Alaposan csökkent a rosszul keresők aránya Kelet-Németországban, de a kelet-nyugati szakadék még megvan
Jelentősen csökkent az alacsony keresetűek aránya a 2010-es években Németországban. Annak ellenére viszont, hogy Németország keleti tartományaiban az alacsony jövedelműek aránya nagyobb mértékben csökkent mint nyugaton, továbbra is látványosak a különbségek az újraegyesítés előtti NDK-hoz és NSZK-hoz tartozó régiók között – derül ki a német szakszervezetekhez közel álló Hans Böckler Alapítvány Gazdasági és Társadalomtudományi Intézetének (Wirtschafts- und Sozialwissenschaftliches Institut) tanulmányából.
A jelentésből többek között kiderül, hogy:
2011 és 2020 között országosan 21,1 százalékról 18,7 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik 8 órában dolgoznak, de nem keresik meg a német medián fizetés kétharmadát (ez 2284 euró, ami jelenlegi árfolyamon nagyjából 824 ezer forint).
Kelet-Németországban 39,3 százalékról 29,1 százalékra esett vissza ez az arány, Nyugat-Németországban viszont csak fél százalékponttal mérséklődött, 16,4 százalékra.
2020-ban a nők negyede, a férfiaknak viszont csak a 15 százaléka volt (ilyen értelemben) alacsony keresetű.
A 25 évesnél fiatalabb munkavállalók 39 százaléka,
A szakképzettséggel nem rendelkezők 41 százaléka, a szakképzettséggel rendelkezők 17,8 százaléka tartozott az alacsony keresetűek közé, míg az egyetemi diplomával rendelkezőknek csak 4,9 százaléka.
Iparági lebontásban a vendéglátásban és a mezőgazdaságban dolgozott a legtöbb alacsony keresetű munkavállaló (69 és 53 százalék).
Helge Emmler, az intézet kutatója szerint egyértelműen pozitív trendként értékelhető, hogy a keleti régiókban sikerült visszaszorítani az alacsony keresetűek arányát, ám az még mindig jelentős arányú, és szerinte a kollektív szerződések arányának növelésével lehetne csökkenteni. Szerinte az új német kormány által támogatott óránként 12 eurós minimálbér is hozzájárulhat ehhez célhoz.