Az elektromosság felfedezése megváltoztatta a világot, a DNS megértése fényévekkel vitte előre az orvostudományt, de tudunk mondani ehhez hasonló felfedezéseket a közelmúltból? A Nature folyóiratban megjelent cikk szerint egyre nehezebb ilyen felfedezéseket találni.
Michael Park és szerzőtársai tanulmánya arra keresték a választ, hogy születnek-e még olyan publikációk vagy új szabadalmak, amik alapjaiban rázzák fel a saját tudományterületüket. Azt vizsgálták, hogy egy-egy új tanulmány esetében hányan hivatkoznak a későbbiekben arra a tanulmányra és hányan azokra, amiket a tanulmány forrásként használt.
Az a feltevésük, hogy a korszakalkotó felfedezések esetén az új tanulmányra sokkal többen hivatkoznak, mint azokra, amiket forrásként használt. Ugyanezt a módszert használják a szabadalmak elemzésénél is.
A szerzők arra jutottak, hogy a 20. század közepe óta
egyre kevesebb az olyan tanulmány, ami alapjaiban rázza fel a tudományt,
mint ami csak kicsit más irányba mozdítja el. Ugyanez igaz a szabadalmak tekintetében is.
Persze ez nem jelenti, hogy rossz irányba haladna a tudomány, sok inkrementális fejlődés is utat nyithat olyan módszereknek, amik forradalminak bizonyulhatnak. Ráadásul
az sem egyértelmű, hogy miért történik ez a visszaesés,
bár vannak rá elméletek.
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy véges számú könnyen elérhető és egyben jelentős felfedezés van. Ilyen például a korábban említett elektromosság vagy a DNS. Újabb, teljesen korszakalkotó energiaforrást találni vagy mélyebbre ásni az emberi szervezetben és még elemibb szinten megérteni azt, sokkal nehezebb.
Egy másik elmélet, hogy nagyon beszűkült a kutatók fókusza, mindenki csak egy nagyon kicsi szeletével foglalkozik egy alapból szűk tudományos területnek, így magától értetődik, hogy kevesebb az átfogó reform. Ezen kívül az óriási verseny és nyomás, hogy mindenképp publikálnia kell egy tudósnak, ahhoz vezetett, hogy egyre nagyobb kutatócsoportok jönnek létre, ami bizonyos eredmények szerint szintén annak kedvez, hogy inkább inkrementális eredmények szülessenek.
Végül az sem kizárható, hogy egyszerűen annyira megnőtt a kutatók száma, hogy valamilyen szinten felhígult a tudományos szféra, és egyszerűen sok rossz kutatás és szabadalom születik, amik nem feltétlenül hasznosak a társadalom számára.
A jelenség oka azért sem mindegy, mert világszinten rengeteg pénzt költünk kutatásokra. Ezért lenne fontos tudni, hogy azért nem születnek olyan mértékben korszakalkotó ötletek, mint korábban, mert egyre nehezebb ezeket megtalálni és akár még ennél is több erőforrás kell hozzá; vagy azért, mert az elköltött pénz egy részét teljesen felesleges projektekre szórják el.
Erről viszont nincs jelenleg konszenzus, így további kutatásokat igényel, hogy mélyebben megértsük, hogy mi történik a tudományos publikációk és a szabadalmak forradalmi irányával.
