Nagyon úgy tűnik, hogy sikerült rossz üveggel kalkulálni az alapvetően üvegből épülő Magyar Zene Háza költségeinél, ezért drágult egyik pillanatról a másikra közel tizedével a projekt. A futurisztikus épület felhúzásáért az eredeti szerződés szerint 17,5 milliárd forintot kellett volna fizetni, augusztusban azonban kiderült, hogy ennél többe, közel 19,2 milliárdba kerül a fejlesztés.
Egy évvel később készül el
Akkor az uniós közbeszerzési értesítőben még nem részletezték az okokat, a hirdetményből csak annyi derült ki, hogy a módosításra olyan körülmények miatt került sor, amelyet „a kellő gondossággal eljáró ajánlatkérő nem láthatott előre”. A szerződésmódosításban azonban már ennél jóval részletesebben megindokolták a költségnövekedést. Eszerint pedig az történt, hogy a kivitelező legyártott egy valós méretű (egy az egyhez méretarányú) üvegfalat, amivel valami nagyon nem lehetett rendben, mert azt követően, hogy a megrendelő Városliget Zrt.-nél megnézték, az összes üvegfelület szerkezeti módosításáról döntöttek. Emiatt ugrottak meg a költségek. A szerződésmódosításban szó szerint úgy fogalmaztak, hogy a
megnövekedett gyártási és kivitelezési idő, a módosuló technológiai sorrend, az üvegfelületek megváltozott szerkezete együttesen
növeli majdnem 1,7 milliárddal a vállalkozói díjat.
Ez egyébként már jelzi, hogy nemcsak az ár, hanem a határidők, sőt az előlegek összege is változott. A beruházás befejezésére eredetileg 501 munkanapot adtak, így azonban majdnem másfélszer ennyi, 729 munkanap áll a kivitelező rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy
közel egy évvel kitolódik a 2020 nyarára tervezett átadás.
A megnövekedett kiadások fedezésére pedig pénzt is kapott a tender győztese, hiszen a 2018 szeptemberében már lehívott 10 százalékos előleg mellé az idén ősszel újabb 10 százalékot (azaz majdnem 2 milliárd forintot) igényelhetett.
Négyzetméterenként félmillió forint
A Magyar Zene Házában tényleg rengeteg lesz az üveg, de az 1,7 milliárdos drágulás így is elég soknak tűnik. Az épületről a tervezője, a japán Sou Fujimoto korábban egy interjúban azt mondta, hogy a „ház egyedülállóságát adó transzparencia miatt az épület oldalfalai üvegből készülnek”, ami a kiírás szerint 3200 négyzetméternyi üvegszerkezetet jelent. Ha tényleg ekkora felületről van szó, akkor a szerkezeti módosítások miatt egy négyzetméter több mint félmillió forinttal lesz drágább.
A sokat emlegetett kivitelező egyébként a Magyar Építő Zrt.
A vállalat 2017-ig Mészáros Lőrinc barátjának és állandó üzlettársának, a Duna Aszfaltot is birtokló Szíjj Lászlónak a tulajdonában volt. Bő két éve azonban a közbeszerzéseken addig és azóta is jól teljesítő társaságot megvette a szintén kormányközeli Épkar Zrt., illetve a WHB Befektetési Kft. Utóbbi vállalat volt az, amely 3 milliárd forintot fizetett a miniszterelnöki vő, Tiborcz István közbeszerzéseken hizlalt közvilágítási cégéért, az Elios Zrt.-ért. Azóta kiderült, hogy az Eliosra bízott, az eredeti tervek szerint uniós forrásból finanszírozott projektek szabálytalanok voltak, így azokra mégsem lehet uniós pénzt költeni, azaz végső soron a teljes költséget a magyar adófizetők állták.
Emellett a WHB-nak, illetve a vállalatcsoport tulajdonosának, Paár Attilának a neve az elmúlt évek egyik legnagyobb port kavaró politikai botrányában, a Borkai-ügyben is előkerült. A győri vállalkozó az egyik legfontosabb láncszem, amely összeköti az azóta újra megválasztott győri polgármestert és a Fidesz-KDNP legfelső köreit.
A Magyar Építők tényleg elég jól ki van tömve állami megbízásokkal, és ez az üzleti teljesítményén is látszik. A cég a Magyar Zene Háza mellett dolgozik a lassan elkészülő Puskás Stadionon és a Liget Projekt másik gigaberuházásán, a 26 milliárd forintból épülő Néprajzi Múzeumon is. Ezekből annyira már nem volt nehéz összehozni a tavalyi közel 50 milliárd forintos árbevételt, illetve majdnem 3,7 milliárdos adózott nyereséget.
Az érdekesség azonban nem az, hogy a vállalat ennyi pénzt termel, hanem, hogy mindezt rendkívül kevés alkalmazottal teszi. A Magyar Építőknek tavaly csak 124-en dolgoztak, ami azt jelenti, hogy egy alkalmazottra közel 400 milliós bevétel és majdnem 30 milliós profit jutott. Ráadásul a foglalkoztatottak közül csak 26 végzett ténylegesen fizikai munkát, a többségük szellemi foglalkoztatott volt.
Ez egyébként nem egyedi a magyar építőiparban. Korábban írtunk már róla, hogy az állami beszerzéseken sikeresen teljesítő cégek közül soknál ez a helyzet, ami arra utal, hogy ezek a vállalatok a megbízások jelentős részét csak továbbpasszolják alvállalkozóiknak, és ezért a közvetítő szerepért húznak le milliárdos hasznot.
