Miközben a statisztikai hivatal szerint 2009 óta egyáltalán nem drágult Magyarországon az ásványvíz, és az elmúlt tíz év legalacsonyabb áránál is csak tizedével fizetünk most többet, addig a legolcsóbb termékeknél árrobbanás volt. A palackozott vizek példája jól mutatja, hogyan rejtheti el a hivatalos inflációs adat az emberek által érzékelt áremelkedést, különösen, ha valamilyen éles változás vagy nem várt sokk éri az adott termék piacát. Például egy olyan, mint a koronavírus-járvány.

Olcsóbb lett a drága, drágább lett az olcsó

Nagyon elégedettek lehetnek, akik ugyanazt a másfél literes műanyag palackos ásványvizet fogyasztják, amelyik árát a KSH árösszeírói is hónapról-hónapra rögzítik. Kedvenc szénsavas termékük ugyanis jelenleg két forinttal olcsóbb, mint 2009-ben, és a mentes is csak egy forinttal kerül többe, mint 12 éve. Bár időközben volt ennél olcsóbb is a KSH ásványvize, hiszen az előző évtized elején nagyjából tíz százalékot estek az árak, de még az elmúlt hónapokban felpörgő infláció mellett sem emelkedtek annyit, hogy hosszabb távon érdemi drágulásról beszélhessünk.

Még ha tízéves időtávot nézünk, és a 2012-es helyzethez viszonyítunk, akkor is csak 7 százalékkal emelkedtek az árak. Ugyanilyen időtávon az élelmiszereknél közel 30 százalékos drágulást mértek, az általános fogyasztói árak pedig 16 százalékkal nőttek. A KSH szerint tehát Magyarországon a közelmúltban nem igazán volt ásványvíz-infláció.

A gond csak az, hogy akik nem a KSH ásványvizét fogyasztják, nem egészen ezt tapasztalták. A legolcsóbb termékeknél ugyanis az előző tíz évben kilőttek az árak. Ezek jellemzően azok a vizek, amelyeket a kiskereskedelmi láncok sajátjukként értékesítenek. Az ilyen, úgynevezett saját márkás termékeket természetesen a kereskedők nem maguknak termelik: jellemzően a piac egy nagyobb szereplőjével állapodnak meg, amely aztán a saját termékei mellett ezeket is legyártja és csomagolja a diszkont, hiper- vagy szupermarket igényeinek megfelelően.

Az ilyen termékeknél pedig a legfontosabb tényező az ár: a lánc mindig a saját márkás termékeit akarja a legolcsóbban adni (gondoljunk csak az egykori Tesco gazdaságos termékcsaládra). Így volt ez mindig az ásványvizeknél is, így aki a legolcsóbb vizet szerette volna megvenni, biztosan ilyet vásárolt.

A láncok saját márkás vizeinél azonban az általános élelmiszerár-emelkedésnél is sokkal nagyobb volt a drágulás az elmúlt tíz évben. Négy cég (Aldi, Lidl, Spar, Tesco) árait összesítettük 2012 és 2021 között, ebből pedig az derült ki, hogy a saját márkás vizek átlagosan majdnem másfélszer annyiba kerülnek most, mint tíz éve, de ötéves időtávon is közel 20 százalékos volt a drágulás.

Nem jött ki a matek

Miközben tehát a KSH szerint alig emelkedett az ásványvizek ára, azok, akik a legolcsóbb termékeket vásárolják, kifejezetten durva inflációval szembesültek. A magyarázat természetesen az, hogy nem lehet minden termék árát követni. A hivatal úgy méri az inflációt, hogy területi munkatársai havonta felírják az ország településein az üzletekben, szolgáltatóhelyeken, piacokon az egyes termékek (ők reprezentánsoknak hívják) árait. Egy adott termékcsoportnál azonban nem tudnak megnézni minden terméket, ezért „az olyan reprezentánsok esetében, amelyeken belül különböző választékelemek találhatók, a leginkább keresett áru árát jegyzik fel”.

