Az Egyesült Államok, az Európai Unió és annak számos tagállama próbálja megtorpedózni annak a legújabb német-orosz gázvezetéknek a tervét, amit éppen a napokban kezdtek el építeni a németek. Ha megépül a Balti-tenger alatti második gázvezeték, akkor az EU teljes gázimportjának kétharmadáról német-orosz alkuk dönthetnének, és még nálunk, Magyarországon is drágább lehet a gáz.

Eközben, mint a fenti képen látható, Gerhard Schröder és Matthias Warnig, a gázvezetéket építő német-orosz közös vállalat elnöke és ügyvezetője kiemelt helyre állítva követhették az ismét megválasztott Vlagyimir Putyin orosz elnök beiktatását. Az egész történet egyre kellemetlenebb az egész kontinensnek.

Az Európai Unió legfontosabb energetikai célja hivatalosan a diverzifikáció. Ez azt jelentené, hogy minél több helyről kellene a beszerezni a földgázt, mert jelenleg az egész kontinens erősen függ Oroszországtól. Az oroszok pedig már többször is bebizonyították, hogy adott esetben – ha érdekeik úgy kívánják – fegyverként használják az energiahordozók exportját. Az Ukrajnával szemben rendszeresen előadott téli gázcsap-elzárás csak egy látványosabb példa a sok közül.

Az Európai Unió a teljes földgáz fogyasztásának 70 százalékát külső országokból importálja. Ez meredek növekedés, 1995-ben még csak 43,3 százalék volt az arány. Ennek az a legfontosabb oka, hogy általánosságban is nőtt a földgáz iránti kereslet, mivel ez a legkevésbé szennyező fosszilis energiahordozó, a belső kitermelést viszont nem lehetett a kereslet növekedésével arányosan bővíteni. A 2008-as világválságot után átmenetileg visszaesett az európai gázfogyasztás és így a behozatal is, de azóta ismét egyre nagyobb az emelkedés.

Az európai gázpiac két legfontosabb résztvevője Oroszország és Norvégia, ők adják együtt a teljes import kétharmadát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a teljes fogyasztás feléhez ők adják a gázt. Norvégiával nem sok gondja akad Európának, az ország az Európai Gazdasági Térség tagja, fejlett liberális demokrácia. Oroszországgal azonban messze nem ilyen kiegyensúlyozott a kapcsolat.

Pont nekünk lenne rossz

Ha megépítik az Északi Áramlat 2-t, az jelentős változásokat hozna a kontinens gázáraiban, Magyarországon például jelentősen drágulna az energiahordozó. Legalábbis erre jutottak egy modellelemzésben magyar kutatók. A REKK tanulmánya szerint a németek jól járnának, náluk 0,2 százalékkal csökkenne a földgáz ára az új kapacitás bekapcsolásával, Közép-Kelet- és Dél-Kelet-Európa viszont vesztene. 

Magyarország az Északi Áramlat 2 egyik legnagyobb vesztese lenne, várhatóan 1,1 százalékkal drágítaná a földgáz árát nálunk a német-orosz gázvezeték.

Forrás: REKK

Ez azért van így, mert az észak-déli vezetékek áteresztő kapacitása nem elég jelentős a megjelenő többletgázhoz képest. Magyarországra például az év egy részében nem érkezne elég gáz Ausztriából és Szlovákiából, és mivel ez olcsóbb az orosz gáznál, ezért az általános árszint is emelkedne.

A modellszámítás szerint a nyugati államok fogyasztóinak 402 millió euróval nőne a fogyasztói többlete, a keleteiknek viszont 247 millió euróval csökkenne. A legnagyobb vesztesek Magyarország és Szlovákia lennének. Tulajdonképpen a keleti országok fizetnék meg, hogy a nyugatiaknak olcsóbb gázuk legyen. Ennek ellenére a magyar kormány egy halvány bírálatot sem engedett meg.

Természetesen a Nord Stream által fizetett tanulmány nem ezt az eredményt hozta, szerintük mindenhol csökkenni fognak az árak. 

Német-orosz nagyhatalmi eszköz

Amióta Oroszország 2014-ben elfoglalta a Krím-félszigetet, és Kelet-Ukrajnában támogatja a harcot azóta is fenntartó szeparatista felkelőket, egy igazán fontos célja volt: gyengíteni és megdönteni a kijevi kormányt. Ehhez a legjobb fegyver a gáz lehet. Ukrajna egyik fő bevételi forrása ugyanis az  évi 2-3 milliárdos gáz tranzitdíj bevétel, amit az Európába küldött gázon keresnek^*Azért kapnak pénzt, hogy saját vezetékrendszerükön továbbítják az orosz gázt Európa irányába. Ez a 93 milliárd dolláros ukrán GDP-nek elég jelentős szelete, 2-3 százaléka.

