Nincs olyan gazdasági mutató, amely szerint megérte Magyarországnak a letelepedési kötvényprogram – erre az eredményre jutott a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) és a Transparency International Magyarország (TI) közös tanulmánya.

A letelepedési kötvényprogram négy évig futott. Az volt a lényege, hogy ha egy külföldi 300 ezer euróért államkötvényt vásárol, akkor letelepedési engedélyt kap Magyarországon. A programban csak az Európai Unión kívüli országok állampolgárai vehettek részt, akiknek elég volt a pénzt öt évre kölcsönadni a magyar államnak, a letelepedési engedélyt viszont életük végéig megtarthatják.

Sőt, az Orbán-kormány olyan liberális volt, hogy egyetlen kötvény áráért az egész családot – beleértve a házastársat, közös gyermeket és még a nagyszülőket is – letelepedési engedéllyel ajándékozta meg. A letelepedési engedély az állampolgárság előtti utolsó lépcsőfokot testesíti meg, az illető bár nem szavazhat és nincs magyar útlevele, de szabadon mozoghat a schengeni övezetben, vállalkozást alapíthat, munkát vállalhat.

A kötvényprogram története azért furcsa, mert az Orbán-kormány nyíltan ellenzi a bevándorlást. 1300 menekült ideiglenes befogadására csak többéves huzavona után volt hajlandó a kormány, miközben futószalagon osztotta a letelepedési engedélyeket a kötvényprogramon keresztül. A végeredmény az lett, hogy 19 855 külföldi kapott magyar papírokat.^*A 2017. június 30-án lezárt programban 6621 kötvényt jegyeztek le, és családtagokkal együtt 19 855 külföldi állampolgár kapott magyar letelepedési vagy tartózkodási engedélyt. A legtöbben Kínából érkeztek, de sok orosz és ukrán vett részt a programban, továbbá a Közel-Keletről is jöttek.

Mivel a kötvényprogram enyhén szólva is nehezen összeférhető bevándorlásellenes retorikájával, a kormány gazdasági érvekkel igyekezett azt megvédeni: azzal érvelt, hogy az államadósság finanszírozásához volt erre szükség. A KFIB és a TI tanulmánya éppen ezt a kormányzati érvet szedi darabokra.

Varga Mihály pénzügyminiszter szerint „hasznos eszköznek bizonyult a letelepedési kötvény, hiszen amikor azt bevezették, kevesebb forrást és csak magas kamattal tudott szerezni az ország az államadóssága finanszírozásához”. A tárcavezető három állításából kettőt nem igazolnak a számok.

Nem volt gond a forrásbevonással

A kötvényprogram 2013 júniusában indult el, és bár 2011-ben és 2012-ben valóban nehéz volt forrást bevonni a nemzetközi piacról, 2013-ra ez teljesen megváltozott. 2013 februárjában ugyanis Magyarország 3,25 milliárd dollár értékben bocsátott ki devizakötvényt. Euróra átváltva ez 2,5 milliárdot tesz ki. Ez az egy nap alatt megvalósult forrásbevonás összegét tekintve kétharmaddal haladta meg a letelepedési kötvényprogram négyéves működése alatt befolyt 1,66 milliárd eurót.

Sőt, a Pénzügyminisztérium alá tartozó Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) szerint már a dollárkötvény-kibocsátást megelőzően a „Pemák^*Prémium euró magyar államkötvény, illetve jelenlegi nevén prémium euró magyar állampapír – lakossági eurós állampapír, kamatozása az eurózóna inflációjához kötött.-értékesítések felfutása olyan mértékben emelte a kormány devizabetét-állományát, hogy külföldi forrásbevonás nélkül is lehetővé tette a következő esedékes IMF-hitelrészlet januári előtörlesztését.”

Nem igaz tehát, hogy kevesebb forrást lehetett bevonni, a letelepedési kötvényprogram indulása előtt kellő mennyiségben lehetett a piacokról pénzhez jutni az államadósság finanszírozására.