Magyarul az ásványvíznél (is) a piacvezető termék árát írják fel^*Az egyes termékcsoportokra így összegyűjtött árakból lesz aztán minden termékre egy átlagár, amelyekből (a fogyasztással súlyozva) kalkulálják a fogyasztói árak átlagos változását.. Az olyan drágább, 100 forint feletti vizeknél, amilyen a KSH kosarában is van, pedig tényleg nem igazán volt drágulás. Más szegmensekben viszont igen.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem is akkora az infláció, amekkorát a KSH kimutatVannak olyan tételek, amelyekkel nem tudnak megbirkózni a statisztikusok. Valószínűleg sokkal gyorsabban drágul az életünk, mint az a hivatalos számokból kiolvasható.

Nem feltétlenül általános, hogy egy termékcsoporton belül a különböző kategóriáknál az árak ennyire eltérően alakuljanak, de nem is példa nélküli. Bármikor lehet olyan piaci sokk vagy fordulat, amely eltüntet termékeket vagy cégeket a piacról, és az gyakran ilyen helyzetet teremt. Az ásványvíznél pedig pont ez történt.

Több, lapunknak nyilatkozó ágazati szereplő is azt mondta, hogy a mostani árak sokkal közelebb vannak a realitásokhoz, mint a tíz évvel ezelőttiek, akkor ugyanis egész biztosan nem volt még teljesen tiszta a piac. A láncoknak gyártott saját márkás vizek esetében mindig nagyon erős volt az árverseny, hiszen az ásványvizet megrendelő üzlethálózatok számára is az ár volt a legfontosabb szempont. A 2010-es évek elejére-közepére azonban ez a konkurenciaharc már odáig fajult, hogy a piaci szereplők jelentős része biztosan állította:

a saját márkás szegmensben valami nagyon nincs rendben, egyszerűen nem jön ki a matek.

Az ásványvíznél a legkevésbé fontos költségelem érdekes módon maga a víz. Ahogy a szektor egyik vezető cégénél fogalmaztak lapunknak: az ásványvízgyártók tulajdonképpen csomagolóüzemek, és a kiadások közül elsősorban a csomagolóanyagok ára és a szállítás számít nekik. Igen ám, de 2010 és 2015 között olyan eladási árak voltak a piacon, amelyekből sokak szerint a palack és a kupak ára, illetve a szállítás költsége sem jött ki.

Kiesett a legnagyobb szereplő

Ezekről a véleményekről pedig azóta bebizonyosodott, hogy nem voltak alaptalanok. A saját márkás vizek szegmensét akkor uraló Aquarius Aqua ugyanis mostanra összeomlott, maradványait épp az idén év elején vásárolta fel Mészáros Lőrinc.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLuxusjacht, letartóztatás és viszály, a magyar ásványvízkirály bukásának történeteEgy jól időzített üzleti döntésből hatalmas biznisz lett, majd összedőlt a kétes ügyletek, a konfliktusok és az elhibázott üzleti lépések miatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIlyen, amikor megmentenek egy céget Mészáros Lőrincnek a külföldi befektetőktől, áron alulHa Mészáros Lőrinc meg akar venni féláron és verseny nélkül egy nagy üzemet, akkor megveszi. Részletesen bemutatjuk egy példán, hogyan működik a folyamat szabályosan, olajozottan.

Az egykor piacvezető ásványvízgyártó történetét tavasszal részletes cikkben mutattuk be, amelyből kiderült: a bukáshoz jelentős részben épp az vezetett, hogy túl olcsón adták a termékeiket a láncoknak. A cég vezetése egy vállalati dokumentumban maga ismerte el, hogy

a 2010-es évektől egyre több olyan üzlet köttetett, amelynek a profittartalma minimális, nulla, sőt negatív volt.

