Tényleg nehéz beszerezni, nekünk most XXL-es overálunk van, ami a 150 centis főnökünkön igen viccesen néz ki.
Így írta le egy héttel az egészségügyi ellátás megindítását követően az aktuális védőfelszerelés-helyzetet egy fogorvos. Az ő rendelőjük még jobb helyzetben van, sokan ugyanis egyáltalán nem tudják beszerezni az ellátáshoz előírt eszközöket. Ha sikerül is ilyeneket venni, akkor is csak méregdrágán, amit a szolgáltatók többnyire a páciensekkel próbálnak megfizettetni.
Mivel így nyilván kisebb a kereslet, sok magánegészségügyi intézmény nem is indult újra. Az állami szférában megkezdődtek a járóbeteg-ellátások, de sokszor az előírt védőfelszerelések nélkül, abból ugyanis központilag nem kapnak eleget az intézmények.
Az egészségügyi ellátás újraindítása a május 3-i nyitás egyik legfontosabb eleme volt, olyannyira, hogy minden mással ellentéten külön jogszabály rendelkezett róla. Ennek ellenére
sok helyen még most sem teljesen értik az orvosok, hogy mikor, milyen óvintézkedésekkel, és kit láthatnak el.
Pedig – az egyébkén nyúlfarknyi – feloldó jogszabályon kívül számos más eligazítást kaptak az érintettek, jellemzően hosszú miniszteri utasítás formájában, ahogy mostanában a szaktárcát vezető Kásler Miklós kommunikál a szakmával. A gond mindössze annyi volt, hogy nemcsak az egyes utasítások között feszült gyakran ellentmondás, hanem esetenként még egy-egy dokumentumon belül is. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) már a lazítás első munkanapján levelet is írt a miniszternek, hogy ha lehet tisztázzon ezek közül néhányat.
A fő téma sokáig a tesztelés volt, a miniszteri utasítás ugyanis nagyon zavarosan fogalmazott arról, hogy kiket lehet koronavírus-szűrés nélkül ellátni, és kiket nem. Erről azóta több rendelkezés is született, tapasztalataink szerint azonban teljesen még most sem tiszta minden érintett számára a kép.
A védőfelszerelésekkel kapcsolatban pedig ha lehet, még nagyobb a zavar. Az előző hét végén a fogorvosok például – egy május 4-i Kásler-levél alapján – még kivétel nélkül úgy értelmezték, hogy a fogászati ellátásban résztvevőknek FFP2/FFP3-as maszk, plexi pajzs vagy védőszemüveg, és egyszer használatos kesztyű viselése kötelező, cserélhető kezeslábas vagy műanyag kötény, illetve sebészeti sapka és lábzsák pedig javasolt.
Múlt szombaton azonban a miniszter újabb utasítást küldött, amit már nem mindenki ugyanúgy értett. Akad, aki szerint most az ellátások nagyobb részéhez elég az FFP2-es maszk, és csak a jobban fröcskölő kezelésekhez kell teljesen beöltözni, mások szerint azonban minden maradt a régiben.
A felszerelés beszerzése azonban így is, úgy is nehézkes. FFP-maszkok ha drágán is, de már viszonylag jól elérhetőek. Igaz, ezeknél is volt olyan forrásunk, aki azt mondta, náluk ezekre húzzák rá a sebészi maszkot, és csak azt cserélik, mert annyi komolyabb maszkjuk nincs, hogy minden páciens után újat vegyenek fel. Vannak problémák, de legalábbis bizonytalanság a beszerzett termékek minőségével is.
A védőruházat többi része pedig még kevésbé hozzáférhető. Akadt, aki azt mesélte, hogy
tízezer forint alatt nem igazán talált egyszer használatos kezeslábast, de azt sem tudta megvenni, mert sehol nem volt raktáron.
Az ajánlott felszerelések közül a lábzsákkal is hasonló a helyzet, és plexit sem egyszerű venni. Utóbbit bizonyos kezeléseknél korábban is használták a rendelők, de nem minden esetben, így jellemzően nem tartottak belőle annyit, ahány székük volt, azaz most ebből is újak kellenek.
Ráadásul nemcsak egészségügyi okokból megy mindenki inkább biztosra, hanem azért is, mert elég komoly pénzbüntetésre számíthat, aki nem tartja be az – egyelőre elég ellentmondásos – előírásokat. A fogászati ellátást tiltó határozatot visszavonó rendeletben – amit Kásler Miklós mellett Müller Cecília országos tisztifőorvos jegyzett – egyéb szankciók mellett 30 ezer és 5 millió forint közötti bírságot helyeztek kilátásba.