Elképesztő kamatfelárat fizetünk

Abban igaza van Varga Mihálynak, hogy eleinte olcsóbb volt a letelepedési kötvény. Az Országgyűlés a vonatkozó törvényben úgy határozta meg az euróban kibocsátott ötéves futamidejű letelepedési papír hozamát, hogy az másfél százalékkal alacsonyabb legyen, mint a normál – letelepedési engedélyt nem eredményező -, hasonló futamidejű és szintén euróban kibocsátott magyar állampapír hozama.

A törvényben azonban 2 százalékon rögzítettek egy hozamminimumot is, ami más kötvényekre egyáltalán nem jellemző.^*Legfeljebb inflációhoz kötnek kamatszinteket, de olyan nincs a letelepedési kötvényen kívül, ahol konkrét hozamot jogszabályban rögzítenek. Ez azt jelentette, hogy ha rekord alacsony szintre csökkennek a kamatok, az állam a letelepedési papír után akkor is kifizeti a két százalékot.

Ez be is következett: ahogy a grafikonból is látszik, másfél évig a piacinál olcsóbb finanszírozást jelentett a letelepedési kötvény, vagyis ekkor a magyar költségvetés nyert a programon. 2015 januárjától azonban megváltozott a helyzet. Ekkor, vagyis a letelepedési kötvényprogram utolsó két és fél évében már bőven 2 százalék alatt jártak a piaci hozamok. A kötvények zömét ekkor értékesítették, ez is hozzájárult az óriási bukáshoz. A program egésze alatt körülbelül 21 milliárd forintos veszteséget könyvelhetett el a magyar állam a kötvényprogramon, vagyis ennyivel lett volna olcsóbb, ha a piacról finanszírozzuk az államadósságunkat. Összességében tehát aligha lehet „hasznos eszköznek” nevezni a kötvényprogramot.

Elenyésző szerep az adósságállományban

Romhányi Balázs, a KFIB vezetője más aspektusból is megvizsgálta a programot. Arra jutott, hogy a letelepedési kötvények nem játszottak érdemi szerepet sem az adósság állományában, sem az éves forrásbevonásokban, sem a Kincstári Egységes Számla stabilizálásában.^*1. A letelepedési kötvények állománya még névértéken is alig érte el a központi kormányzat teljes adósságállományának 2 százalékát.
2. Az állam éves bruttó finanszírozási igénye a vizsgált években nagyságrendileg 4-6 ezer milliárd forint volt. A letelepedési kötvények ennek is csak alig a 2 százalékát fedezték.
3. A jegybanknál vezetett Kincstári Egységes Számla (KESZ), amellyel az év végi államadósság szintjét lehet befolyásolni, átlagos negyedév végi záró állományának szintén csak a 2 százalékát tették ki a letelepedési kötvényből befolyó bevételek.

A letelepedési kötvények nemcsak hogy érdemi szerepet nem játszottak a teljes adósságon belül, de valójában szükség sem volt rájuk sem a likviditási szint, sem a devizatartalékok szintjének, sem az adósságon belüli devizaaránynak a fenntartásához.

A TI és a KFIB közös tanulmánya a letelepedési államkötvényprogram más összefüggéseit is megvizsgálta. Megállapították, hogy letelepedési kötvényekből az államnak 1,66 milliárd euró bevétele keletkezett 2013 és 2017 között, ám cserébe 178 millió euróval többet, azaz összesen 1,84 milliárd eurót kell visszafizetni, méghozzá az idei év végétől kezdődően.

A tanulmány arra is rámutat, hogy a letelepedési kötvények felfutásával azonos időben visszaszorult az Európai Beruházási Banktól (EIB) felvett hitelek állománya. Az EIB-hitelügyletek konkrét kamatozása üzleti titoknak minősül, mégis a beruházási banktól felvett kölcsönök a piacon elérhető legolcsóbb források egyikének számítanak, vagyis kamatozás szempontjából a legkedvezőbb megoldások közé tartoznak.^*A zárszámadások tanúsága szerint a 2010-2017. közötti években az EIB-hitelek teljes állományra vetített átlagos kamatterhe folyamatosan legalább két százalékponttal kevesebb volt a devizakötvények hozamánál.

