Hétfő reggel megjelent egy módosító a parlament honlapján, kedd délben elfogadták, szerdára már halott lesz egy több mint húsz éve működő rendszer, aminek keretében több millió család lakásvásárlását, építését és felújítását segítette az állam. A lakástakarékpénztárak (ltp-k) megszüntetésével szerdától nem marad olyan lakáscélú megtakarítási forma, amelyben állami segítség is lenne.

Ez viszont nagyon is elterjedt volt: ebben a pillanatban másfél millió szerződés él, ezekből nagyjából 800 milliárd forint befizetés gyűlt össze a rendszerben, amin felül még közel 385 milliárd forint kedvezményes hitelt is igényeltek. Ez utóbbi a KSH éppen a napokban megjelent kiadványa szerint az összes lakáscélú hitel 12,2 százaléka volt idén félévkor. Becslések szerint 4-6 ezer ügynök dolgozhat kizárólag lakástakarékok értékesítésén (ők hivatalosan nem alkalmazottai a Fundamentának vagy az OTP Lakástakaréknak, vállalkozói szerződésük van), és akár még egyszer ennyi ügynök is lehet, aki részben értékesít ltp-t.

A cégek és az ügynökök egy pillanat alatt elvesztették a piacukat, a közönség pedig hasonló termék nélkül maradt. Iparági szereplőkkel beszélgetve próbáltuk összerakni, hogy vajon miért döntött úgy a kormány, hogy ebben a formában vessen véget a legnépszerűbb megtakarítási formának.

Hirtelen halál

Az első dolog, ami különössé teszi a lakástakarék-rendszerrel történő leszámolás módját, az az alternatíva hiánya: olyan hirtelen – és a már megszokott módon bármiféle szakmai konzultáció nélkül – szüntették meg ezt a megtakarítási formát, hogy a piacon egyetlen olyan pénzügyi termék sem maradt, ami az ltp-k alternatívája lehetne.^*A termék maga nem szűnik meg, de a lényegét adó motivációs elem, azaz a magas állami támogatás igen, ami miatt nem valószínű, hogy életképes maradhat az ltp. Ez egészen különös attól a kormánypárttól, melynek parlamenti képviselői a megszüntetésről szóló országgyűlési vitában is arról beszéltek, hogy “a Fidesz-KDNP-nek egyetlen cél elfogadható, hogy minden magyar család belátható időn belül otthonhoz jusson“.

A bejelentés módja ráadásul gyakorlatilag pánikot váltott ki. Az ltp-k értékesítésével foglalkozó négy céget és a nekik dolgozó ügynököket hétfőn és kedden lerohanták az érdeklődők, információink szerint az átlagos havi forgalom kétszeresét bonyolították le két nap alatt. Nem csak a bankfiókok előtt kígyóztak a sorok: beszéltünk ügynökkel, aki alig aludt, mert éjszaka is értékesített. Ügynökök elmondása szerint jellemző módon a régi ügyfelek jelentkeztek, akik további rokonaik nevére kötöttek szerződéseket. De rengetegen közülük hosszabbítottak, és a négyéves szerződéseik futamidejét tolták ki tíz évre. Ez egyáltalán nem optimális reakció, hiszen az ltp-rendszer sajátosságai miatt minél hosszabb a futamidő, annál alacsonyabb a végső soron elérhető hozam.

Az ilyen reakciókat meg lehetett volna előzni azzal, ha akkor jön a megszüntetésről szóló hír, amikor már megvan az alternatíva. A törvénymódosítást benyújtó Bánki Erik és a parlamenti vitához hozzászóló kormánypártiak mind utaltak rá, hogy valamilyen konstrukció az ltp helyébe lép majd. Ez azonban nem ment túl ködös célzásokon. Tállai András államtitkár például úgy fogalmazott, hogy majd “a jövőben vizsgálják meg annak lehetőségeit“, hogy az állam más formában támogassa a használt lakások felújítását és bővítését.

