Évente átlagosan 3,6 százalékkal nőtt 2011-től a magyar egy főre jutó GDP, ha folyó áron és euróban számoljuk. Ez nem hangzik rosszul, de nem elég ahhoz, hogy látványosan közelebb kerüljünk Ausztriához. Sőt, ha marad a 2011-től mutatott GDP növekedés trendje, Románia 2029-re megelőzhet minket. Az egyetlen pozitívum, hogy a fejlettebb régiós országokhoz képest nem nő a lemaradásunk.

Ezúttal folyó áron és euróban nézzük az egy főre jutó GDP-t.^*Tehát az adott évben érvényes euróárfolyamon váltjuk át a helyi, forintban, koronában vagy éppen zlotyiban megtermelt GDP-t euróra. Ezzel ugyan vannak problémák – nem véletlenül nézik a közgazdászok általában változatlan árakon és árfolyamon a GDP-növekedést, az egy főre jutó GDP-nél pedig szokás szerint beleszámolják az árkülönbségeket is -, sok szempontból mégis van értelme az összehasonlításnak. Ez adja ugyanis egy-egy gazdaság valódi erejét a nemzetközi összehasonlításban. Ráadásul a magyar gazdaság termelésének jó része is az euróhoz kötött: az exportra termelő magyar cégeknek általában euróban keletkezik bevétele, és a Magyarországon jelenlévő multik elszámolási pénzneme is az euró. (Ha pedig Parndorfban vásárolunk egy osztrákkal és egy szlovákkal egy boltban, akkor hiába olcsóbb otthon a rezsi, ugyanazt az árat kell kifizetnünk a kabátért.)

Azt láthatjuk az alábbi grafikonon, hogy a kelet-közép-európai országok között az etalonnak számító Ausztriához és Németországhoz képest nagyon durván el vagyunk maradva:

2002-ben a régió országai közül Magyarország még a harmadik helyen állt Szlovénia és Csehország mögött, 2007-ben viszont megelőzött minket Szlovákia. Közben Lengyelország és Horvátország is egyre közelebb került (vásárlóerő-paritáson Lengyelország már évekkel ezelőtt előzőtt). Persze nem is lenne ezzel olyan nagy gond, ha közben a hőn áhított célhoz közelítettünk volna, a német és osztrák gazdagsághoz.

Ahogy a következő ábrán láthatjuk, erről szó sem volt: gyakorlatilag egy helyben topogunk, miközben a többi térségbeli állam egyre közelebb került a két közeli gazdag országhoz. Különösen látványos, hogy a bolgárok és a románok milyen sokat fejlődtek.

A fenti ábra alapján látható, hogy 2003 és 2017 között a német egy főre jutó GDP 27 százalékáról 32-re küzdötte fel magát az országunk. De ez csalóka önmagában: 2008-ban már 34 százalékon jártunk, tehát az elmúlt évtized visszaesésről és nem közeledésről szól. Ausztriához is 2008-ban jártunk a legközelebb, 31 százalékkal, de 2017-re megint 30 százalékon vagyunk. (Ezen persze egy jelentősebb forinterősödés sokat segítene, legalábbis átmenetileg, amíg be nem üt az erős forint versenyképesség-rontó hatása.)

Nincs olyan kormányunk, amelyik ne a kiváló növekedési számokról beszélne, és valóban jó látni, hogy 3 százalékos az egy főre jutó növekedés. Az igazság azonban az, hogy nagyon lassan bővül a magyar gazdaság, főleg ha figyelembe vesszük, milyen mély válságból jött vissza az ország, milyen erős a külső konjunktúra és milyen sok uniós pénz jön be az országba.

Összegyűjtöttük, hogy a 2003 és 2010 közti szocialista-liberális, illetve a 2011 és 2017 közötti fideszes kormányzás idején hogyan alakult az éves átlagos növekedés. Hiába ütött be a válság 2008-ban, és fordult negatívba a GDP növekedés, számításaink szerint még a szocialista kormányok alatt is gyorsabban nőtt a GDP, mint a 2011 óta eltelt időben.