A TI és a KFIB arra a következtetésre jutott, hogy ha Magyarország a letelepedési államkötvényekből befolyt összeget a beruházási banktól veszi fel, közel 30 milliárd forinttal kevesebbet kellene visszafizetni. Az EIB-től felvett hitelek komoly hátránya ugyanakkor, hogy azokat, szemben a letelepedési kötvényekből befolyt pénzekből, kizárólag meghatározott beruházási célokra lehet fordítani.

Arról nem is beszélve, hogy az EIB pénzét csak közbeszerzési eljárás keretében lehet elkölteni, míg a letelepedési kötvények bevételeit ilyen megkötés sem terheli. Alappal gyanítható, hogy a kormány mindenekelőtt azért bocsátotta ki a letelepedési kötvényeket, hogy az EIB helyett olyan befektetői kört vonjon be a finanszírozásba, amely nem támaszt semmilyen elvárást a pénz felhasználásával kapcsolatban.

A kormány számára ez a letelepedési államkötvények vitathatatlan előnye volt. Magyarország azonban 30 milliárd forintot bukott azon, hogy a kormány tetszőleges célokra, tetszőleges kedvezményezetteket gazdagítva és közbeszerzési eljárás mellőzésével elkölthető pénzhez jutott. Vagyis ennyit lehetett volna spórolni, ha az EIB-től vesz fel hitelt a kormány – viszont akkor a pénz átláthatóbban kellett volna elköltenie.

Az igazi nyertesek a titokzatos offshore cégek

A letelepedési kötvényeket ugyan a külföldiek pénzéből jegyezték le, de közvetlenül nem ők voltak az állampapírok tulajdonosai. A kötvényeket ugyanis zárt körben bocsátotta ki a magyar állam, és a papírokat csak azok a magáncégek jegyezhették le, amelyek erre engedélyt kaptak az Országgyűlés gazdasági bizottságától.^*A letelepedési kötvényt diszkontáron jegyezték le a cégek, vagyis a névértékből levonták a hozamot. Az ötéves lejáratkor az állam a névérteket fizeti vissza. Erre első alkalommal idén év végén kerül sor. Például a 300 ezer eurós kötvényért a cégek 271 ezer eurót fizettek, majd lejáratkor az állam 300 ezer eurót utal. Miután az ügyfél 300 ezer eurót adott át a program elején, a hozamot már a kötvényjegyzés pillanatában realizálták a közvetítő vállalkozások.

Ebben a testületben többségben vannak a fideszes képviselők, vagyis gyakorlatilag az ő egységes szavazatukon múlt, hogy ki kap engedélyt. Összesen nyolc vállalkozás kapott engedélyt, ezek közül hét offshore helyszínnek tartott országban volt bejegyezve.^*Hungary State Special Debt Fund, Kajmán-szigetek
EURO-ASIA Investment Management Pte Ltd, Szingapúr
VolDan Investments Limited, Liechtenstein
S & Z program Limited, Liechtenstein
Discus Holdings Ltd, Málta
Innozone Holdings Limited, Ciprus
Migrat Immigration Asia Ltd, Ciprus
Arton Capital Hungary Pénzügyi Tanácsadó Kft., Magyarország

Mivel nem a külföldi állampolgárok vették meg közvetlenül az állampapírt, a kötvények hozama értelemszerűen a közvetítő cégekhez került, hiszen azok voltak a kötvények tulajdonosai. Ebből az offshore cégek 192 millió eurónyi bevételre tettek szert, ami mai árfolyamon számolva mintegy 60 milliárd forintnak felel meg. Ezenkívül szolgáltatási díjat is kértek a programban, ami 45-60 ezer eurót, azaz mai árfolyamon 14,5-19,5 millió forintot tesz ki ügyfelenként.

Az offshore cégek közel százmilliárd forintos bevételre tettek szert, és a kamattal együtt több mint 155 milliárd forintot hozott nekik a letelepedési program. Ahogy a cikk elején már szó volt róla, a magyar állam közben 21 milliárdos mínuszt könyvelt el.

