A Dendroctonus ponderosae egy észak-amerikai szúfaj, egy példánya nagyjából akkora, mint egy rizsszem. Alapesetben hasznos szerepet tölt be a fenyőerdők ökoszisztémájában: a leggyengült, öreg fákat támadja meg, így gyorsabban tudnak fejlődni a fiatalabbak. Az elmúlt évtizedek forróbb és szárazabb nyarai miatt azonban tömegesen elszaporodott, és támadta meg a melegedés miatt kiszáradt fenyőerdőket.

A szú az elmúlt húsz évben több mint 30 millió hektáron (Magyarország területének több mint háromszorosán) pusztított el fenyőerdőket az Egyesült Államok és Kanada nyugati részén. Olyan egybefüggő óriásfenyveseket fertőzött meg, amelyekben ember is alig járt. A kár mértéke a Magyarországról nézve hatalmas méretek miatt rendkívülinek hat, de a klímaváltozás pusztító hatása az erdőkre globális jelenség, és már nálunk is helyrehozhatatlan károkat okozott.

Légifotó a kanadai Brit Columbia egyik fenyőerdőjéről. Nem őszi kép, hanem a szú pusztítását mutatja. Forrás: US Geological Service

Az egyik leglátványosabb magyarországi példa erre a Zala megyei bükkösök tömeges pusztulása volt a 2000-es évek első felében. A szárazság miatt legyengült fákat két, robbanásszerűen szaporodó rovarfaj támadta meg. “A bükkösök gyakorlatilag lábon elszáradtak. Előbb az ágaik törtek le, majd a korona leesett, végül a törzs kettétört. Egy-két év alatt 200-300 ezer darab fát kellett kivágni” – mondta Horváth Iván, a Pro Silva nevű erdészeti szövetség elnöke.

Ahogy a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásáról szóló cikkünkben írtuk, sajátos klímája miatt Magyarország az egyik leginkább sérülékeny európai ország az éghajlatváltozás szempontjából. A ‘80-as évektől gyorsuló melegedés következtében a nyári középhőmérséklet 2 Celsius-fokkal nőtt. Az évszázad végére a nyári átlaghőmérséklet 4-5 fokkal lehet magasabb az 1971 és 2000 között mért átlaghoz képest, a nyarak valószínűleg szárazabbak lesznek, és egyre nagyobb területeket sújt majd az aszály.

A nyári átlaghőmérséklet változása 1981 és 2015 között.

Míg az ember által művelt mezőgazdaságnál egyelőre a jövő riasztó, nem pedig a jelen, az erdőknél már javában tart a pusztulás. Ebben az is szerepet játszik, hogy egyetlen ökoszisztéma sem annyira kitett az éghajlatváltozásnak, mint az erdőké. A fák nem képesek gyorsan helyet változtatni, az erdőket nem trágyázzák, nem öntözik, nincs növényvédelem és a kártevők ellen sem lehet védekezni.

A lucfenyőre keresztet vethetünk

Magyarországon több fafaj eltűnőben van, és harminc éven belül olyan klimatikus viszonyok lesznek, hogy az ország bizonyos részein fák nem tudnak majd létezni. Jelenleg Magyarország területének 21 százalékát borítják erdőt. Ez alacsonyabb a 42 százalékos EU-átlagnál, de jelentős előrelépés az 1945-ös 12 százalékos arányszámhoz képest. A három legelterjedtebb faj az akác (az erdőterületek 21 százalékát borítják), a cser (11 százalék) és a bükk (6 százalék).

A klímaváltozás áttételesen hat az erdőkre. Részben az erdőkre befolyással bíró környezeti tényezőket változtatja meg (például a csapadék mennyiségét, a talaj összetételét vagy a levegő páratartalmát), részben az erdő élőlényeinek összetételét. A fáknak éppen nyáron van a legtöbb vízre szüksége, amelyre a leginkább hatása van a klímaváltozásnak. Az egyre gyakoribb aszályok emiatt lehetnek végzetesek több fafaj számára.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy a klímaváltozásnak akár pozitív hatásai is lehetnek a növényzetre. A fáknak a növekedéshez a levegőben lévő szén-dioxidra, vízre és a talajból származó sókra van szüksége. A ‘70-es, ‘80-as évektől azt figyelték meg, hogy a klímaváltozás hatására felgyorsult a fák növekedése a melegedés, valamint a levegő növekvő szén-dioxid koncentrációjának növekedése miatt. Somogyi Zoltán, az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója szerint azonban ez a folyamat már megfordult az egyre növekvő melegedés és szárazság miatt, ugyanis a fotoszintézishez szükséges víz egyre korlátoltabban hozzáférhető.