A veszteséges alaptevékenységgel párhuzamosan pedig az Aquarius Aqua kétes ügyekbe keveredett, ami tovább erősítette a piaci csalásokról szóló feltételezéseket. A vállalat évekig nagy értékben exportált olyan, az alaptevékenységhez egyáltalán nem köthető termékeket – például étolajat és cukrot -, amelyek kivitelével a 2010-es évek elején hatalmas áfacsalásokat követtek el Magyarországon. A cég fő tulajdonosa és vezetője 2015-ben előzetes letartóztatásba került, és most is bírósági eljárás folyik ellene.

Ezek miatt

az Aquaris Aqua, ha nem is azonnal, de csődbe ment, és ezzel a folyamattal egy időben kezdtek el emelkedni a saját márkás vizek árai.

Ágazati szereplők szerint 2010 és 2015 között a gyártók 25-30 forint között adtak egy palack vizet a láncoknak, ez azonban 2015 óta 40 forint környékére nőtt (a különbség a bolti és az átadási ár között a kiskereskedelmi árrés, a láncok ebből fedezik a saját költségeiket). Ez arányaiban hasonló mértékű drágulás, mint amit a végső fogyasztók is tapasztalhattak.

Az áremelkedés tehát jelentős részben a piac tisztulására vezethető vissza. A korábban elrontott üzletpolitika és kétes ügyei miatt bedőlt a legnagyobb, addig legolcsóbban szállító vállalat, a helyére lépők pedig már nem tudtak és nem is akartak olyan (irreálisan) alacsony áron szállítani, amely korábban jellemző volt.

Beüthetett a válság

Egy adott piacon azonban a legolcsóbb termék gyártója nem csak olyan okokból dőlhet be, mint az Aquarius Aqua: külső sokkhatás vagy egyéb piaci változás is járhat hasonló eredménnyel. Az ilyenekre ugyanis jellemzően épp a legolcsóbb termékek a legérzékenyebbek, hiszen ezeken van a legkevesebb haszna a gyártónak. Ha valamiért hirtelen megugrik egy fontosabb költségtétel, akkor a kis haszonnal működő vállalatok ezzel nem tudnak mit kezdeni, kénytelenek áthárítani a vevőikre, hiszen különben veszteségessé válnának. A drágábban értékesítő cégeknél viszont nagyobb a mozgástér.

Hasonló a helyzet a kereslet visszaesésével is. Minél alacsonyabb áron értékesít egy cég, jellemzően annál fontosabb számára a mérethatékonyság, tehát a nagy előállított mennyiségből eredő költségelőny, és ha ez eltűnik, akkor nem fog tudni a korábbi áron szállítani. Egy pont után ez volt a gond az Aquarius Aquánál is.

Mindez azt is jelenti, hogy nagy általánosságban az olcsó termékek és a (kizárólag vagy elsősorban) ilyeneket gyártó cégek a válságokra is érzékenyebbek.

Ha valamilyen gazdasági sokk vagy éles piaci változás jön, akkor sok esetben épp a legolcsóbb termékeket gyártó szereplők esnek ki a piacról. Ez történt az ásványvíznél.

A koronavírus-járvány és annak következményei pont ilyen sokkot okoztak több iparágban is, így biztosan számos olyan termékkategória volt, ahol az olcsóbb termékek egy része egyszerűen eltűnt a piacról. Mivel azonban ezek sokszor nem piacvezetők, a KSH inflációja az ilyen változásokkal egyáltalán nem tud mit kezdeni. Azaz könnyen lehet, hogy – akárcsak az ásványvíz esetében – a statisztikai hivatal csak minimális drágulást mutat ki, a vevő viszont azzal szembesül a boltban, hogy az eddig vásárolt terméke vagy nagyon megdrágult, vagy nem is lehet kapni, és kénytelen drágábbat vásárolni helyette.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKenyér, tej, tojás, hús, üdítő, ásványvíz – minden drágulni fogOlyan alapvető termékek ára ugrott akár duplájára is néhány hónap alatt, amelyeket rengeteg alapélelmiszer előállításánál használnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Aldi ásványvíz infláció KSH Lidl saját márka Spar Tesco Olvasson tovább a kategóriában