Oroszország és Ukrajna már a kétezres évek óta huzakodott azon, hogy mennyi pénz jár az ukrán cégeknek a tranzit után, és hogy vesznek-e ki a nyugatra szánt gázszállításokból maguknak is. A vita 2009-ben annyira elmérgesedett, hogy hetekre elzárták az oroszok a gázt, és ezért Európába sem jutott elég belőle. Ennek a negatív tapasztalatnak nagy szerepe volt abban, hogy különösebb probléma nélkül adhatta át az orosz állami Gazprom a Németország és Oroszország között  a Balti-tenger mélyén futó Északi Áramlat nevű közvetlen gázvezetéket 2011-ben. Ezzel a német fogyasztás kétharmadát tudták biztosítani az évi 55 milliárd köbméteres kapacitású vezetékkel, ami a teljes német importigénynél is nagyobb. Így Németország egyre nagyobb szerepet kapott a gáz európai elosztásában is.

A fejlesztési tervek nem álltak le, az oroszok és a németek dolgozni kezdtek a bővítésen, a második vezetékkel pedig megduplázódna a kapacitás. Ezt a 110 milliárd köbméteres kapacitást érdemes azzal összevetni, hogy az EU teljes földgáz fogyasztása nagyjából 500 milliárd köbméter, tehát ez az egy vezetékrendszer biztosítaná a teljes fogyasztás ötödét, az import harmadát. De úgy is megközelíthetjük, hogy a jelenlegi szinte teljes orosz importot be lehetne hozni ezen a vezetékrendszeren. Ez nem csak Ukrajnának lesz rossz hír, hanem minden uniós országnak: a teljes importhoz csak Németországon keresztül lehetne hozzáférni.

Már ma is látszik, hogy az orosz földgáz exporton belül Ukrajna szerepe a korábbi 70-ről 40 százalékra esett vissza:

Forrás: Brussels Energy Club

Az új vezeték annyi gázt tud majd szállítani, amivel Németország, Franciaország és Lengyelország teljes éves földgáz szükségleteit fedezni lehet. A projekt pártolói szerint így biztosítható Európa energiaellátása. Erre azonban semmi szükség nincsen, Ukrajna felől elegendő kapacitás van a meglévő vezetékeken. Nem lehet nem észrevenni, hogy a projekt értelme az oroszok szempontjából egyedül az, hogy Ukrajnát kikapcsolják a gáztranzitból.

De mi értelme van Németország számára a projektnek? Például az, hogy ők lesznek az európai gázelosztás központja. Onnan már egész Európába kiépült fölgázvezeték hálózat van, így a német cégek kereshetnek a gáz továbbértékesítésén, és nem mellesleg a vezetékhasználati díjakat is megnyerik. Tulajdonképpen Németország elveszi Ukrajna egyik fő bevételi forrását, az évi 2-3 milliárdos gáz tranzitdíj bevételek jó részét. Ez pedig elég erősen megkérdőjelezi, hogy Németország valóban az ország uniós integrációja mellett áll-e ki, vagy segíti az orosz befolyás erősödését.

Kellemetlen cég

A Nord Stream AG nevű vállalat, ami építi a vezetéket, 51 százalékban a Gazprom tulajdonában van, de részese a projektnek a Wintershall nevű német energetikai cég, ami a BASF, a világ legnagyobb vegyipari cégének leányvállalata, az osztrák állam és az Abu Dhabi-i befektetők kezében lévő ÖMV, a francia ENGIE (korábban GDF Suez), a holland állami gázvállalat illetve a Royal Dutch Shell. A céget a nem éppen a tisztességes célú üzletemberek választott székhelyeként ismert svájci Zugban jegyezték be.

A Nord Stream részvényesi bizottságát ismert ember vezeti: a volt német kancellár, Gerhard Schröder. Németorzságban sokat bírálják Putyin közeli barátját, aki látványosan Moszkva érdekében lobbizott és már kancellárként is a Gazprom útját egyengette az Északi Áramlat megépítésében. 2005 év végi politikai távozása után néhány hónap múlva már a Nord Stream vezetője lett.

Elég visszás, hogy Gerhard Schröder kancellárként az egyik utolsó intézkedése keretében még összehozta az Északi Áramlat számára szükséges hitelkeretet a német cégekkel, majd átült a cég vezetésébe. A nem csak morális, de akár jogi felelősséget felvető lépését egyébként semmiféle vizsgálat nem érintette sem Németországban, sem máshol.

