A rövid időre bérelhető közlekedési eszközök sokat segítenek a fenntartható közlekedésben, viszont megvan a hátránya is annak, hogy a felhasználók nem éreznek felelősséget a használt eszközök iránt. A biciklik vagy rollerek nagyobb eséllyel sérülnek meg, az olyan esetekben pedig, amikor nincs kijelölt parkolóhely, sokszor össze-vissza parkolnak le vele, ami mindenkinek megnehezíti a közlekedést.

Míg Magyarországon ez elsősorban az elektromos rollerek kapcsán lehet ismerős, Kínában a közösségi bicikliknek hozta meg pont az a sikert, hogy nem kell egy megadott parkolóhelyre letenni őket, így kényelmesebben lehet használni őket. Mivel ott rengetegen használják ezt a rendszert, ezért káoszhoz vezethet, ha mindenki eldobja a bringát, amikor eléri az úti célját, ráadásul a biciklik is nagyon gyorsan amortizálódnak, mivel közösségi eszközként senki se figyel rájuk igazán.

Erre igazából két megoldás lehet, az egyik a jelenleg is sok helyen működő verzió, hogy a szolgáltatást nyújtó cégek emberei járják a várost, és rendben tartják az eszközöket, megfelelő helyre parkolják és karbantartják őket.

A másik és hatékonyabb megoldás viszont az lenne, ha a felhasználókat tudnák motiválni arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a biciklikre. Erre próbáltak jó eszközt kitalálni Yao Yao és szerzőtársai. Az más kutatásokból is látszik, hogy a legjobb motiváció a pénzbeli kifizetés, bár a figyelmeztető üzenetek is némiképp növelik a megfelelő használat esélyét.

Kínában már működik is egy internetes pontozórendszerre hasonlító kreditrendszer, de csak nagyon kevés bicikliszolgáltató használja. A kísérlet célja az volt, hogy hogyan lehet egy egyszerű, de jól működő kreditrendszert kialakítani. Négy verziót teszteltek, két csoport tagjai pluszpontokat kaptak, ha jól használták az eszközöket, kettőnél levonást, ha rosszul, és mindkét esetben egy-egy csoport használat közben visszajelzéseket kapott arról, hogy éppen kapott-e vagy vontak-e le tőle pontot. Természetesen volt egy kontrollcsoport is, akiknek semmilyen kreditrendszer nem határozta meg a pontszámukat.

Mivel egy párórás kísérlet alatt nehéz a biciklik amortizációját megfigyelni, ezért a kísérletben kartonpapírok helyettesítették a bicikliket. A résztvevőknek megadott helyszínek között kellett minél több utat megtenniük, ha volt náluk kartonpapír, akkor abból előre megrajzolt körök kivágásával gyorsabban haladhattak (ez volt a közösségi biciklihasználat), ha nem volt náluk, akkor lassabban haladtak (ez volt a gyaloglás).

A kísérletbéli biciklik úgy tudtak károsodni, ha nem szépen vágták ki a köröket, és a rossz parkolást az mutatta, ha eldobálták vagy nem a végső célnál tették le a köröket. Az volt a kérdés, hogy melyik rendszerrel csökkenthetők minimumra ezek a viselkedések.

Minden negatív viselkedés kevesebb mint felére csökkent bármelyik rendszer használatánál a kontrollcsoporthoz képest.

Ezek közül is a negatív ösztönzők valamivel hatékonyabbak, hiszen az emberek veszteségkerülők, így jobban motiválja őket, hogy nehogy elveszítsenek pontokat, mint az, hogy esetleg nyerhetnek valamennyit.

A leghatékonyabbnak pedig a verzió bizonyult, amikor pontlevonás járt a helytelen használatért, és folyamatosan kaptak is visszajelzést arról, hogy vesztettek-e pontot. Az ő esetükben átlagosan két esetben fordult elő, hogy nem jól vágták ki a köröket vagy más módon károsodtak a kartonkörök, vagyis sérülést okoztak a biciklinek (ez a kontrollcsoportban 56, míg a többi kezelt csoportban is 10-20 körül volt). Ugyanígy kettő volt minden más negatív viselkedés átlaga is (például elhagyott biciklik), bár ez más csoportoknál is alacsonyabb volt.

Emellett viszont az is fontos, hogy a kreditrendszer ne hátráltassa a megfelelő használatot. Ha jól is működik, de nagyon lelassítja a felhasználókat, akkor elveszíti az előnyét a szolgáltatás. A kísérlet eredményéből azonban az látszik, hogy

ugyanannyi utat tettek meg a kísérlet alatt a kontrollcsoport tagjai és azok is, akik a negatív ösztönzőket kapták, folyamatos visszajelzéssel.

Tehát ugyanolyan hatékonyan tudták használni a rendszert, minimális károkat okozva a bicikliknek és azoknak, akiket az elszórt eszközök zavarnak. Természetesen a kísérletet érdemes kiterjeszteni a valóságba, és tesztelni nagyobb mintán, mielőtt a gyakorlatba átültetik a kutatók, de ígéretesnek mutatkozik a megosztott közlekedési eszközhasználat javítására.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKicsit túltolták a Bubit Kínában, tonnaszámra állnak a roncsbiciklikKínában olyan szabadosra hagyták a közbicikli piacot, hogy mindenki rámozdult a nagy lehetőségre, a túlkínálat pedig csődökhöz vezet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAutógyárból közlekedési szolgáltatóvá válik a Toyota, de nincs ezzel egyedülEltelik még néhány év, és már nem autót veszünk a Toyotától, hanem taxit vagy pizzát rendelünk tőle, és lezárulhat a BMW vs. Mercedes vita is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet közösségi bicikli közösségi gazdaság viselkedési közgazdaságtan Olvasson tovább a kategóriában