Felemás népesedési adatokat tett közzé ma a KSH. A statisztikai hivatal előzetes számai szerint tavaly 89 200 gyermek született Magyarországon, 0,7 százalékkal kevesebb, mint 2018-ban. Az elhunytak száma 129 600, ami 1,1 százalékos csökkenés, vagyis lassult a népesség természetes fogyása.
Ez 2018-ban 41 238 fő volt, tavaly 40 400. Az ország lakosságának becsült száma*ezt a 2011-es népszámlálásból vezeti tovább a KSH a természetes folyamatok, valamint a be- és kivándorlás alapján azonban ennek csak körülbelül a tizedével csökkent. A KSH szerint tavaly január 1-jén 9 772 756 lakója volt az országnak, év végén pedig 9 millió 769 ezer.
A tízszeres különbség a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlegének köszönhető, amely ezek szerint nagyjából 36 ezer fős pluszt mutatott.
Más szavakkal ez nem más, mint a kormány részéről oly sokat kárhoztatott migráció,
igaz, tágabb értelemben, mint ahogyan a kormányzati retorika 2015 óta használja a migráns kifejezést. Ebben ugyanis nemcsak a hazánkba költöző külföldiek vannak benne, hanem azok a magyar állampolgárok is, akik huzamosabb külföldi tartózkodást követően visszajöttek az országba. (A kiköltözők pedig értelemszerűen rontják az egyenleget.) A migráció összetételéről azonban majd csak később lehet valamit megtudni.
Érdemes megnézni a termékenységi arányszámot is, amely azt mutatja meg, hogy hány gyermek jut egy szülőképes korú (15 és 49 év közötti) nőre. Ennek emelését szolgálja a kormány tavaly év elején meghirdetett demográfiai programja, illetve a korábban bevezetett családtámogatási intézkedések is.
Ebben a tekintetben egyelőre elmaradt a javulás, az 1,49-es arányszám megegyezik a 2016 és 2018 közötti értékkel. Mivel közben csökken a szülőképes korban lévő nők száma, törvényszerű az újszülöttek számának visszaesése.
A lakosság természetes fogyásának megállításához a 2,1-es szintet kellene elérni, Orbán Viktor ezt a célt tűzte ki 2030-ra. Ennek szellemében Matolcsy György jegybankelnök – szintén tavaly – egészen pontosan évi 110 ezer újszülöttet (pdf, 44. oldal) jelölt meg elérendő célként.
A számokból látszik, hogy ettől továbbra is igen messze vagyunk, és a feladat nagyságát jól mutatja a fenti grafikon is. A mostani 1,49-es szint felett utoljára 1995-ben, a gyermekszületések számára nagy csapást mérő Bokros-csomag bevezetésének évében volt a termékenységi ráta. A vágyott 2,1-es szint fölött pedig utoljára 1977-ben.
Ha viszont tavaly a születések számának éven belüli eloszlását nézzük, akkor felfedezhetjük – vagy legalábbis vélelmezhetjük – a tavalyi első negyedévben bejelentett intézkedések hatását. Mint ismert, a maximum 10 millió forintos babaváró hitelt a július 1. után született gyermekekre lehet igényelni. Már ekkor felmerült, hogy vajon a június végére várt gyermekeknél nem próbálják-e meg áttolni a szülést július elejére. A számok alapján, ha nem is tömegesen, de történhetett ilyen. Tavaly júniusban esett vissza leginkább a születések száma, 5,8 százalékkal, 438 gyermekkel. Augusztusban azonban csak kevesebbel, egy százalékkal, 91-el nőtt ez az adat, vagyis az eltérésnek csak egy kisebb részét magyarázhatja az említett törekvés.*A dolog kockázatai miatt persze furcsa is lenne ennél nagyobb arány.
Némi optimizmust a decemberi adatokból lehet meríteni. Ekkor 5,8 százalékkal (589-cel) nőtt az újszülöttek száma, márpedig ha valakiknél a tavaly bejelentett demográfiai intézkedések hatására jött meg a gyermekvállalási kedv, annak eredménye legkorábban decemberben jöhetett világra. De természetesen csak jóval hosszabb idő múlva lesz látható, hogy tartós marad-e az év végi pozitív tendencia.
Adat
Fontos