Tovább folytatta meredek zuhanását Magyarország a Transparency International (TI) korrupciós listáján, kilenc hellyel hátrább, egészen a 66. helyre került, egy csoportba Szenegállal. A közel két évtizede készített korrupciós felmérésben még soha nem szerepelt az ország ilyen rosszul.
A 2010-es kormányváltáskor még az 50. helyen álltunk, és ekkor még az Európai Uniós országok közül Románia, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Görögország, Olaszország és a csatlakozás előtt álló Horvátország is mögöttünk volt. A 2017-es lista alapján ma már csak Bulgáriában nagyobb a korrupció, mint hazánkban. Még Montenegroban is kisebbnek ítélik meg a korrupciót.
A Transparency listáján 1995 óta szerepel Magyarország, és bár a módszertan többször változott, a legjobb helyezésünk az első három évben volt: 28-31. hely között voltunk. A lista szerint 2012 óta folyamatos a romlás, de az elmúlt két évben felfoghatatlan gyorsasággal zuhantunk.
Ma már ott tartunk, hogy a magyar kormány nem gátja, hanem forrása, vagyis előidézője a korrupciónak
– mondta a G7-nek Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója. A kabinet államosítja és központosítja a visszaéléseket, a közpénzek lenyúlása ma már a kormányzati rendszer részévé vált. Erre példa a letelepedési államkötvény program,*A törvényesített közpénzszivattyúnak köszönhetően 20 ezer ismeretlen hátterű bevándorló szerzett magyarországi letelepedési jogosultságot, és 60 milliárd forint közpénzzel gazdagodtak a kötvényeket forgalmazó, döntően offshore paradicsomokban bejegyzett vállalkozások. Mindezt úgy, hogy az alaptörvény értelmében közpénzt egyáltalán nem lenne szabad olyan szervezetre bízni, amelynek átláthatatlan a tulajdonosi szerkezete. amely “még a sűrű szövésű hazai korrupción belül is különleges helyet foglal el”.
A tao támogatások ügye sem az átláthatóságról híresült el, ez 450 milliárd forinttal rövidítette meg az államkasszát, de a veszteség az idei évvel együtt elérheti az 530 milliárd forintot is. Ligeti szerint
a kormány azt a nem cáfolt üzenetet közvetíti, hogy a hatalmon levők és a hozzájuk közelállók visszaélései büntetlenül megúszhatóak.
“A kabinet kezeihez szoktatott intézmények, mint az igazságszolgáltatás egyes szereplői, az ügyészség, a rendőrség, Állami Számvevőszék és a Gazdasági Versenyhivatal nem ambicionálja a korrupciós ügyek kiszűrését”, mondta Ligeti Miklós.
A TI közleményében úgy fogalmaz, hogy a hatalom birtokosai a sajátjukként tekintenek a közpénzekre Magyarországon. Csak tavaly az állami pénzből gazdálkodó szervezetek 3457 milliárd forintot költöttek közbeszerzésen, ami 1500 milliárd forinttal több, mint 2016-ban. Míg 2012-ben a GDP 4,7 százalékának megfelelő összeg jutott közbeszerzésekre, 2016-ban pedig 5,7 százalék, addig 2017-ben ez az érték már elérte a GDP 9,4 százalékát.
A legkomolyabb korrupciós kockázatot a hirdetmény nélküli eljárások – tehát a szándékoltan verseny nélkül odaítélt szerződések – jelentik, melyek aránya évek óta 13 százalék körül van,
ami háromszorosan meghaladja az Európai Unió átlagát.
A TI jelentésében ír Mészáros Lőrincről is. A felcsúti polgármester vagyona 2016-ban 35 milliárd forint volt, egy év alatt azonban 106 milliárd forintra nőtt. A közbeszerzési adatok tanúsága szerint a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe sorolható különböző cégek tavaly 476 milliárd forint értékű közbeszerzést nyertek el. Az összeg 83 százaléka, nettó 396 milliárd forint az Európai Uniótól származott. Az elemzés szerint a közbeszerzések elosztásával kapcsolatos részrehajlás döntő módon járul hozzá ahhoz, hogy a kormányközeli oligarchák az elmúlt időszakban mesés módon gazdagodnak.
A jelentésben van szó az Elios-ügyről is, a miniszterelnöki vő éveken át tartó sikerszériája a TI szerint “jól példázza a hazai közbeszerzések természetrajzát”. Megállapítják többek között, hogy a 2009 és 2014 között kiírt uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokkal kapcsolatban kiírt közbeszerzési eljárásokban olyan alkalmassági követelményeket írtak ki, amelynek csak a szóban forgó cég tudott megfelelni. Ráadásul valamennyi vizsgált eljárásban olyan tanácsadó cégek segítették az ajánlatkérőket, a helyi önkormányzatokat, azaz fogalmazták meg az alkalmassági kritériumokat, amelyek a közös tulajdonosi háttér révén bizonyíthatóan kapcsolatba hozhatóak a későbbi nyertes ajánlattevővel, az Elios Zrt-vel.