A szakma egyáltalán nem is számít arra, hogy a közeljövőben bejelent a kormány egy ilyet. “Ki gondolja, hogy a következő napokban olyan pozitív bejelentések következnek, amelyek az ltp helyett új lehetőségeket kínálnak majd?” – tették fel a kérdést például a Portfolio által szervezett pénzügyi konferencián kedden, de a jelen lévő 200 szakember közül senki sem tette fel a kezét. Amikor ugyanezt úgy kérdezték, hogy lesz-e pozitív fejlemény a közeljövőben, páran már mertek jelentkezni.

Később egyébként a szervezők abban is megszondázták a jelenlévőket, hogy megkérdezték: szerintük a stabil terméknek tekinthető nyugdíj-előtakarékossági számla konstrukciója 10-15 év múlva is változatlan lesz? Erre sem mert fogadni senki, ami egyértelműen arra utal, ma mindenki elhiszi, hogy bármikor bármit azonnal meg lehet szüntetni a magyar pénzügyi világban.

Ugyanakkor a piaci szereplők hiába csalódottak – különösen igaz lehet ez a Fundamentára, amely nemrég bérelt ki hosszú időre egy irodaházban négy emeletet a BAH-csomópontnál -, magasabb szinteken nem keltett akkora hullámverést a váratlan akció. Csányi Sándor OTP-vezérigazgató, aki a piac második legnagyobb szereplőjének vezetőjeként is érdekelt a kérdésben, némi kritikával illette a bejelentés módját, de a kormány terveivel kapcsolatban óvatos optimizmussal nyilatkozott.

Fals érvek

Szintén érdekes, hogy milyen érvekkel igyekeztek a kormánypárti felszólalók alátámasztani, hogy ezt a rendszert most azonnal meg kell szüntetni. Ezek az érvek olyan erősen megkérdőjelezhetőek, hogy nehéz őket komolyan venni. Még akkor is, ha túllépünk az irónián, amikor a kormánypárti politikusok ebben a helyzetben hirtelen aggódni kezdenek egyes piaci szereplők extraprofitja vagy az közpénzek nem hatékony elköltése felett.

Azt például nehéz értelmezni, hogy az ltp hatékonytalan támogatási forma lett volna. Tátrai Bernadett, a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. elnök vezérigazgatója szerint például egy forint állami támogatás ebben a konstrukcióban hét forint lakossági megtakarítást eredményezett.

Az ltp-vel foglalkozó cégek és pénzintézetek “extraprofitja” szintén nehezen értelmezhető. Ha a szóhasználattól el is tekintünk, és arra gondolunk, hogy a konstrukció a közvetítőknek busás hasznot hajtott, akkor sem egyértelmű a helyzet. Tátrai Bernadett például azt mondja, igaz ugyan, hogy a Fundamenta-Lakáskassza az elmúlt időszakban évi 15 milliárd forint profitot termelt, de közben 30 milliárd forint adót és járulékot fizetett be. Az állam tehát éppen egy számára nettó pozitív konstrukcióból száll ki.

Az ltp-re évente közel 70 milliárd forint támogatást fizettek ki a költségvetésből, az ezzel foglalkozó cégek azonban 110 milliárd forint bevételt generáltak az államnak, főleg áfa és foglalkoztatáshoz kapcsolódó adó- és járulékfizetés formájában. Mellesleg a Fundamenta azt állítja, hogy hiába megy 20 éve a lakáskassza, a kezdeti befektetések olyan mértékűek voltak, hogy az elmúlt évek profitját beleszámolva sem térültek még meg.

Populista érv a vitában, hogy az ltp-ből medence és szauna is épülhetett. Ez azonban legfeljebb csak annyit jelent, hogy a megtakarítás felhasználásának köre tág volt, amit elég egyszerű lett volna szűkíteni, ha a kormánynak csupán ez szúrta volna a szemét.

A Fundamenta adatai mindenesetre azt mutatják, hogy az ltp náluk ugyanolyan arányban finanszírozott új lakás építést, mint a bankhitelek, tehát semmivel sem járult hozzá kevésbé a lakásállomány újulásához, mint a hitelezés.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy az ltp állami támogatásának mértéke túlzó volt, de azt mondják, az elmúlt években számos javaslatot tettek a konstrukció módosítására. Most úgy tűnik, hiába. Szerintük az ltp csekély állami hozzájárulással is működhetett volna, a teljes megvonás után azonban szinte semmi vonzereje nem marad.