Nagy kérdés, hogy az offshore cégek honnan tudhattak a kedvező lehetőségről? A letelepedési kötvényprogramot lehetővé tevő jogszabály-módosítást Rogán Antal még az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnökeként 2012. október 27-én nyújtotta be a parlamentnek. Egy nappal korábban – október 26-án – a Karib-tengeren lévő adóparadicsomban, a Brit Virgin-szigeteken valaki egy cégjegyzési kérelmet nyújtott be.

Az újonnan létrejövő vállalkozás lett végül az egyik végső haszonélvezője a több milliárd forintos forgalmat lebonyolító közvetítő vállalkozásnak, a kínai ügyfelekre specializált Hungary State Special Debt Fund-nak.

Kémek és adócsalók kaptak magyar papírt

A letelepedési programban elképesztő rések voltak. A túl gyors, 30 napos ügyintézés eleve nem tette lehetővé, hogy a hatóságok a nemzetbiztonsági szolgálatokkal karöltve kellően ellenőrizhessék a külföldieket.

Kiderült, hogy nagyon könnyű kijátszani a szabályokat. Egy korábban adócsalásért elítélt orosz bűnöző úgy szerzett tiszta erkölcsi bizonyítványt, hogy papíron elköltözött a karib-tengeri adóparadicsomba, Saint Kitts és Nevisre, majd az ottani hatóságától szerzett be erkölcsi bizonyítványt.^*Ezt azért tehette meg, mert a jogszabály „Magyarországra történő beutazását megelőző állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerinti ország hatósága által kiállított, büntetlen előéletet igazoló, hat hónapnál nem régebbi okiratot” követel meg. Vagyis azáltal, hogy nem az állampolgárság szerinti hatóságtól kell a makulátlan előélettel kapcsolatos igazolást a külföldinek beszerezni, hanem a lakcím szerinti hatóságtól, könnyen kijátszható a szabályozás. Elég csak egy adóparadicsomban lévő lakcímre bejelentkezni, máris igényelhető a patyolattiszta erkölcsi bizonyítvány.

A 444 és a Direkt36 eközben azt is kiderítette, hogy a szíriai diktátor pénzembere, sőt az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR vezetőjének egy közvetlen hozzátartozója, valamint egy szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozott másik orosz üzletember is magyar letelepedési papírt kapott. Ez annyira kellemetlen volt, hogy a kormány vissza is vonta az orosz kémfőnök családtagjának engedélyét.

Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója szerint a magyar államot foglyul ejtették. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat fokozatosan és szisztematikusan kiiktatta a fékeket és az ellensúlyokat, és az állami intézményeket a kormányzás eszközévé tették, ahelyett, hogy azok a demokráciában szokásos kontrollfunkciót gyakorolnák.

„Egy ilyen országban, nevezzük Magyarországnak, a kormány feljogosítva érezheti magát arra, hogy olyan rendszereket hoz létre, amelyeknek egyetlen vagy fő célja, hogy a közpénzt magánvagyonná konvertálja.  Ezen államvezérelt korrupciós rendszerek egyike a letelepedési államkötvény-biznisz”, mondta Martin József Péter.

Ligeti Miklós, a TI jogi vezetője szerint Magyarország nagyon rosszul járt a letelepedési kötvényprogrammal. A tanulmányt bemutató rendezvényen Ligeti igazi hungarikumnak nevezte a letelepedési államkötvényprogramot, amely hatalmas bukást eredményezett a költségvetésnek, miközben a közvagyon kárára óriási luxusprofithoz juttatta az aranyvízumot forgalmazó, döntően offshore cégek mögött meghúzódó, ismeretlen vállalkozókat.

Frissítés: reagált az ÁKK és a kormány a tanulmány megállapításaira, erről ebben az cikkben olvashat:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkDurva csúsztatással védi a kormány a kötvényprogramotEgy hároméves fumatidejű lakossági állampapírral hasonlítja össze a kormány az ötéves letelepedési kötvényt, hogy bebizonyítsa: nem volt bukás a program.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest korrupció letelepedési kötvény Transparency International Olvasson tovább a kategóriában