Az egyre gyakoribb aszályok miatt a fák életereje gyengül, ritkássá válik a koronájuk, ágaik száradni kezdenek, ezáltal a kártevők és a betegségek célpontjai lesznek. Ezzel párhuzamosan a melegedés miatt a kártevők életterei is elmozdulnak, és olyan területeken is megjelennek, ahol korábban nem. Ebből kifolyólag a klímaváltozás már a szárazságtűrő fafajokat is veszélyezteti. Erre jó példa a szárazságot leginkább tűrő fajok közé tartozó feketefenyő pusztulása a Keszthelyi-hegységben.

A feketefenyő a mediterrán térségből származik, és a Balaton-felvidék mellett még a legrosszabb alföldi homokra is telepítették. A Keszthelyi-hegységet az 1930-as években ültették be feketefenyőkkel, hogy stabilizálják vele a terméketlen, sziklás felszínt. A szárazság miatt azonban legyengültek, megtámadta őket egy gombafertőzés, és a Keszthelyi-hegység erdejeinek kétharmada pusztult el 2013 környékén.

Szállításra váró feketefenyő rönkök a Keszthelyi-hegységben. Forrás: MTI/Varga György

A fenyők jobban megsínylik a szárazságot, mint a lombosok, mert kevésbé hatékonyan tárolják a vizet. Az egész országot érinti a lucfenyő pusztulása, amely lényegében teljesen el fog tűnni Magyarországról. A lucfenyő egy rendkívül jól hasznosítható faj, elsőosztályú faanyag, és karácsonyfaként is az egyik legnépszerűbb típus. A hasznossága miatt több helyen ültették be Magyarországon az elmúlt száz évben, jelenleg a faállomány 1,2 százalékát adja.

A lucfenyőnek a betűző szú okozza a vesztét. A szú eddig is lakott a fenyőkben, de egyrészt nagyon elszaporodtak, másrészt korábban a gyantájával védekezett ellenük a fenyő, de már nem képes rá, mert elkezdett száradni. “A lucfenyőre keresztet lehet vetni Magyarországon, csak mutatóban fog maradni belőle pár példány” – mondta Horváth Iván. A lucfenyő Európa-szerte pusztul, és nem csak azokon a térségekben, ahol nem őshonos.

Horváth szerint a szintén jó szárazságtűrő cser is veszélyben van. “A cser hiába melegkedvelő fa, a Balkánról jön fel egy gomba, amely a fiatal állományt teszi tönkre. Megállíthatatlanul nyomul északabbra, és mára a Mátra lábához is eljutott” – mondta. Somogyi Zoltán szerint súlyos károkat szenvedtek az Alföld kocsányos tölgyei is, mivel a talajvíz több méterrel csökkent a belvízcsatornák kialakítása miatt.

Az erdők sérülékenységi térképe 10 km-es térbeli felbontásban. A piros az igen erősen sérülékeny, a narancssárga az erősen sérülékeny, a citromsárga a közepesen sérülékeny, a világoszöld az enyhén sérülékeny, a sötétzöld a nem sérülékeny erdőterületeket jelzi. Forrás: Agratér projekt

Jönnek a pusztaságok

A fatermesztés szempontjai alapján a magyar erdőket klímájuk alapján négy osztályba sorolják. A bükkös klímába a leginkább csapadékos és párás hegy- és dombvidékek tartoznak. A gyertyános-tölgyes klímát szintén üde lomberdők jellemzik, de kevésbé csapadékos és párás, a hőmérséklet némileg melegebb. A cseres-kocsánytalan tölgyes klímában már sem a gyertyán, sem a bükk nem tud megélni, csak a szárazabb lomberdők. Az erdős sztyepp jelenleg a legszárazabb erdészeti klímaosztály Magyarországon, fafajokkal nem is lehet jellemezni, mert eredetileg mezőség volt.

Somogyi Zoltán szerint ugyan nagy bizonytalanságok vannak a jövőbeni kilátásokkal kapcsolatban, de az biztosnak tűnik, hogy a klímaváltozás miatt az összes hazai erdő klímazónája eltolódik. A bükkösből gyertyános-tölgyes klímaosztály lesz, a gyertyános-tölgyesből cseres, cseresből erdős sztyepp, ami pedig egyre inkább elsivatagosodik. Az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos tanácsadója, Führer Ernő kutatása alapján ez a folyamat már javában tart.

Führer kutatásai alapján az 1961-1990-es bázisidőszakhoz képest az ország bükktermesztésre optimális területeinek aránya 5,5 százalékról 2 százalékra csökkent az 1981-2010-es időszakra. A gyertyános-tölgyes klímájú területek 29 százalékról 21-re csökkentek, ezzel szemben a kocsánytalan tölgyes-cseresé 47 százalékról 51-re nőtt, az erdős sztyeppé pedig 19 százalékról 25-re.

