A topmenedzserek csillagászati fizetéseket kapnak, de egyre több kutatási eredmény szerint valójában nem érdemlik meg ezt. A vezetők többsége egy most bizonyított, korábban csak sejtett szabály szerint nem alkalmasak a rábízott feladatok ellátására. Egy másik kutatás szerint pedig a vállalati vezetők túlnyomó többsége érzéketlen a beosztottjaival.

Nem ritka jelenség, hogy teljesen másképp kezd valaki viselkedni, ha vezető beosztásba kerül egy cégnél. Erre ma már tudományos magyarázat is van: Sukhvinder Obhi idegtudós kutatása során arra jutott, hogy aki hatalomra kerül, az kevésbé lesz empatikus.

Az idegtudományokban tükörneuron-rendszernek nevezett jelenségnek köszönhetően intuitív módon is felismerhetjük és értelmezhetjük más emberek érzelmeit, reakcióit, akkor is, ha nem mondják el nekünk. De nem csak felismerjük, hanem át is vesszük őket, együtt érzünk velünk. A kutatónak pedig műszeresen, úgynevezett transzkraniális mágneses stimulációval sikerült kimutatni, hogy a magas vezetői pozícióban dolgozó embereknél alacsonyabb a tükörneuron-rendszer működése, kevésbé empatikusak.

Jó példája ennek, amikor John Stumpf, a több millió hamis számla nyitásával operáló csalássorozattal lekapcsolt Wells Fargo bank vezérigazgatója azért, hogy ne kelljen vállalnia a felelősséget, inkább kirúgta 5300 kollégáját. Teljesen egyértelmű volt, hogy a cégvezető tudott róla és ösztönzése nélkül nem lehetett volna a csalássorozatot levezényelni, de neki a saját pozíciója fontosabb volt, mint több ezer beosztottjának egzisztenciája és karrierje. (Stumpf 2012-es fizetése egyébként 22,87 millió dollár volt, ez forintban 5,7 milliárd.)

A Potential Project keretében kutatók tíz éven át ezer vezérigazgatóval készítettek mélyinterjút. Bár a megkérdezettek 91 százaléka szerint fontos az együttérzés a cégvezetéshez, 80 százalékuknak saját belátása szerint is szüksége lenne segítségre abban, hogy hogyan lehetne ezen a területen fejlődni, mert maguk nem tudják, mit kellene tenniük. Az interjúkból kiderült, hogy az évek során hogyan csökken az empátia. Az egyik legszomorúbb történetet egy olyan vezérigazgató mesélte, aki egy évtizeden át vezetett egy nemzetközi céget: elmondása szerint nem csak a kollégáival kezdett egyre kevesebbet érintkezni, hanem barátaival, de még a gyerekeivel is egyre kevésbé volt kapcsolata az évek során.

A pénznek jelentős szerepe van abban, hogy sokan görcsösen ragaszkodnak a főnöki székhez. A Bloomberg felmérése szerint erősen eltérő az egyes országokban, hogy mekkora a különbség a vállalatvezetői és a céges átlagbérek között, de még a Kínában mért, legkisebb különbség is 127-szeres. Az Egyesült Államokban pedig 265-ször keres többet egy CEO, mint egy átlagos munkavállaló. A tőzsdén jegyzett cégekre kiterjedő statisztikák szerint tényleg csillagászatiak a cégvezetői fizetések, még Indiában is 367 millió forintnyi egy évre, az USA-ban pedig egészen elképesztő, 3,6 milliárd forintos az éves átlagbére egy vezérigazgatónak.

Az is érdekes kérdés, hogy milyen szerepe lehet annak a vezetők alacsony empátiájában, hogy nem mindig azok kerülnek vezető szerepbe, akiknek kellene.

Általában azokat a munkatársakat nevezik ki vezetőnek, akik jól teljesítenek a munkájukban, de ők nem biztos, hogy rendelkeznek jó vezetési képességgel.

Addig emelik magasabb szintekre az embereket a nagy szervezetek, amíg jól teljesítenek, és a végén el nem jutnak egy olyan szintre, ami már nem nekik való, és nem tudnak megbirkózni vele. Jellemzően ott is maradnak sokáig, hiába nem igazán alkalmasak a munkára

Ez az elmélet Peter-szabály néven lett ismert, miután 1969-ben leírta Laurence Peter kanadai szervezetkutató. Bár jól hangzik, és szinte mindenki biztosan tudna rá kapásból példát mondani, senki nem tudta bizonyítani, így inkább sejtésnek volt tekinthető.

Három amerikai kutató viszont úgy gondolta, pont ideje lenne utánajárni, hogy valóban működik-e a Peter-szabály. Kutatásuk során egy nagy sales felhő alapú program adatait használták – sejthetően a Salesforce-ot. Összesen 214 céget vizsgáltak. Az értékesítés azért jó terület, mert elég egyszerűen mérhető a teljesítmény: minél többet ad el valaki, annál jobb.

Arra jutottak, hogy minél jobban teljesít valaki értékesítőként, annál nagyobb esélye van, hogy vezetővé nevezzék ki. Minden egyes előrelépés a céges értékesítési ranglistán 15 százalékkal emelte a kinevezés esélyét a vizsgált adatok alapján. A Peter-szabály egyik részét sikerült tehát bizonyítani, a munkában mutatott teljesítmény dönti el, kiből lesz a főnök.

Értékesítési vezetőként viszont már fordított az összefüggés: minél magasabb helyezést ért el a cégnél korábban a vezető az értékesítők ranglistáján, annál rosszabbul teljesített a csapata. Az összefüggés itt is erős, minden egyes ranglista ugrás 7,5 százalékkal kisebb teljesítményt jelent a sales csapat összesített értékesítésében.

A kutatók arra is keresték a választ, hogyan lehetne jobban megoldani a kinevezéseket. Azt látták, hogy azok a cégek teljesítenek jobban, ahol a jól teljesítő kollégáknak magasabb fizetést adnak, és nem pozíciókhoz kötik a béreket. Így az is előfordulhat, hogy egy „mezei értékesítő” többet keres, mint egy értékesítési vezető. De legalább mindenki azt csinálja, amit szeret, és amihez ért.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat cégvezetés fizetés vezető Olvasson tovább a kategóriában