A termelés színvonala leginkább attól függ, hogy a vállalatok megfelelően használják-e ki a rendelkezésükre álló munkaerőt és tőkét. Hosszú ideig általános tapasztalat volt, hogy ezek közül is leginkább a munkaerő megfelelő kiaknázása határozta meg a kibocsátást, az 1980-as évek óta azonban a fejlett gazdaságokban egyre inkább visszaszorul a foglalkoztatottak jelentősége.

A változás hátterét és következményeit élénk közgazdaságtani vita övezi, a leggyakrabban idézett okok között többek között a folyamatosan emelkedő ingatlanárakat, a szellemi tulajdonon alapuló tőkeigényes tevékenységek irányába eltolódó gazdaságszerkezetet, a beruházások, a technikai fejlesztések csökkenő költségeit, illetve az ennek nyomán mindinkább elterjedtebbé váló automatizációt, a nemzetközi működés lehetőségét és az iparágak koncentrálódását említik a szakértők.

A jelenség Magyarországot is érinti, az OECD adatai szerint 1995 és 2013 között 5,3 százalékponttal csökkent a munkaerő jelentősége a tőkével szemben.

A McKinsey és a Harvard elemzői egy friss tanulmányban a fentebbi magyarázatokat vizsgálták meg alaposabban, ugyanis korántsem eldöntött még, hogy melyek közülük az igazán fontos és a mellékesnek számító tényezők. Az eredményeik szerint leginkább az élénkülést és lassulást hozó gazdasági ciklusok váltakozásán múlik, hogy a cégek tőkéje és az általuk mozgósítható munkaerő milyen arányban járul hozzá a termeléshez. Különösen igaz ez a konjunktúrának és a válságos időszakoknak tipikusan kitett ágazatokra, mint például a bányászat, az építőipar, az ingatlanszektor és az olajipar.

Közel hasonló fontosságú jelenség a felpörgő értékcsökkenés (vagyis a cégek eszközeinek gyorsuló amortizációja, elavulása) és ezzel összefüggésben a szellemi tulajdonon alapuló javak – például szoftverek, adatbázisok – előtérbe helyeződése. Ez főleg bizonyos feldolgozóipari ágazatokban, például az elektronikai, az optikai és a vegyipari termékek gyártóinál lényeges tényező. A tőke munkával szembeni térnyerését ennél valamivel kisebb részben magyarázza az úgynevezett “szupersztár” cégek megjelenése, amikor bizonyos iparágakban néhány vállalat a versenytársait messze túlnőve emelkedik ki közülük. Ilyesmi főleg a szolgáltató szférában történt, például a távközlés, a média, a szállítmányozás és a raktározás, illetve a IT területein jellemző.

Meglepő lehet, de az eredmények szerint a technológiai fejlődés csak a negyedik legfontosabb tényező, ami egyébként ismét jobbára a feldolgozóipari cégek működését érinti. Jobban belegondolva azonban teljesen logikus, hogy a robotizáció nincs a döntő jelentőségű tényezők között: a fejlett eszközpark sok esetben nem az élőmunka tőkével való helyettesítését jelenti, hanem a hatékonyabb kihasználásához vezet.

Végül pedig a globalizáció, és ennek nyomán a dolgozók alkupozíciójának romlása zárja a rangsort, ami szintén a feldolgozóipart érinti a szerzők szerint, a gyártó cégek ugyanis az ellátási láncok bizonyos részeit könnyen át lehet telepíteni olyan országokba, ahol alacsonyabbak a bérek, kedvezőbb az adózási környezet vagy épp gyengébbek a szakszervezetek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat közgazdaságtan termelékenység termelés vállalatok Olvasson tovább a kategóriában