “Az ár meghatározása nem egyszerű, de többszöröse a kémiai kezelésnek. Hangsúlyozom, ez nem ár, hanem együttműködés kérdése” – mondta Vranesics a biológiai gyérítés költségeire vonatkozó kérdésünkre.

A budapesti irtást végző Rovért az Index kérdésére a biológiai gyérítés alacsony szintjét a tavaszi hónapokban azzal indokolta, hogy a nagy májusi esőkben milliószám keletkeztek kisebb pocsolyák, vízmegállások árkokban, ház körüli vízgyűjtőkben, madáritatókban, gyermekjátékokban, amikben nem reális a szervezett lárvairtás.

Mindez ugyanakkor mégsem magyarázza teljes egészében a kémiai irtás dominanciáját, ami ráadásul egyre inkább központosított. Az ábra azt az időszakot mutatja meg, mióta az OKF átvette a Magyar Turizmus Zrt.-től az országos szúnyogirtás feladatát. A döntés háttere az volt, hogy 2013-ban súlyos árvizek voltak az országban, ami miatt hatalmas területek kerültek hosszú időre víz alá.

Abban az évben az OKF 360 ezer hektár kémiai irtását bonyolította le, a különleges állapot azonban mind intézményi, mind munkaallokáció szintjén megmaradt. Hiszen a szúnyogirtást azóta is alapvetően a tűzoltóság irányítja, 2020-ra pedig több mint kétszer annyi terület irtása van betervezve, mint amennyin 2013-ban dolgozott a katasztrófavédelem. Ennek az a magyarázata, hogy a korábban önkormányzatok által koordinált irtás is egyre nagyobb arányban kerül az OKF-hez.

Zöldi Viktor, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) volt szenior szakmai szakértője szerint ezzel főleg az a probléma, hogy a szervezett csípőszúnyog-gyérítés fölött külső, független szakmai kontroll nem érvényesül, az OKF saját szúnyogszakértővel nem rendelkezik, gyérítési tapasztalatait a jogszabály szerint egészségügyi kártevőnek minősülő szúnyogok kapcsán illetékességgel rendelkező népegészségügyi hatósággal sem osztja meg.

Zöldi szerint a 2019-es közbeszerzés lehetőség lett volna arra, hogy a korábban légi kémiai gyérítésben részesülő hektároknak legalább egy részén elinduljanak a környezetbarát módszerek irányába. Azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel, pedig Zöldi szerint az irtószer-engedélyek kapcsán történtek olyan változások, amik megnyitották annak a lehetőségét, hogy lárvairtás fókuszúvá alakítsák az országos programot. Arra a kérdésünkre, hogy mi lehet az oka ezen szempontok kívül hagyásának, Zöldi azt mondta, “a légi kémia földi kémiával való helyettesítése rövid távon mind az OKF-nek, mind pedig a konzorciumnak érdeke lehetett”.

Nem mindegy, hogy eljutnak-e a szúnyogok addig, hogy megcsípjék az embert

Pedig a szúnyogirtás ökológiai hatásainak a következő évtizedben egyre nagyobb lesz a tétje a klímaváltozás miatt. Ahogy arról a magyar szúnyogirtási rendszer kritikusa, Darvas Béla – aki egyben a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke is – blogján írt, az átlaghőmérséklet növekedése miatt olyan szúnyogfajok jelentek meg az országban, mint a koreai csípőszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog és az ázsiai tigrisszúnyog, amik súlyos betegségeket (nyugat-nílusi, chikungunya és zika láz) és fonálférgeket (Dirofilaria, Brugia) képesek terjeszteni. A más élőlények mérgezése mellett ezért sem mindegy, hogy a kifejlett szúnyogok ritkítására, vagy a lárvákra fókuszál a rendszer.

Darvas megkeresésünkre annyit írt, hogy ökotoxikológiai szempontból ”semmilyen elmozdulás nem történt, változatlanul az elkéső és korszerűtlen imágóirtás az, amit a kivitelező erőltet, s amit a hozzá szakmailag nem értő pályáztató elfogad. Mindez évente súlyos ökoszisztéma-irtást eredményez”.

Mindezek fényében különösen érdekes, hogy az OKF márciusi közleménye szerint

a katasztrófavédelem egyik kiemelt célja a jövőben a biológiai szúnyoggyérítés arányának növelése.

Mivel a 2022-ig érvényes közbeszerzésben fixálva van a biológiai és kémiai irtás aránya, megkérdeztük az OKF-et, hogy csak 2023-tól kezdve tervezi a biológiai gyérítés arányának növelését, vagy már a 2020-ig tartó időszakban sor kerül erre.

Dóka Imre, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivő-helyettese kérdésünkre azt írta, a biológiai kezelésre alkalmas területek felmérése 2020 és 2022 között folyamatosan történik a szakértői jelentések alapján. Az idei évben március óta a Duna mentén Gönyű és Paks között térképezik fel a szakértők a szúnyogok kifejlődési területeit, ahol drónok segítségével térinformatikai adatbázist is összeállítanak.

Dóka szerint a biológiai kezelés a csípőszúnyogok vízi élőhelyét érinti, ami mindig jóval kisebb terület annál, mint ahol a kifejlett szúnyogok aztán ártalmat okoznak. Néhány hektár mocsaras területen kifejlődő lárvák akár több települést, sok ezer hektár lakóterületet képesek kifejlett szúnyogokkal ellátni. “Országszerte áttekinthetetlen mennyiségű pocsolya, kis méretű állóvíz alakul ki, és nagy tömegű szúnyograjzás kezdődik. Az imágók ellen pedig már kémiai irtószert kell bevetni.

A biológiai és vegyszeres védekezés arányát tehát mindig az aktuális helyzet dönti el most és a jövőben is”

– írta kérdésünkre.

Az OKF és az általunk megszólaltatott két szakértő véleménye itt eltér, ugyanis Dóka levele alapján ebből az következik, hogy a két technológiát összehasonlítani szakmai szempontból értelmetlen.

Hosszabb távon nézve ugyanakkor az is egyértelmű, hogy több biológiai módszerrel kezelt élőhely kevesebb lakóterületet tud szúnyoggal ellátni, az arány tehát nem megváltoztathatatlan. És ebben az esetben máris van értelme az összehasonításnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet fenntarthatóság környezetvédelem Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szúnyog szúnyogirtás Olvasson tovább a kategóriában