Ukrajna egyik utolsó gazdasági mentsvára a gabona fekete-tengeri exportja, amit az oroszok is engedélyeznek. Moszkva számára annak ellenére is fontos a paktum, hogy Kijev sokkal jobban jár vele.
A hosszú távú szerződéseknek köszönhetően nem rokkantak bele az áremelkedésbe, a piac kiszámíthatatlansága miatt azonban így is viszontagságos jövő évre készülnek.
Az amerikai kamatemelések tőkemenekülést és adósságválságot szoktak okozni a fejlődő világban. Egyes országok most is roskadoznak a dollár ereje alatt, de a nagyobb dominók erősebbek, mint a korábbi válságok idején.
Nem csak Orbán Viktor állítja, hogy valójában amerikai-orosz háború folyik, pedig nehéz párhuzamot vonni a múlt közvetett konfliktusai és az ukrajnai helyzet között.
A koreai és kínai akkumulátorgyárak külföldi beszállítói hálózataikat is hozzák magukkal Magyarországra, míg a hazai ipar és foglalkoztatás a jelek szerint nem lát nagy hasznot a nagy állami támogatással érkező beruházásokból.
Egymást megsegítő elnyomó rezsimek, a demokrácia iránt csökkenő érdeklődés is közrejátszik abban, hogy világszerte egyre kevésbé sikeresek a tüntetések.
Oroszország nem omlott össze, de a nyár végére az olajbevételek elapadtak, az ipar megrogyott és a költségvetés is egyre nehezebben bírja a háború költségeit. Az azonban még mindig kérdéses, hogy ennek lesz-e hatása a moszkvai politikára.
A védelmi pénz adóként működik, kevesebb a bandaháború és a leszámolás, de a békének ára van ott, ahol azt a törvény a saját erejéből nem tudja kikényszeríteni.
Az ukrajnai orosz invázió előtt széles körben osztott várakozás volt, hogy Oroszország kibertámadásokkal kényszeríti térdre Ukrajnát, ám ez hét hónap alatt sem igazolódott be.
Az amerikai kormány évek óta az aszimmetrikus hadviselés, az Ukrajnában bevált olcsó, könnyű és mozgékony fegyverrendszerek felé próbálja terelni Tajvant, de Tajpej inkább fejlett és drága amerikai repülőgépeket és tüzérséget akar.