Amikor uniós és tagállami szakpolitikákról esik szó, gyakran hallani azt a kifejezést, hogy konvergencia. A területi különbségek mérséklődésével kapcsolatos fogalom különösen fontos a Nyugat-Európa gazdasági fejlettségétől jócskán elmaradt posztszocialista országokban, amelyek hagyományosan igyekeznek felzárkózni a nyugati színvonalhoz. Kotosz Balázs és Lengyel Imre nemrégiben megjelent cikkükben a visegrádi államokon belül vizsgálták meg a regionális különbségek alakulását, méghozzá nemcsak az országok, hanem a megyék szintjén is.
A tanulmányban bemutatott statisztikák szerint a négy visegrádi ország egyre közelebb került egymáshoz az egy főre jutó GDP tekintetében, legalábbis 2000 és 2017 között. Ennek hátterében leginkább Lengyelország felzárkózása áll, ami jórészt annak köszönhető, hogy a növekedést a V4-ek közül egyedül itt nem törte meg a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság.
A szerzők a visegrádi országok megyéit (pontosabban a Magyarországon a megyei szintnek megfelelő közigazgatási egységeit*Ez a NUTS3 szint.) vizsgálva ugyanakkor arra jutottak, hogy ezek körében már nem mutatható ki a konvergencia. Sőt, bizonyos szempontból a lokális fejlődési pályák széttartása volt tapasztalható 2000 és 2014 között a visegrádi államokban Csehország kivételével.
Magyarország is kiemelhető, ugyanis itt voltak a legnagyobbak a területi egyenlőtlenségek, és elmondható az is, hogy a széttartó fejlődési pályák különösen a gazdaságilag fejlettebb régiókra jellemzők.
Az eredmények szerint egy adott terület fejlődését leginkább az befolyásolja, hogy melyik országhoz tartozik, és nem a kezdeti fejlettség vagy pedig a városiasodás. A megyék gazdaságának élénkülésében tehát döntő jelentőségű az országos intézményrendszer megfelelő működése.