Azt is próbáltuk kiszámolni, hogy amennyiben marad a 2011 és 2017 között elért átlagos egy főre jutó GDP növekedési ütem, és Ausztriában sem lesz változás, akkor mikorra érhetjük utol nyugati szomszédunkat? A jelenlegi trendek mellett 2103-ban. Ekkorra azonban Románia az egész térség mellett elrobog: Magyarországot 2029-ben hagynák le, Ausztriát 2055-ben, a következő évszázad elején pedig a román folyó áras GDP már a hétszerese lenne az osztráknak és a magyarnak is.

Érdemes itt felidézni, hogy Orbán Viktor nyilatkozata szerint 2030-ra a magyar gazdasági fejlettség beéri az osztrákot. De kiszámoltuk, mi kellene ehhez az álomhoz: évi 12 százalékos gazdasági növekedés, amire semmilyen esélyünk sincsen. Eleve, ilyen magas éves átlagos GDP növekedést még Kína sem tudott elérni, 12 éven keresztül ekkor fejlődésre pedig még nem volt példa a modern gazdaságok korában. (Azóta Matolcsy György 2050-es céldátumról beszélt.)

Azért nem szabad teljesen elkeserednünk: a számításokat az egy főre jutó GDP-re végeztük el. Mivel Magyarországon rekord gyorsasággal fogy a lakosság, ezért egyre kevesebb felé kell a jövedelmeket elosztani, így akár még gyorsabban is növekedhetünk ebben a mutatóban. De ha csökken a lakosok száma, akkor egyre kevesebben tudnak dolgozni és termelni, így ez az összefüggés sajnos csak nagyon korlátozottan lehet igaz.

Bár a jövőre vonatkozóan nehéz lenne hosszú távra jósolni, inkább csak a jelenlegi magyar trendjek érzékeltetésére kiszámoltuk, hogyan alakulna az egy főre jutó GDP a vizsgált országokban 2040-ig, ha addig végig mindegyik évben a 2011 és 2017 közti teljesítményét hoznák a vizsgált országok növekedésben és árfolyamban. Erre azért a valóságban nem sok esély van, mert a gazdagabb országok lassabban szoktak fejlődni, és ahogy gazdagodnak az országok, jellemzően lassul a növekedési szintjük. 

Még reménykedhetünk abban, hogy az alacsony magyar árak miatt mégsem lesz olyan rossz az élet. Az  egyes országok árszínvonala közti különbségeket a vásárlóerő paritáson mért GDP-vel szokták kiküszöbölni.

Megnéztük, hogy az elmúlt években hogyan alakult a vizsgált közép-európai országok egy főre jutó bruttó hazai összterméke az EU 28 tagállamához képest, a vásárlóerővel kiigazítva. Sajnos így számítva sincs okunk az örömre: 2011 és 2016 között csupán évente átlagosan 0,3 százalékkal araszoltunk az uniós átlaghoz közelebb. Ez azonban édes kevés, így elhúz mellettünk a következő években Románia – ezzel a módszerrel számítva 2023-ban -, de még a bolgár előzés is várható 2040-re. (Ehhez persze az is kell, hogy kitartson a román növekedési csoda, amire nincs igazán sok esély.) Az eddigi teljesítmény alapján a horvátokban bízhatunk, náluk nem volt az elmúlt években felzárkózás, így ők is helyben topognak. 

Magyarországnak tehát fontos lenne, hogy a mostaninál is sokkal gyorsabban növekedjen a gazdasága.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar vergődés Európa alján, ahogy még sosem láttadÚj módon ábrázoljuk az európai jövedelemkülönbségeket. A környékbeli országok maguk mögött hagyták Magyarországot, de az összeomló Görögországra majdnem sikerült felzárkózni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország: európai A- vagy B-liga?Bemutatjuk 25 grafikonban, hogy a sikeres, vagy a kevésbé sikeres európai országok felé közeledünk. Vagy leszakadunk mind a két csoporttól.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet gdp lemaradás növekedés Olvasson tovább a kategóriában