A „Város és mobilitás” sorozatban arra keressük a választ, hogy milyen dilemmák sokasodnak és milyen megoldások kínálkoznak a 21. században a helyi, integrált közlekedésszervezésben Magyarországon.
Budapest fenntartható közlekedésének jövőbeli céljait a 2019-ben elfogadott, jelenleg felülvizsgálat alatt álló Budapesti Mobilitási Terv (BMT) foglalja össze. A tervfelülvizsgálat apropóján szeretnénk megvilágítani, melyek a legfontosabb célok és kihívások a versenyképes és fenntartható városi közlekedés szempontjából, hogyan kezelhetjük a BMT megvalósításához a kormány fejlesztési támogatásokat annuláló döntéseit, melyek a fő teendők, a legkritikusabb, ár-érték arány szempontból is fontos beruházások.
A 21. századi városi közlekedéstervezés
legnagyobb kihívása, hogy úgy alkalmazzunk közlekedési megoldásokat, hogy azokkal csökkentsük a környezetet érő káros hatásokat,
a fejlesztési eszközeink segítsék a városlakók egészségének megtartását. Mindehhez társadalmi támogatottságra, és pénzügyi forrásokra van szükség. A rendelkezésünkre álló anyagi források szűkösek, de nem adhatjuk fel egy klímabarát módon közlekedő Budapest vízióját. A fő célok elérését nehezíti, hogy az állami oldal által tervezett, agglomerációs, elővárosi közlekedést érintő vasúti fejlesztések aktuálisan leálltak, de hosszú távon mindenképpen számítunk megvalósításukra. Késésük a szabályozási, korlátozási eszköztár felé tolja a megvalósítható projektcsomag összetételét.
A 21. századi budapesti mobilitási célokat csakúgy, mint Európa nagyvárosainak közlekedésfejlesztési irányait, a környezeti és társadalmi fenntarthatóság szempontjai határozzák meg. Az Európai Bizottság 2023. március 8-án kiadott, a fenntartható városi mobilitás tervezésére vonatkozó ajánlása is a városi közlekedésre, mint a környezetvédelmi és klímacélok elérésének eszközére tekint, és ezzel a szemlélettel ösztönzi a településeket a fenntarthatóbb közlekedési megoldások – a gyaloglás, kerékpározás, a megosztott mobilitás és a közösségi közlekedés – használatára.
A mobilitásai tervek felülvizsgálatakor 2023-ban elvárás, hogy
jobban épüljenek be az éghajlati, energetikai, közlekedésbiztonsági, inkluzivitási, hozzáférhetőségi szempontok.
Nemcsak az Unió, hanem a budapesti városvezetés is elkötelezett *„Budapest és várostérsége mobilitási rendszere járuljon hozzá a klímasemlegességre törekvő, fenntartható, élhető, biztonságos, vonzó és egészséges városi környezet formálásához, hogy Budapest zöld, esélyteremtő és nyitott várossá váljon, és az életminőség javulásán keresztül fokozza a város és térsége versenyképességét”.a klímasemleges, zöld városfejlesztés iránt, ami megjelenik a város új közlekedési jövőképében is.
A közlekedésstratégiai céljaink ezekből következnek:
A közlekedésstratégiai célok megvalósításának eszközeit három egymásra épülő csoportba soroltuk:
A BMT-nek három, egymást kiegészítő fő dokumentuma van: a célok és intézkedések rendszere; a beruházási program, benne a megvalósításhoz javasolt projektek csomagjaival; valamint a célkitűzések elérését nyomon követő, európai szinten egységesítés alatt álló monitoring rendszer.
A BMT elfogadott célrendszerének struktúráját az említett három stratégiai cél, valamint négy beavatkozási terület jelöli ki:
Ebben a célstruktúrában teljeskörűen tudjuk bemutatni a célok egymáshoz való viszonyát és aktualizálni a feladatokat, hogy az összes tevékenység fókuszában a klímasemlegesség és az ügyfélbarát mobilitás álljon.
A célok elérésével kapcsolatos konkrét beruházásokat, projekteket és szakpolitikai intézkedéseket a BMT Beruházási programjában foglaltuk össze. Ennek kialakítása egy időigényes, komplex folyamat, amelynek a nehézségét az adja, hogy annak minden érintett számára elfogadhatónak kell lennie ahhoz, hogy a terv megvalósításához a különböző állami és önkormányzati szereplők hosszú távon, választási ciklusokon átívelően számíthassanak partnerségre, együttműködésre. A projektek megvalósulása, új projektötletek kidolgozása, az intézményi szereplők változása miatt
ez a legérzékenyebb, „legromlandóbb” része a mobilitástervnek.
A célokban sokkal könnyebb egyetérteni, mint az elérésükhöz vezető közös utat megtalálni.
A program kialakításához beazonosítjuk és egy külön ehhez a feladathoz fejlesztett adatbázisban összegyűjtjük a Budapest léptékű projekteket, tartozzon az állami vagy a fővárosi önkormányzat hatáskörébe. Ennek a folyamatnak a része, hogy minden budapesti közlekedésfejlesztésben érintett partnerintézményt megkeresünk, a projektgazdákkal egyeztetjük és átbeszéljük a BMT hatáskörébe tartozó közlekedésfejlesztési projekteket, majd vizsgáljuk és értékeljük azokat.
Befolyásolja a végeredményt a rendelkezésre álló hazai és Európai Uniós források mértéke, a meghirdetett operatív programok tartalma, az egyes projektek közötti priorizáció, a döntéshozói, politikai erőtér, a Fővárosi Önkormányzat és a kerületek érdekegyeztetési fórumainak az eredménye is, ahogy a közlekedési módok egyensúlyának és a projektek egyenletes területi eloszlásának igénye is.
