Tavaly szeptemberben és októberben több mint 18 ezer embernek bírálták el kedvezően az öregségi nyugdíjra vonatkozó kérelmét, azaz gyakorlatilag a korhatár vagy a negyvenéves munkaviszony elérése miatt ennyien mentek nyugdíjba. A statisztikai hivatal adatai szerint ez közel egyéves csúcsnak számít, 2020-ban volt olyan hónap, amikor a négyezret sem érte el ez a szám.
Az elég jelentős ingadozás nem egyedi, évek óta megfigyelhető folyamat, a magyarázata pedig a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése. A korhatárt 2014 és 2022 között hat lépésben növelik 62-ről 65 évre. Az 1952 előtt születettek még 62 évesen kérvényezhették a nyugdíjazásukat, ettől kezdve azonban a születési évszám emelkedése évente további fél évvel tolja ki a korhatárt.
Születési idő | Nyugdíjkorhatár | Jogosultság elérése |
1952. január 1-je előtt | 62 életév | 2014. január 1-je előtt |
1952-ben | 62. életév betöltését követő 183. nap | 2014. július 3. és 2015. július 2. között |
1953-ban | 63. életév | 2016. január 1. és 2016. december 31. között |
1954-ben | 63. életév betöltését követő 183. nap | 2017. július 3. és 2018. július 2. között |
1955-ben | 64. életév | 2019. január 1. és 2019. december 31. között |
1956-ban | 64. életév betöltését követő 183. nap | 2020. július 3. és 2021. július 2. között |
1957-ben | 65. életév | 2022. január 1-től |
Mindez azt jelenti, hogy 2014 óta minden harmadik félévben elvileg senki nem érheti el a nyugdíjkorhatárt. Így volt ez most is: akik 1955-ben születtek, azok 2019-ben mehettek nyugdíjba, az 1956-ban születettek azonban legkorábban 2020 júliusában. Ez alól kizárólag azok a nők jelentenek kivételt, akik nem a nyugdíjkorhatár elérése, hanem a 40 munkában töltött évük alapján kérvényezik a nyugdíjazásukat. Extrém esetben azonban így is előfordulhatott, hogy két ember ugyan csak egy nap különbséggel látta meg a napvilágot, de a nyugdíjazásuk között mégis több mint fél év telt el.
Mindez azt jelenti, hogy tavaly az első félévben – a 40 évet ledolgozott nőkön kívül – kizárólag azok folyamodhattak nyugdíjért, akik már 2020 előtt is jogosultak lettek volna erre, csak valamiért*Például mert szerettek volna még tovább dolgozni. nem tették. Ennek megfelelően az új öregségi nyugdíj-megállapítások a KSH adatai szerint a korábbi felére-harmadára estek vissza. Ha pedig eltekintünk a 40 év jogosultsági idő alapján járó nyugdíjtól, akkor ez az arány inkább 70-80 százalék.
A KSH adatai alapján azonban a visszaesés véletlenül sem akkor jött, amikorra várhattuk volna. Januárban még kifejezetten sok pozitív elbírálás történt, a mélypont pedig a második negyedévben volt. Ugyanez történt a második féléves felfutáskor is: bár júliusban elvileg már kérhették a nyugdíjazásukat az 1956 elején születettek, a hatóság életkor alapján mégis ebben a hónapban állította ki a legkevesebb megállapító határozatot. Ez ráadásul egyáltalán nem egyedi: az elmúlt éveket folyamatosan végigkísérte ez az egy-két hónapos eltolódás.
A magyarázat, hogy a statisztikai hivatal nem a nyugdíj kérelmezése, hanem annak megállapítása alapján állítja össze az adatsorát. A KSH adatai tehát azt is megmutatják, hogy a friss nyugdíjasoknak legalább egy-két hónapot kell várniuk arra, hogy jóváhagyják az igényüket. Ez még nem az első nyugdíj elutalását jelenti, csak a határozat kiállítását.
Nem csak a fenti adatsor mutatja egyébként, hogy nem új jelenségről van szó. A 24.hu 2018 elején írt arról olvasói megkeresés alapján, hogy bár az ügyintézési idő 30 nap, de ebbe nem számít bele egyebek mellett a hiánypótlás ideje. A lap kérdésére a Magyar Államkincstár is elismerte, hogy egyes esetekben a nyugdíjmegállapítási folyamat elhúzódhat. Ha megvan a határozat, akkor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak 13 napon belül kell elküldenie az első nyugdíjat, ebben az államkincstár szerint nincs csúszás.
Adat
Fontos