Egy jogi kiskapuval próbálták meg elérni, hogy a törvényben rögzítettnél több rádiója lehessen a kormányközeli médiatermékeket tömörítő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA), de porszem került a gépezetbe. Emiatt a szervezet most csak akkor nem sért jogszabályt, ha nagyon kicsavarva próbáljuk értelmezni a Fidesz által alkotott médiatörvényt. Az üggyel szinte biztosan több állami hatóságnak is lenne dolga, mégsem vizsgálódik senki.
A KESMA tavaly év végén vált a kormánysajtó központi szervezetévé azzal, hogy a Fidesz-közeli vállalkozók több tízmilliárd forint értékben adtak át különböző médiatermékeket az alapítványnak. Ennek a tranzakciónak a keretében került a szervezethez az országosan fogható, korábban Andy Vajna üzleti köréhez tartozó Retro Rádió, az előzőleg Szíjj László által birtokolt alföldi Gong Rádió és balatoni Part FM, illetve a Magyar Időkkel szimbiózisban élő Karc FM.
A gond csak az, hogy ennyi rádiót egyetlen piaci szereplő nem birtokolhat. A médiatörvényben ugyanis próbáltak gátat szabni a túlzott piaci koncentrációnak, és ennek érdekében a jogszabályba belekerült, hogy egy tulajdonos egyidejűleg
- egy országos analóg vagy
- két körzeti és négy helyi analóg lineáris rádiós médiaszolgáltatás, vagy
- tizenkét helyi analóg lineáris rádiós médiaszolgáltatás végzésére rendelkezhet jogosultsággal.
Országosnak azt a rádiót nevezzük, amely az ország lakosságának legalább felét eléri, míg a körzeti adások legalább félmillió, a helyiek ennél kevesebb, de minimum százezer embert érnek el.
A felajánlások után a KESMA-nak pedig az országos csatornája (Retro Rádió) mellett két körzeti (Gong és Karc FM), illetve egy helyi rádiója is lett, ami teljesen ellentmond a fent említett törvényi előírásnak.
Igen ám, de a médiatörvényben van egy kitétel, miszerint a tematikus csatornáknál a fenti korlátozás nem érvényesül. A Retro Rádió pedig még a tulajdonosváltás előtt kérvényezte, hogy tematikus adóvá válhasson, amit a kormányzati akarattal szemben nem túl sok ellenállást mutató Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), illetve annak ügydöntő szerve, a Médiatanács októberben engedélyezett is.
A probléma mindössze annyi, hogy a nyilvánvalóan a törvény megkerülését célzó lépés kifundálója valószínűleg félreértette a jogszabályt. Amihez nagyban hozzájárul, hogy a vonatkozó bekezdés nagyjából annyira kétértelmű, mint János esztergomi érsek híres mondata Gertrudis királyné meggyilkolásáról*„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”, ami ugye a központozástól függően két teljesen ellentétes értelmezést ad..
A Retro Rádió lefedettsége. Forrás: NMHH
A törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy „a tematikus analóg lineáris rádiós médiaszolgáltatás kivételével az országos analóg lineáris rádiós médiaszolgáltatásra jogosult és az abban befolyásoló részesedéssel rendelkező nem szerezhet befolyásoló részesedést más médiaszolgáltatást, vagy műsorterjesztést végző vállalkozásban”. Itt pedig szigorúan nyelvtanilag a tematikus kitétel vonatkozhat az országos médiaszolgáltatásra és arra is, amit amellé szerez a már országos rádióval rendelkező piaci szereplő.
Ez azonban tényleg csak nyelvtani dilemma, jogi szempontból ugyanis a lapunknak nyilatkozó médiajogász szerint elég egyértelmű, hogy a jogalkotó azt akarta: az országos rádió tulajdonosa csak tematikus csatornákat birtokolhasson az amúgy is komoly piaci pozíciót biztosító országos frekvencia mellé.
Magyarul azért, mert az országos adót tematikussá tették, még nem lehetne más rádiója a KESMA-nak.
Az igencsak elnagyolt megoldás azért furcsa, mert egyébként lett volna lehetőség olyat találni, aminél maradhat a jelenlegi felállás. Ha attól eltekintünk, hogy a Fidesz ennél kisebb dolgokért is nyúlt bele sürgősséggel jogszabályokba, akkor is tematikussá lehetett volna alakítani a másik három érintett adót, de valamiért nem ezt az utat választották az érintettek. Kicsit olyan a helyzet, mintha találtak volna egy jogi kiskaput, majd faltörő kossal bementek volna mellette.
Kikértük az NMHH és a KESMA álláspontját a kialakult helyzetről. Az alapítvány nem válaszolt, míg a hatóság először némi jogászkodással megpróbálta megkerülni a választ (az amúgy jogilag valóban kissé pongyola kérdésünkre), majd a pontosításunk után azt írták, hogy a
„kérdés megválaszolása jogértelmezést kíván meg, az NMHH és annak Médiatanácsa pedig … jogértelmezésre irányuló állásfoglalást nem adhat ki”.
Ugyanakkor jelezték azt is, hogy „összeférhetetlenség vélhetően nem merül fel”.
Mindez azt is jelenti, hogy az elég egyértelműnek tűnő jogsértés megszüntetése érdekében sok dolgot nem lehet tenni. Médiajogászok szerint ugyanis a vonatkozó szabályok értelmében csak az érintett médiavállalkozás (jelen esetben a KESMA vagy a tulajdonában álló valamelyik rádiós cég), illetve az NMHH kezdeményezhet vizsgálatot hasonló ügyekben. Az alapítvány nyilván nem fogja kérni, hogy vegyenek el tőle három rádiót, a hatóság pedig – ha értelmezte is a jogszabályt, amit be kell tartatnia – úgy tűnik, nem lát kivetnivalót a dologban.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) még kérhette volna, hogy az NMHH vizsgálódjon, de őket a kormány egyetlen tollvonással kivonta a forgalomból. Amikor egyértelművé vált, hogy a GVH-n maga a KESMA koncepciója sem mehetne át, a kabinet nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a alapítvány tulajdonszerzését a médiacégekben, így a versenyhivatalnak nem is kellett vizsgálódnia.