Erdészeti klímaosztályok területe két különböző időszakban. A sötétzöld jelöli a bükkös klímát, a világoszöld a gyertyános-tölgyest, sárga a cseres-kocsánytalan tölgyest, piros az erdős sztyeppet. A térkép az Agrárklíma.2 projekt keretében készült. Forrás: Führer Ernő cikke az Erdészeti Lapok 2017-ből

A kutatók között konszenzus van arról, hogy a magyar középhegységek emblematikus fafaja, a bükk minden bizonnyal el fog tűnni Magyarorszáról a század végéig. A bükk száz éve még az értéktelenebb fajok közé tartozott, de miután rájöttek, hogy gőzöléssel jól megmunkálható, fontos bútoralapanyaggá vált. “Ráadásul kevés szebb dolog van annál, mint egy őszi bükkös” – mondta Mátyás Csaba akadémikus, a Soproni Egyetem professzora, aki szerint a bükk az erdészek egyik kedvence fafaja.

A bükkösök állapotromlásának egyik érdekes jele a magtermelések gyakoriságának változása. Míg korábban a bükkfák átlagosan 7-10 évente termeltek nagy mennyiségben makkot, addig mostanra ez 2-3 évente történik meg. “A fák próbálnak reagálni a változásokra. Ha természeti katasztrófa éri őket, például tartós aszály, arra a következő évben jelentős terméssel reagálnak” – mondta Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő főmérnöke.

A Soproni Egyetem kutatói szerint 2050-re az ország területének mindössze 1 százalékán élhetnek optimális éghajlati körülmények között bükkfák. Az erdős sztyepp klímájú területek viszont több mint duplájára nőhetnek a valószínűnek tekinthető forgatókönyv szerint, és arányuk elérheti az 55 százalékot. Emellett minden bizonnyal meg fog jelenni egy Magyarországon eddig ismeretlen klímazóna is. “Ötven éve még négy zónával dolgoztak, de itt van a nyakunkon egy ötödik is: a sztyepp vagyis pusztaság. Ez azt jelenti, hogy kevés esély van arra, hogy erdő maradjon a területén” – mondta Mátyás Csaba.

A jövőbeni klímára vonatkozó előrejelzések alapján harminc év múlva az ország területének 11 százaléka pusztaság lehet, alapvetően a Duna-Tisza köze déli és az Alföld nyugati részén. A pesszimista becslések szerint az ország felét pusztaság fogja borítani. A kutatók szerint az alföldi sztyepp klímája leginkább az ukrajnai sztyepphez fog hasonlítani. A pusztaságot legelőként lehetne hasznosítani, fákat nem lehet termeszteni rajta, legfeljebb bozótok, cserjék élhetnek meg rajta. A szárazság miatt az erdőterületek drasztikus mértékben fognak csökkenni, ami további lökést ad a klímaváltozásnak, hiszen kevesebb szén-dioxidot tudnának lekötni a fák.

Az erdészeti klímaosztályok várható előfordulása 2021-2050-es időperiódus átlagában (B: bükkös; GyT: gyertyános-tölgyes; KTT-Cs: kocsánytalan tölgyes-cseres; ESZTY: erdős sztyepp; SZTYEP: sztyepp). A térkép az Agrárklíma.2 projekt keretében készült. Forrás: Führer Ernő cikke az Erdészeti Lapok 2017-ből

Versenyfutás az evolúcióval

Egy érdekes jelenség is közbejátszik abban, hogy a magyar erdők sérülékenyebbek az európai átlagnál. Erről Mátyás Csaba beszélt nekünk, aki évtizedek óta kutatja a klímaváltozás hatásait az erdőkre. Ezzel kapcsolatban a világ vezető tudományos folyóiratában, a Nature-ben is publikált cikket, amelyben felidézi, hogy Közép-Európában már a ‘70-es, ‘80-as években is nagymértékű erdőpusztulások voltak. Bár voltak kísérleti adatai arról, hogy a klíma megváltozása állhat a pusztulások mögött, nem volt terepi bizonyítéka olyan helyről, ahol konkrét emberi beavatkozás nincs. 

A fenyegetett fenyőfajok helyettesítése miatt 1992-ben Marokkóba utazott, hogy eredeti termőhelyén tanulmányozza az egyik lehetséges honosítható fenyőfajt, az Atlasz-cédrust. Az Atlasz hegység ezer méter feletti platóján hihetetlen életerejű cédrusosokat talált, pár kilométerrel délebbre viszont már pusztuló fák voltak. Mátyás számára ekkor vált világossá, hogy a Szahara felől észak felé nyomuló szárazság fokozatosan pusztítja a fákat, ami bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a magyarországi erdőpusztulások hátterében is a klíma megváltozása áll.