Mi lehet a cél valójában?

Amikor a kormánypárt ilyen nagy súlyú átalakításokat végzett, akkor megszokhattuk, hogy van valami mélyebb kalkuláció a háttérben. A magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásakor például egyértelmű volt, hogy a költségvetésnek volt szüksége az egyszeri masszív bevételre, a végtörlesztésnél is látható volt a szándék, hogy a módosabb családokat kimentsék a devizahiteles csapdából. Végiggondolt szándék volt a lakossági és banki megtakarítások állampapír-piacra terelése mögött is.

A költségvetési terhek csökkentése most is felmerülhet célként, hiszen az uniós projektek előfinanszírozása és a brüsszeli pénzek érkezése körüli bizonytalanság miatt feszített az államháztartás. Mégsem valószínű, hogy ez bármilyen szerepet játszott volna a kormány mostani döntésében. Az ltp-k állami támogatására fordított évi 70 milliárd forint egészében is aprópénz a költségvetés méreteihez képest, ráadásul, mivel a programokat felmenő rendszerben vezetik ki, ezért még évekig csak fokozatosan csökkennek majd az ezzel kapcsolatos állami terhek.

Mindezek alapján nagyon nehéz kitalálni, hogy mi lehet az ltp ellehetetlenítésének valódi oka, ennek megítéléséhez azt is kellene látni, hogy lesz-e helyette bármi, és ha igen, akkor az milyen konstrukció.

Legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy a kormány a családbarát és népességnövelő politika jegyében nem szeretne egyetlen olyan pénzügyi konstrukciót sem fenntartani, amely nem köti közvetlenül gyerekvállaláshoz a lakásvásárlást és építést. Erre rímel az, hogy a kormányzati kommunikáció a családok csok felé terelését említi az ltp-ből való kivonulásakor. Ennek viszont ellentmond, hogy sok szempontból az ltp is családbarát konstrukció volt, hiszen az elterjedt gyakorlat szerint sok-sok családtagra együttesen kötötték ezeket a szerződéseket (mivel így, több szerződéssel lehetett maximálisan kihasználni a szerződésenként érvényesíthető 30 százalék, de legfeljebb évi 72 ezer forint állami támogatást).

A csok ezzel szemben a jelenlegi formájában nem megtakarítás-ösztönző, hanem (az egykori szocpol utódjaként) egy szociálpoiltikai kedvezménynek tekinthető támogatási rendszer. A lakáslottó, más néven nok, pedig azért nem közvetlen alternatívája az ltp-nek, mert ott semmi sem garantálja az előtakarékosság évei utáni pénzhez jutás lehetőségét, sőt a vagyonosabb tagok ebből a szempontból háttérbe szoríthatják, kilicitálhatják a vékonyabb pénztárcájú társaikat. A nok a fent említett okok miatt csak részben lehet nyertese a lakáscélú megtakarítási formák végletes beszűkítésének, de a csok-ot is alaposan át kellene alakítani, ha abba az előtakarékosság és az öngondoskodás elemeit is be szeretnék vinni.

Az elmúlt időszak adatai egyébként azt mutatják, hogy a lakosság egyértelműen a készpénz felé fordult a megtakarításaival, és a hosszabb távú öngondoskodási formák folyamatosan teret vesztenek. Igaz ugyan, hogy a reáljövedelmek emelkedése növelte a megtakarítási hajlandóságot, ami kifejezetten kedvező trend, a pénz elhelyezésében azonban egyre rosszabbul állunk. A lakosság egyre kevésbé tartalékol hosszabb távú célokra, egy utazásra sokkal hajlandóbbak félretenni az emberek, mint például a nyugdíjkiegészítésükre. Az irány tehát nem jó, és már legalább 2000 milliárd olyan forint nyugszik a párnacihákban, amelyet például az ltp-kben sokkal jobb helyen lehetett volna tartani.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet lakástakarék lakástakarék-pénztár ltp Olvasson tovább a kategóriában