Hírlevél feliratkozás
Szöllősi Réka
2019. november 7. 17:42 Élet

Csak a pénztárcánk lett vékonyabb a chipsadótól

(A szerző a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Munkám természetéből fakadóan sokat foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy egyes élelmiszerek megadóztatásával megváltoztathatók-e a fogyasztási szokások.

Erre a kérdésre azért is nehéz egyértelműen válaszolni, mert a táplálkozás és az életmód nagymértékben kultúrafüggő, és a vásárlóerő is befolyásolja, ezért jelentős különbségek lehetnek az egyes országok lakosságának táplálkozási szokásai között. Ami az egyik országban hatékony lehet, az a másikban nem lesz az feltétlenül. Egy közeli példával élve, Romániában teljesen hasonló a boltok választéka, mint itthon, a magyarok között mégis sokkal többen küzdenek jelentős súlyfelesleggel, mint keleti szomszédunknál.

De vajon tényleg az üdítőitaltól, a lekvártól és a csokoládétól híznak-e magyarok? A chips és a levespor az egészségre káros mértékű sófogyasztásunk forrása? Másként szólva egészségesebbek lettünk-e, vagy egészségesebben táplálkozunk-e azóta, hogy nyolc éve bevezették a népegészségügyi termékadót?

E kérdések megválaszolására az a fejlemény ösztönzött, hogy az elmúlt héten az országos sajtót is bejárta a hír, hogy

a kormány a 2011-ben bevezetett, chipsadó néven elhíresült neta mértékének újabb emeléséről és további termékcsoportok megadóztatásáról tárgyal.

Most tehát arra vállalkozom, hogy a fogyasztó szemszögéből mutassam be: miért gondolom azt, hogy ez az adó egészségügyi szempontból egész egyszerűen értelmetlen. Kezdjük azzal, hogy az érintett termékek fogyasztói árát meg kell emelni, sok esetben jelentős mértékben. Ez azt jelenti, hogy a (világszinten az egyik legmagasabbnak számító) 27 százalékos általános forgalmi adó mellett még egy újabb adót is meg kell fizetnie minden magyar vásárlónak minden érintett termék után. A bevezetés első évében 20 milliárdos bevételre számítottak, de az időközben végrehajtott adóemeléseknek betudhatóan 2020-ban már 77 milliárd forintot szeretne az állam a fogyasztók pénztárcájából ezen a címen kihúzni.

Az adó célja elvileg az, hogy a magyar lakosság az érintett termékek árának emelésére válaszul egészségesebben táplálkozzon, a bevételeket pedig az egészségügyi ellátás színvonalának javítására fordítsák. A kérdés az, hogy nyolc évvel a bevezetés után tapasztalható-e bármiféle elmozdulás ebben a két tekintetben?

Az egészségügyi ellátás színvonalának emelkedését nem az én tisztem megítélni. A hazai és nemzetközi népegészségügyi statisztikák alakulása viszont beszédes adatokat mutat. Ezek alapján

a hazai lakosság egészségügyi állapota az adó bevezetése óta nem javult, és továbbra is a világ egyik leginkább elhízott nemzetének számítunk. 

A kalóriabevitelünk ugyanakkor nemzetközi szinten egyáltalán nem számít magasnak, ami rámutat arra, hogy a súlyos mozgáshiány az elhízás alapvető oka hazánkban. Hiába a látványsportok támogatása, a magyarok nagy része semmiféle fizikai aktivitást nem végez.

Változott-e valami a tápanyagbevitelünkben? Az erre vonatkozó válasz a rendelkezésre álló hivatalos hazai adatok alapján szintén nemleges: sem a só-, sem a cukorbevitelünk nem javult. Nem változott az a helyzet, hogy a magyarok túl sok telített zsírt, fehérjét és sót fogyasztanak, viszont az ideálisnál jóval kevesebb rostot, vitamint és ásványi anyagot viszünk be a szervezetünkbe*Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat eredményei alapján.. A cukorbevitel tekintetében ugyanakkor évtizedek óta jól állunk, és világszinten is a jól teljesítő nemzetek közé tartozunk. Szomorú tény viszont, hogy a zöldség- és gyümölcsfogyasztás tekintetében sereghajtók vagyunk az unióban, és a statisztika nem javult az elmúlt nyolc évben.