Szerinte azért vagyunk a Kárpát-medence fenekén kedvezőtlen helyzetben, mert a síkvidékeken jóval gyorsabban érezhető a klimatikus változás, mint a hegységekben. Felfelé átlagosan 167 méterenként 1 Celsius-fokkal csökken az átlaghőmérséklet Európában, tehát egy 1000 méter magas hegyen jellemzően 5-6 fokkal van hidegebb a tengerszinthez képest. Síkvidéken azonban 145 kilométert kell megtenni ahhoz észak fele, hogy 1 fokkal csökkenjen a hőmérséklet (tehát Baján elvileg 1 fokkal melegebb az átlaghőmérséklet, mint Budapesten, mert 145 kilométerre fekszik tőle délre).

“Ez azt jelenti, hogy a hegyekben a növényeknek sokkal könnyebb genetikailag alkalmazkodnia a hőmérséklet-változáshoz, mint síkságon” – mondta Mátyás. Ugyanis a fák “évente milliárdnyi virágporszemet (azaz pollent) termelnek, és nagyon röpképesek”, több tucat kilométer távolságra is elfújhatja őket a szél, akár 100 kilométerre is. “Bár a pollen 90 százaléka rossz irányba megy, a 10 százalék bőven elég arra, hogy északabbra vándoroljanak. A fák evolúciós képessége, hogy nagy távolságra el tudja küldeni a génjeit és ez segíti a klímához való alkalmazkodásban” – mondta Mátyás.

Viszont minél nagyobb távolságot kell áthidalni, annál kevesebb az esélye, hogy az odaérkező pollen genetikai hatást tudjon kifejteni. Azaz Mátyás szerint a fák genetikailag képesek arra, hogy alkalmazkodjanak a klíma megváltozásához, de ennek korlátjai is vannak. Ezért nagy a jelentősége annak, hogy milyen gyorsan fog változni az éghajlat. “A fák nem voltak ilyen gyors változásokra rákényszerítve, ugyanakkor a betegségek és a kártevők sokkal gyorsabban tudnak zónát váltani” – mondta.

Ősz a Debrecen közelében lévő Erdőspuszta erdejében.
Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Horváth Iván szerint a fafajok mindig is vándoroltak. A gond az, hogy a mostani klímaváltozás üteme gyorsabb, mint a fafajok alkalmazkodóképessége. Szerinte nagyon kell figyelni a természetet, mert sokat lehet tanulni a folyamataiból. Azt mondta, sok helyen megfigyelhető, hogy egy fafaj kipusztulásakor már a pusztulás idején más fajok jelennek meg az aljnövényzetben, például a szárazságot jobban tűrő tölgy és kőris fajok.

Ezzel párhuzamosan azonban az invazív fafajok is terjeszkedhetnek. Ezek olyan nem őshonos növények, amelyeknek nincsenek természetes ellenségeik és gyorsan szaporodnak. Amiatt károsak, mert kiszorítják az őshonos növényeket, és felborítják az ökoszisztémát, azaz az egymás mellett élő élőlények bonyolult életközösségét. Az invazív fafajok közé tartozik a zöld juhar, az amerikai kőris és a bálványfa.

Az általunk megkérdezett kutatók szerint az egyik legfontosabb kihívás annak eldöntése lesz, hogy milyen fafajokat helyezzünk előtérbe az eddigiek helyett. Az erről való döntés a magyar erdők jövőjét évtizedekre meghatározhatja, Fazekas Sándor agrárminiszter is fontos feladatnak nevezte azoknak a fafajoknak a megtalálását, amelyek képesek biztosítani az erdők fennmaradását.

Ahogy a mezőgazdaságról szóló cikkünkben írtuk, a melegedés nem azt jelenti, hogy nálunk eddig nem termő déli fajok hirtelen meg fognak jelenni. Az nyári aszályok ellenére ugyanis több vonásában is kontinentális maradna a klímánk, például kemény telek továbbra is lesznek. “Számíthatunk Magyarországon eddig ismeretlen fajok megjelenésére, de a szélsőségeken sok múlik. Például a babér nem bírná a téli hideget. Nem lehet simán eltolódásról beszélni, ez egy vadonatúj helyzet lesz” – mondta Horváth.

A probléma súlyosságával állami szinten is tisztában vannak. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által az éve elején publikált második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, amelyben az erdőket érintő kihívások között elsőként említi a klímaváltozást. Célként nevezi meg többek között az idegenhonos fajok és kártevők terjedésének csökkentését, valamint a fák kiszáradásának megakadályozását.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet erdő erdőgazdálkodás klímaváltozás Olvasson tovább a kategóriában