Sokan a nemi egyenjogúság egyik fontos alapkövének tartják, hogy a gyerekek születése után a férfiak is maradjanak otthon. Jelenleg többségében a nőkre hárul ez a feladat, ami az egyik oka annak, hogy a munkaerőpiacon hátrányt szenvednek a férfiakkal szemben. Pontus Korsgren és Max Van Lent viszont új szemszögből közelítik meg ezt a kérdést nemrég publikált tanulmányukban.
Bár már kiterjedt irodalma van az apai szabadság tanulmányozásának, egyelőre a kutatások vegyes eredményekre jutottak. Nem látszik ugyanis egyértelműen, hogy hatással lenne a nők munkaerőpiaci helyzetére, ha egy ország kötelezővé teszi az apáknak is, hogy otthon maradjanak egy időre a gyerekeikkel (amely idő alatt az anyák természetesen dolgozhatnak).
Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a kötelező apasági szabadság jelenleg sehol sem olyan hosszú, mint az anya lehetősége. Az Európai Unióban Svédországban a leghosszabb, ott 90-90 napot mindenképpen csak az egyik szülő vehet ki, de ezt beszámítva egyébként ketten összesen 480 napot lehetnek otthon a gyerekkel.
Érdemes azonban nem arra a rövid időszakra gondolni, amikor a gyerek születése utáni időszakban mindkét szülő, így az apa is otthon marad(hat) a gyerekkel pár napra, hanem sokkal inkább arra, hogy a gyerek pár éves koráig mi történik, vagyis addig, amíg valakinek vigyázni kell rá, jobb esetben otthon kell vele maradni. Az azonban csak kevés országra jellemző, hogy ezt is részben mindenképpen az apának kell megtennie.
Figyelembe véve, hogy sok anya évekre kiesik a munkaerőpiacról a gyereknevelés miatt, valóban nem meglepő, hogy az első pár hónap sorsa nem változtat jelentősen a nők és a férfiak munkaerőpiaci helyzetén. Viszont hatással lehet más, kevésbé vizsgált mutatókra, amelyek szintén fontosak lehetnek.
Korsgren és Van Lent annak jártak utána, hogy változik-e a szülők jólléte, az életükkel való elégedettsége abban az esetben, ha az apa is jelentősebb időt tölt otthon a gyerekkel. Az Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálatának (European Social Survey) eredményeit használták, ahol külön vizsgálták azokat az országokat, ahol van kötelező apai szabadság és ahol nincs.
Eredményeik szerint, ugyanolyan korú gyereket nevelő párok közül
sokkal elégedettebbek az életükkel azok, akik olyan országban élnek, ahol az apának is kötelező pár hónapot otthon tölteni a gyerekkel,
míg az anya dolgozhat, ha úgy látja jónak. A férfiak és a nők jólléte is magasabb ezekben az országokban, de a nők jólléte harminc százalékkal jobban nő, mint a férfiaké.
Érdekes viszont, hogy a kötelező apasági szabadság semmilyen hatással nincs arra, hogy akár a nők, akár a férfiak mennyire érzik kiegyensúlyozottnak a munka és a magánélet egyensúlyát, vagy hogy mennyire elégedettek a munkájukkal.
Ez valószínűleg azt támasztja alá, hogy
nincs egyértelmű munkaerőpiaci hatása a kötelező apasági szabadságnak, viszont növeli a szülők jóllétét, ezzel valószínűleg növelve a gyerekek jóllétét is.
További kutatások kellenének annak felderítésére, hogy pontosan milyen módon éri el az apasági szabadság ezt a hatást, de a szerzők feltételezései szerint valószínűleg szerepet játszik benne, hogy így egyenlőbben oszlik el a házimunka a szülők között, illetve a gyerekek jobban érzik magukat, ha mindkét szülővel minőségi időt tölthetnek, és ettől a szülők is boldogabbak lesznek. A szerzők szerint mindenesetre az eredmények fényében mindenképp érdemes megfontolni a hosszabb kötelező apasági szabadság bevezetését.
Élet
Fontos