Ebből az a tanulság, hogy nálunk egy adóval a táplálkozási szokásokat nem lehet hatékonyan megváltoztatni. Ha lehetne, akkor például a jövedéki adó bevezetése jelentősen csökkentette volna az alkoholfogyasztást Magyarországon, ami nem valósult meg (benne vagyunk a világ tíz legtöbb alkoholt fogyasztó nemzetének csoportjában). Arra sincs bizonyíték, hogy egyes termékek árának emelkedése az „egészségesebb” irányba terelné a fogyasztást, tehát mondjuk valaki csoki helyett almát venne a gyermekének pusztán az adóemelés miatt. Arra viszont több jel mutat – az előbbi példánál maradva –, hogy a fogyasztók elköltik ugyanazt a mennyiségű pénzt csokoládéra, de már csak a gyengébb minőségűre futja belőle (mert az eleve olcsóbb volt, és így az adóval emelt ára ennek lesz csak megfizethető).

Az adatok alapján tehát kimondható, hogy

ez az adó egyedül az államháztartás számára hozott pozitív eredményeket.

A vásárlók zsebének viszont rossz hír, hogy hatására az élelmiszerek árában a magyar fogyasztók által fizetett adó aránya némely termék esetében már eddig is elérhette akár a 40 százalékot. Ez az arány például Ausztriában 10 százalék.

Ha pedig képzeletbeli boltsétára indulunk, akkor azt látjuk, hogy az adó tervezett (pékárukra, gabonapelyhekre és további édes ízű termékekre történő) kiterjesztése azt eredményezi, hogy a boltok polcain lassacskán több lesz a neta-köteles termék, mint az adó alá nem tartozó.

Az pedig megérne egy külön misét, hogy a főzési szokásaink mennyiben felelnek meg az egészséges táplálkozás követelményeinek, és a tápanyagbevitelünkben milyen szerepet játszanak receptjeink összetevői. A fogyasztói kutatások is bizonyítják, hogy például a cukorfogyasztás mintegy feléért nem a késztermékek, hanem az otthoni étkezési szokások felelősek, amelyre kizárólag a fogyasztónak van hatása, mert az ő döntése, hogy mennyi cukrot vagy sót használ főzéskor, vagy tesz a teába, kávéba.

Összefoglalva: számomra érthetetlen, hogy miért fizessenek többet a magyar fogyasztók, ha ettől senki nem lesz egészségesebb. Miért nem viszik le a táplálkozási szempontból értékesebbnek tartott élelmiszerek áfáját? Miért nem foglalkozik a kormány az elhízottság, valamint a táplálkozási és életmódproblémák valódik okával? Miért nem hozzák nyilvánosságra, hogy valójában mitől hízunk? Miért nem foglalkoznak a megelőzéssel, az ismeretterjesztéssel, az otthoni főzési szokások elemzésével, és miért nem hívják fel minden eszközzel a lakosság figyelmét a mozgásszegény életmód veszélyeire?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉszre sem veszed, és bedobsz 27 milliárd forintot a költségvetésbeEmelkedhet jövőre a neta, de ha egy ízesített dobozos sör ára emiatt ugrik meg 2,5 forinttal, akkor aligha fogsz reklamálni.

Élet cukor energiaital neta Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Hajdu Miklós
2022. május 27. 16:28 Élet

A járvány után idén az infláció tépázhatja meg az önfeledt nyaralást

A rendkívül erős utazási kedv és infláció ütközésén múlik a nyári szezon sikere.

Avatar
2022. május 25. 13:34 Élet

Kétszer akkora erővel csap le az infláció a szegényebb brit háztartásokra, mint a gazdagokéra

70 százalékkal többet fizetnek a rezsiért, mint tavaly ilyenkor, az év második felében újabb nagy áremelés jöhet.

Torontáli Zoltán
2022. május 21. 17:04 Élet, Vállalat

Miért van egyre többször áruhiány az élelmiszerboltokban?

A bolt nem kap árut a nagykertől, mert az nem kap a gyártótól, mert az nem jut alapanyaghoz vagy nem tudja becsomagolni, esetleg elszállíttatni. Látványos lett a kereskedelem válsága.

Fontos

Hajdu Miklós
2022. május 27. 13:37 Adat

Akad még néhány termék, amit egyelőre nem érint az infláció

Nem minden drágult, de kérdés, hogy meddig marad így.

Jandó Zoltán
2022. május 27. 09:26 Vállalat

Alkalmazottanként 1,1 milliárd forint nyereséget termelt Tiborcz István cége

Orbán Viktor vejének cége 12 milliárdos nyereséget ért el tavaly. Ez több, mint amennyit története korábbi éveiben összesen össze tudott hozni.

Debreczeni Anna
2022. május 27. 09:09 Támogatói tartalom, Tech

Mit csinálnál, ha ezentúl csak hallgatni tudnád az Instát?

Alapvető szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a felhasználóbarát digitális világ tervezésekor gondoljunk a fogyatékossággal élő embertársainkra is.