Amennyiben a vágyott infrastrukturális projektek forráshiány miatt nem tudnak megvalósulni, akkor úgynevezett „push” (leggyakrabban szabályozási) intézkedésekkel is elérhetőek a célok, de ezek esetenként népszerűtlenek.
Az egyik leghatékonyabb, de még megvalósítható „push” eszközcsoportot a 2020-as évekre a budapesti lakosság által is támogatott parkolásszabályozási és forgalomcsillapítási beavatkozások jelentik, melyeket a kerületekkel összehangoltan alkalmazunk.
A szűkös finanszírozási helyzet mellett is megvalósítható infrastrukturális projektek közül
a kis forrásigényű, „okos” megoldásokra lehet fókuszálni a következő néhány évben.
A stratégiai projektcsomag összeállításában az egyik legnehezebb feladat úgy összeválogatni a projekteket, hogy azokkal 2030-ig teljesítsük (vagy legalább megközelítsük) az EU és a Főváros által kitűzött klímacélokat. A teljes csomag hatásainak becslésére nagyon korlátos eszközök állnak rendelkezésünkre. Ilyen tervezést támogató eszköz a BKK által működtetett Egységes Forgalmi Modell, amivel csak a projektek egy leszűkített halmazát (a modellezhető beruházásokat) lehet vizsgálni. Az említett szabályozó intézkedések, szakpolitikák hatásainak vizsgálatához az Európai Unió támogatásával létrehozott online eszköz, az Urban Transport Roadmap-et használtuk, amelynek a segítségével nagyságrendileg vizsgálható a Budapesten bevezethető intézkedések hatása.
A modellezési tapasztalatok azt mutatják, hogy az infrastrukturális beruházások a hatalmas költségigényükhöz képest önmagukban kicsit befolyásolják csak a városi közlekedési eszközök használatának megoszlását, az ún. modal splitet. Összehasonlításképp: egy átlagos munkanapon Budapesten kb. négymillió motorizált utazás történik a közösségi közlekedésben (saját gépjárműhasználat nélkül!).
A legforgalmasabb elővárosi vasútvonal (Bp-Vác-Szob vonal) jelenlegi forgalma kevesebb, mint ennek az egy százaléka (ami 40 ezer utazás lenne). A modell eredmények alapján az rajzolódik ki, hogy drága kötöttpályás infrastruktúrafejlesztéssel 1-2 százalékpontot lehet mozgatni a modal split arányokon, a kerékpáros infrastruktúra fejlesztések felgyorsításával viszont jóval kisebb költséggel elérhető lenne a tervezett 10 százalékos kerékpáros modal share (részben a gyaloglás és a közösségi közlekedés kárára). Hatékony elmozdulás a BMT modal split céljai felé (átszállás az autóról közösségi közlekedési eszközökre, kerékpárra stb) az egyéni gépjárművek fenntartásának és használatának drágításával érhető el, de a szabályozási feltételek részben állami hatáskörben vannak, amellett, hogy társadalmi elfogadottságuk nagyon csekély.
A kisebb politikai kockázatú, költséghatékony „pull” intézkedések társadalmi elfogadottsága nagyobb, ezek megvalósítása egyszerűbb. Ilyen az aktív mobilitás (gyaloglás, kerékpározás) és mikromobilitás (megosztáson alapuló eszközök) fejlesztése, továbbá a közösségi közlekedésben a hálózat finomhangolása a meglévő eszközökkel:
A „push” oldalon vizsgált intézkedések közül
a forgalomcsillapítás és a parkolási intézkedések látszanak a leginkább megvalósíthatónak, támogatottnak rövidtávon.
A behajtási korlátozások, útdíj bevezetését viszont a jogi akadályok mellett azok relatíve alacsony támogatottsága is nehézkessé teszi.
A stratégiaalkotással párhuzamosan figyeljük a menet közbeni változásokat, nyomon követjük a tevékenységeink hatását és az eredmények mérésével megbizonyosodunk a céljaink megvalósulásáról. Az Európai Bizottság ajánlása egyértelművé teszi, hogy
a jövőben az unió a mobilitási terveket egységes indikátorrendszerrel kívánja nyomon követni, hogy megbizonyosodjon a befektetett források hasznosulásáról, a városok egészséges környezeti átalakulásáról.
A kitűzött környezeti és klímacélok elérése érdekében a mobilitási terveknek „tartalmaznia kell legalább az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, a forgalmi torlódásokra, a halálos és súlyos sérülésekkel járó balesetekre, a mobilitási szolgáltatások modális részarányára és hozzáférhetőségére vonatkozó, a városi közlekedési rendszerek jelenlegi és jövőbeli teljesítményét megalapozó célkitűzéseket, célértékeket és mutatókat, valamint a városok levegő- és zajszennyezésére vonatkozó adatokat”.
A BMT felülvizsgálata során a 2019-ben elfogadott stratégiai monitoring rendszert is átdolgoztuk, figyelmbe véve az Európai Bizottság támogatásával kidolgozott SUMI (Sustainable Urban Mobility Indicators) indikátor készletet. Ez a jövőben lehetőséget kínál majd arra, hogy Budapest közlekedési rendszere összehasonlítható legyen a többi európai városéval és uniós szinten számszerűsíthetők legyenek a beruházok hatásai, mérhetők legyenek a klímacélok érdekében tett erőfeszítések.
A G7 Holnap „Város és mobilitás” sorozatának szerkesztője Bogár Zsolt és Simon Andrea.
G7 Holnap
Fontos