(A szerzők a Rajk Szakkollégium tagjai.)
Széles tömegeket megmozgató háborúk, a hatalmi berendezkedést alapjaiban megváltoztató forradalmak, államok összeomlása és megszűnése, valamint jelentős sokaságot érintő, gyakran halálos kimenetelű járványok – négy különböző, mégis hasonlóképpen negatív jelenség, amelyek leírásában ritkán szerepel az életszínvonal javulása vagy a társadalmi egyenlőtlenség csökkenése. Walter Sheidel stanfordi professzor szerint mégis épp ez a négy esemény képes hosszú távon is kimutatható módon hozzájárulni a népesség különböző rétegei közötti egyenlőtlenség csökkenéséhez.
A linkelt interjúban ő amellett érvel, hogy békés eszközök – mint például az oktatásra fordított kiadások növelése -, vagy az átlagemberek életét megnehezítő, kisebb gazdasági válságok és sokkok nem képesek érdemben csökkenteni a legkiszolgáltatottabb rétegek lemaradását. Az országok döntéshozóinak intézkedései csak nagy megrázkódtatásokat követően bizonyultak eredményesnek ebből a szempontból:
A Scheidel által az apokalipszis lovasaihoz hasonlított négy jelenség napjainkban leginkább releváns pontja a területileg és társadalmilag is széleskörűen elterjedt járványoké, a tavaly decemberben azonosított COVID-19 megbetegedés ugyanis rövid idő alatt a világ gyakorlatilag összes országába eljutott, és globális szinten egyelőre nem látszik a vége.
Több oka is van annak, hogy miért nem várható, hogy napjainkban hasonló események – köztük a koronavírus-járvány – következményei enyhítsék az utóbbi évtizedekben ismét növekedésnek induló egyenlőtlenség problémáját. Ugyan továbbra is megvan a lehetőség a különböző betegségek gyors elterjedésére, a megváltozott körülmények következtében viszont az eddig kifejtett hatások adott esetben elmaradhatnak, megváltozhatnak. A társadalmak rendkívül szoros összeköttetésének köszönhetően – noha a vírus gyors elterjedése is részben ennek tudható be – viszonylag sok ember elvesztése sem okozna visszafordíthatatlan károkat a gazdaságok stabilitásában. Egy ilyen járvány esetében a technológiai fejlettség – azon belül is különösen az automatizáció – miatt hosszú távon akár még növekedhet is az egyenlőtlenség.
Rövid távú volatilitásától eltekintve a tőzsdék mozgása nagy mértékben követi a gazdaság általános teljesítményét. A koronavírus-járvány terjedésének következtében a kedvezőtlen kilátások bizonytalanságba sodorták a befektetőket, ezáltal rövid időn belül drasztikus mértékben estek a tőzsdék indexei.
Egy az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint a magasabb jövedelemmel rendelkezők jóval nagyobb valószínűséggel fektetnek be részvénypiacon, mint az alacsonyabb jövedelmi szinten lévők. A befektetői hajlandóságra hatással van továbbá az iskolázottság is, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők – akik valószínűleg kevesebbet is keresnek – nagyobb valószínűséggel gondolják úgy, hogy a részvénypiac működése igazságtalan, illetve kevésbé biztosak abban, hogy lesz elég megtakarításuk nyugdíjas éveikre.
Mivel a különböző jövedelmi szinten lévők máshogy viszonyulnak a tőzsdei befektetésekhez, a részvénypiacok teljesítménye inkább a jobb anyagi helyzetben lévők vagyonát, jövedelmét befolyásolja. Amennyiben a részvényindexek értéke növekszik, a gazdagabb rétegek vagyona is növekszik, ha pedig csökkenek a részvényárak, a vagyon is csökken.
A COVID-19 terjedése és az ennek megfékezésére tett lépések hatására a világ tőzsdeindexei rendre beszakadtak. Nem volt ez másképp a Budapesti Értéktőzsde hivatalos indexével, a BUX indexszel sem.
Az index értéke február 19-én még közel volt a korábbi csúcsához, majd négy hét leforgása alatt 36 százalékos csökkenésével sokéves mélypontra esett vissza. A már említett kutatás eredményei alapján a tőzsdei visszaesés a felsőbb vagyoni rétegek helyzetére volt jelentős hatással. Ők a csökkenés következtében közelebb kerültek az alsóbb rétegekhez, amelyek jövedelmét, vagyonát nem befolyásolta jelentősen a tőzsdeindex változása.
Korábban a járványok egyenlőtlenséget csökkentő jellemzői közé tartozott, hogy az elhalálozó emberek munkaerő-piaci hiánya növelte a munkaerő árát, így a tőke jelentősége visszaszorult. Ezáltal az alacsonyabb bérszinten alkalmazottak több jövedelemhez jutottak, míg a tőketulajdonosok kevesebbhez. A COVID-19 esetében azonban más a helyzet, hisz a járvány halálos áldozatai elsősorban idősebb emberek, akik nincsenek már jelen a munkaerőpiacon, így elhalálozásuk nincs közvetlen hatással az ottani folyamatokra.
Hatnak rá viszont azon vállalatok, amelyek tevékenysége megnehezült vagy ellehetetlenült a járvány miatt bevezetett elővigyázatossági intézkedések miatt. Mivel számos vállalat elbocsátásokkal oldotta meg a fennmaradáshoz szükséges költségcsökkentést, ezért a munkanélküliek száma jelentősen növekedett világszerte.
Összességében valószínűleg súlyosabb csapást mért a járvány nyomán kialakult gazdasági válság az alacsonyabb bevétellel rendelkező rétegekre, hiszen ők sokkal kiszolgáltatottabbak. Munkahelyeik nagyobb valószínűséggel szűntek meg hirtelen a korlátozások következtében, egyhavi bevételük hirtelen kiesése pedig nagyobb hiányt jelent számukra relatív mértékben.
Abszolút értékben látszik, hogy a vagyonosabbak többet veszítettek, ami a két réteg közötti különbséget csökkentette, ám az Egyesült Államokban például ez a tőzsdén keresztüli hatás ideiglenesnek bizonyult, hiszen több tőzsdeindex augusztusban már a járvány előtti csúcsát is megdöntötte. Ez Magyarországon még messze van, és az összesített hatások értékeléséhez sem telt még el elég idő, de egyelőre itt sem látszik, hogy a járvány igazán mérsékelné az egyenlőtlenségeket.
Élet
Fontos