Oroszországban jobban figyelnek Schröderre, és ez már jóval azelőtt nyilvánvaló volt, hogy az első sorból nézhette Putyin beiktatását: az első német politikus, akiről külön kifejezés született. A Schrederisazia azt a jelenséget jelenti, hogy Nyugat-Európában is meg lehet kilóra venni vezető politikusokat, könnyedén le lehet fizetni őket. 2017 nyarán pedig elnyerte jutalmát a sok éves kitartó munkáért, a Rosznyeft orosz állami olajvállalat igazgatósági tagjává nevezték ki. Az oroszok ukrajnai katonai agressziója miatt nemzetközi szankciók alatt lévő cégtől évi 350 ezer dollárt kap fizetésként, pedig ez csak egy részmunkaidős állás.

Gerhard Schröder és a Rosznyeft vezetője, Igor Szecsin egy Rosznyeft-sajtótájékoztatón Szentpéterváron, 2017-ben. AFP PHOTO / Olga MALTSEVA

De van még érdekes Nord Stream menedzser: a svájci cég ügyvezetője, Matthias Warnig szintén nagyon jóban van Putyinnal. Ő Kelet-Németországban nőtt fel, elkötelezett kommunistaként. Warning 1974 óta a rettegett Stasinak dolgozott, kémkedése során együttműködött a KGB-vel. Állítólag az akkor még az NDK-ban kémkedő Vlagyimir Putyinnal is dolgozott együtt. Warning még csak nem is tagadja, hogy milyen jól megértik egymást az orosz elnökkel. A rendszerváltás után semmilyen problémával nem találkozott, orosz bankoknak dolgozott tovább, miután a Dresdner Banktól ellenséges kémkedés miatt kirúgták.

Ellenállás

A projekt tehát remekül kiszolgálja Oroszország nagyhatalmi igényeit, és a német politikai-gazdasági szereplők egy részének is az érdekében áll. Mások viszont erősen ellentétes pozíciót foglalnak el a vitában. A lengyeleknek van a legnagyobb vesztenivalójuk, ők mindent megtesznek azért, hogy ne függjenek annyira az orosz gáztól. Miközben a németek egy második köldökzsinórt építenek az orosz gáznak, addig a lengyelek ettől csak 40 kilométerre, uniós támogatással, 1 milliárd euróból építenek egy hajóval is behozható folyékony földgáz fogadására alkalmas LNG terminált Świnoujściéban.

A lengyelek mellett a balti államok és Olaszország is hevesen ellenzik az építkezést, és az Európai Unió is szeretné megállítani. Nincsenek azonban könnyű helyzetben: az építkezést – legalábbis is papíron – magánvállalatok finanszírozzák, kormányok közti nemzetközi megállapodás nem érinti, és jórészt nem is uniós tagállamok területén valósul meg. Az Európai Bizottság (EB) a 2009-es energetikai liberalizációs szabályokra hivatkozva szeretné előírni, hogy a vezeték ne csak az építőké legyen, hanem bárki szabadon kereskedhessen azon gázzal. Ez természetesen nem lenne jó a Gazpromak.

Egyelőre azonban úgy látszik, nem találnak jogi fogást a Nord Streamen. Az európai vezetékekre vonatkozó szabályokat nem lehet az Északi Áramlatra alkalmazni, mivel az nem az EU területén van. Ennek ellenére a Bizottság megkérte a német energetikai szabályozásért felelős német Bundesnetzagentur-t, hogy vegye figyelembe ezeket a szabályokat. De nem tették. A Bizottság ezután megkérte a tagállamokat, hogy hadd köthessen ő egy megállapodást a vezetékről Oroszországgal, de Németország ezt is elgáncsolta. Idén márciusban pedig az EU is úgy látta már, hogy nem lehet a belsőpiaci szabályokat a külföldről érkező vezetékre alkalmazni, mert az akár ENSZ megállapodásokat is sérthet.^*Érdemes azonban felidézni, hogy pont ezekre a szabályokra alapozva sikerült a Bulgáriát és Oroszországot összekötő Déli Áramlat vezeték építését 2014-ben leállíttatnia az Európai Bizottságnak. Igazából semmi különbség nincsen a két vezeték között, csak azóta kicsit ügyesebbek lettek az oroszok: annak idején kötöttek nemzetközi megállapodást a kormányokkal, most ezt elhagyták. További érdekesség, hogy a paksi atomerőmű építésekor pont fordított volt az eset: nálunk az  oroszok azt a trükköt találták ki, hogy azért nem kell a versenyjogi feltételeket alkalmazni, mert kormányközi megállapodás alapján épül az új atomerőmű.