A működő fogászatok tehát, ha tudják, megvesznek mindent, amit kell, majd ennek a költségét rögtön áthárítják a páciensekre. Nem mindenki fogalmazza ezt meg ennyire konkrétan, de sok olyan fogászatot találni, amelyek már a honlapjukon jelzik, hogy jelentős összeget számolnak fel COVID-19 alapdíjként, védőfelszerelés hozzájárulási költségként, infekciókontroll díjként, a járványhelyzethez igazított protokollnak megfelelő kötelező védőfelszerelésért vagy éppen csak simán Covid védőfelszerelésért.
Méghozzá nem is keveset, a plusz-díjak öt és húszezer forint között szóródnak. Ez azt jelenti, hogy
egy sima tömés, vagy gyökérkezelés ára a háromszorosa is lehet megszokottnak, és a foghúzás is kétszer annyiba kerül, mint békeidőben.
Bár a drágább ellátásoknál arányaiban már nem ekkora a növekedés, de ezeknél gyakran többször is ki kell fizetni a felszerelésdíjat, hiszen nem egy alkalommal találkozik az orvos és a beteg.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az emberek nem rohanták meg a fogorvosokat. Ők ezért erősen elgondolkodtak, hogy megéri-e egyáltalán kinyitni. Azoknak a rendelőknek, amelyek főleg külföldi turisták ellátására szakosodtak például biztosan nem, hiszen a határok továbbra is le vannak zárva. Ennek megfelelően Sopronban nagyon sok fogászat zárva maradt. Ám még azokban a rendelőkben is pangás van, ahol helyieket látnak el: volt, aki azt mesélte, hogy az első napokban senki nem jelentkezett be hozzá, mert sokallták a többletköltségeket.
A fogorvosok helyzete nem egyedi, az egyéb ellátást nyújtó magánrendelőkben is vannak olyan kezelések, amelyek biztosan a szigorúbb besorolás alá esnek, így hasonló problémákkal küzdenek. A miniszteri utasításokban külön nevesítették a kockázatosabb kezeléseket összesen 19 szakterületnél, például a fül-orr-gégészetnél, a gasztroeterológiánál, az egynapos sebészetnél vagy éppen a radiológiánál.
Ezek között több olyan is van, amelyeket sokan magánintézményekben vesznek igénybe, így ha kisebb számban és arányban, de ezeknek a rendelőknek is be kell szerezniük védőfelszereléseket, és valahogy finanszírozni is kell ezeket.
Ahogy ugyanezek a szabályok vonatkoznak az állami egészségügyre is. Csak itt ugye
központilag kellene biztosítani az előírt védőfelszereléseket, ami viszont nagyon sokszor nem történik meg.
Több szakrendelő vezetője panaszkodott arra, hogy kormányzati részről nem kapnak érdemi segítséget ezen a területen, csak az önkormányzatokban és magánfelajánlásokban bízhatnak. Egy forrásunk azt mondta:
úgy tűnik, hogy központi készletről védőfelszerelést csak a fekvőbeteget ellátó intézményeknek biztosítanak, a járóbetegellátásnak nem.
Sokatmondó, hogy az adóhivatal a napokban külön tájékoztatást tett közzé a „koronavírus-járvány elleni védekezéssel összefüggő ingyenes termékátadások, ingyenes szolgáltatásnyújtások” adózásával kapcsolatban, miután érdeklődtek náluk az ügyben.
Más kérdés, hogy nem a védőfelszerelésre vonatkozó előírások az egyetlenek, amit az állami egészségügyben dolgozók nem tudnak betartani a miniszteri utasítások közül. Utóbbiak egyébként az orvostársadalom elég jelentős részét frusztrálják, mert nehéz úgy dolgozni, hogy egy háromnapos hétvége előtt pár órával kapnak egy önellentmondásoktól hemzsegő dokumentumot arról, hogyan is kellene másfél hónap leállás után hétfőtől újraindulniuk. Akadt forrásunk, aki azt is felvetette, hogy ezekkel nem is kellene foglalkoznia a rendelőknek, mivel a fontosabb dolgokról legalább egy miniszteri rendeletet illene hozni, nem utasításokkal kommunikálni.
Közélet
Fontos