Az EB azonban nem fogja könnyen feladni a harcot, ők is biztosan keresik a jogi fogódzókat. A bizottság energiaunióért felelős biztosa, Maroš Šefčovič tavaly decemberben úgy nyilatkozott, hogy legalább kétszer gondolják meg a befektetők, hogy valóban be akarnak-e szállni az építkezésbe a jelentős jogi kockázatok miatt.

Eközben az Európai Parlamentben is elkezdődött a munka a vezeték megfúrására. A gázvezetékek egységes szabályozásért felelős raportőr Jerzy Buzek, korábbi lengyel miniszterelnök, aki egyértelműen az oroszok elleni keményebb fellépés híve. Az EP-n már át is ment egy tervezet, amivel az EU szankcionálási jogokat is kapna, és elő tudná írni, ki és hogyan építhet a területére vezetéket.

De vannak más akadályok is a Németország és Oroszország közötti gázvezeték előtt. A vezeték egy szakaszát csak svéd vagy lengyel területen át lehet megépíteni. A lengyelek ezt sose hagynák, de a svédek is úgy néz ki, hogy keresztbe tesznek, áprilisban egyezettek erről. A dán kormány is biztosan késleltetni fogja a projektet: az eredetileg tervezett, dán felségvizeket is érintő nyomvonalat el kell vetni, és kerülőt kell beiktatni, ugyanis törvénnyel tiltották meg az építkezést. A térképen a Greifswald fölött látható Bornholmot kellene Svédország fel megkerülni, de ehhez új eljárás lesz szükséges.

Forrás: Euractive

Hatalmas német hiba volt?

Németországban ezzel szemben sokáig látványosan kerülte a témát Angela Merkel kancellár, amit azzal indokolt, hogy az Északi Áramlat 2 egy magáncég beruházása, amihez az államnak semmi köze. Ráadásul az építkezés időközben már elindult, ezért nem reális, hogy a németek maguktól visszalépjenek, kötbéreket és egyéb díjakat kockáztassanak.

Merkel egészen a közelmúltig ki akarta bekkelni a kérdést, csakhogy idén áprilisban – Petro Porosenko ukrán elnök látogatása alkalmával – teljes fordulattal elismerte, hogy ez valóban egy politikai projekt, és azt is mondta, hogy a jövőben csak akkor fogja támogatni a projektet, ha garanciákat kap arra, hogy Ukrajna nem fogja elveszteni gáztranzit szerepét. Ezzel csak az a baj, hogy a két kapacitás együttes kihasználására semmi esély nincs, hacsak nem nő rövid idő alatt a duplájára az európai gázfogyasztás.

Hogy teljes legyen a geopolitikai dráma, a történetbe az amerikaiak is belekavarnak. Az USA ugyanis rengeteg palagázt tudna exportálni, ezért világszerte támogatja az LNG terminálok építését.^*Egyelőre Hollandia, Spanyolország, Franciaország és Olaszország vásárol nagyobb mértékben az amerikaiaktól cseppfolyósított földgázt. De érdekes lehet számukra a keleti piac is, a lengyelországi LNG terminál mellett épült már egy Litvániában is, illetve az Egyesült Államok is szorgalmazza a horvátországi terminál építését Krk szigetén, ami Magyarországot is el tudná látni. Az amerikaiak valóban több exportlehetőséghez jutnak az LNG terminálokkal, de ez egyáltalán nem rossz Európának: az LNG-nek globális piaca van, bármikor lehet katari, vagy akár orosz gázt is venni, a lényeg, hogy globális piac jön létre. Ezzel szemben egy csővezetékbe csak limitált helyről érkezhet a gáz. Még az oroszokkal szemben – teljesen más okokból meghozott – szankciókat is kiterjesztenék az oroszokkal együttműködő európai energetikai cégekre, vagy a bankokra, akik ezt a projektet finanszírozzák. Ha ez sikerül, akkor nagyon nehéz lesz pénzt találni a projektre (az orosz állam nem jöhet szóba, mert akkor az Európai Unió szabályozó testületei gáncsolnák el az egészet). A témát az oroszellenességgel nem vádolható Donald Trump is felhozta Merkelnek, amikor utóbbi április végén Washingtonba látogatott.

Németországban is egyre több kritika fogalmazódik meg, a Weltben például olyan címmel jelent meg cikk, hogy „Németroszág még a nyugat része?”. Az amerikai Washington Post pedig arról ír, hogy Merkel a leggyengébb láncszem Európában, számos taktikai és stratégiai hibát sorolnak fel, többek között azt, hogy egyszerűen vakság nem látni, miről szól az új német-orosz gázvezeték.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet angela merkel Donald Trump északi áramlat földgáz vlagyimir putyin Olvasson tovább a kategóriában