A gyerekek és tanáraik is nagyon megszenvedték a bezártságot

Első alkalommal mérték fel átfogó módon Magyarországon, hogyan hatottak a járvány miatti lezárások a gyerekek lelki egészségére az óvodásoktól kezdve a kamaszkorúakig. Bár a kutatásban a gyerekekre fókuszáltak, tanáraik mentális egészségén is olyan mély nyomot hagyott az elmúlt több mint egy év, hogy a felmérés készítői is meglepődtek rajta.

Az UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet két kutatást végzett az utóbbi hónapokban, az első, reprezentatív^*a kutatás a 3-18 éves gyermekeket nevelő szülőkre volt reprezentatív kérdőíves adatgyűjtés során több mint ezer szülőt kérdeztek meg tapasztalataikról, a másodikban pedig több mint 40 pedagógussal, gyerekpszichológussal és pszichiáterrel készítettek mélyinterjúkat.

Jövedelmi szegmensek szerint az az eredmény született, amit vártunk – mondta Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezetője. Az alacsonyabb jövedelmű családokat jobban megviselte a helyzet, azonban a mentális problémák súlya és mélysége is meglepő. Az elszigeteltség miatt leginkább a szorongásos és pániktünetek erősödtek fel, valamint megnőtt a lehangolt, motiválatlan, depressziós kamaszok száma is. A beszámolók szerint jellemző volt a kényszeresség, mint a gyakori kézmosás, valamint az evészavar több formája is, utóbbi inkább a kamaszok körében.

Az interjúk alapján aránytalanul rosszabb lehet a helyzet a szakiskolákban, szakközépiskolákban, mint a gimnáziumokban – mind a gyermekek mentális egészsége, mind pedig digitális képességeik terén. A hátrányos helyzetű családokban élő gyerekeket általában jobban megviselte a járvány, mint a rendezett körülmények között élőket. Emellett óriásiak lehetnek a különbségek régiók szerint is. Az elmaradottabb térségekben, kistelepüléseken foglalkoztatott pszichológusok lesújtóbb állapotról számoltak be, mint a fővárosi magánrendelésben dolgozók, amihez hozzájárulhat az is, hogy az ilyen régiókban gyakoribbak voltak a halálesetek is, ami miatt sokkal nagyobb volt a mentális terhelés a szülőkön és a gyerekeken is. „Az oktatáshoz se jutott hozzá mindenki, pszichológiai ellátáshoz meg aztán végképp nem”- számolt be egy kisvárosi pszichológus.

Előzőleg talán nem gondoltuk, de utólag triviális, hogy az egyszülős háztartások sokkal erősebben érintettek a járvány lelki egészségre gyakorolt hatásában; ennek van jövedelmi vetülete is, hiszen általában alacsonyabb itt az egy személyre jutó jövedelem – mondta Pulai András.

Több szakember vélte úgy, hogy főleg az életszakaszváltásban lévő gyermekeket és fiatalokat viselte meg a helyzet, így az iskolába készülő nagycsoportosokon, az általános iskolát elhagyókon, a gimnáziumba frissen érkezetteken és az onnan elballagókon különösen mély nyomot hagyhatott. Különbség volt a szorongás fő okában is: az első hullám alatt a halálesetek és a betegségtől való félelem okozott több gondot, később pedig a bezártság és szociális szeparáció viselte meg jobban a legtöbb gyereket.

A megkérdezettek összességében egyetértettek abban, hogy alapvetően a már meglévő problémák erősödtek fel vagy buktak most felszínre. Egy speciális nevelési igényű gyermekeket befogadó intézmény pedagógusa így foglalta össze tapasztalatait: „azokat az attitűdöket, amik a jelenléti osztályokban is jelen voltak, mintha felhangosította volna ez az egész. […] A szarkasztikusan beszólogató agresszívabb lett, a picit duci meghízott, pánikrohamok néha-néha jöttek elő, most rendszeresen.”

Mindkét kutatás felhívta a figyelmet a számítógép- és játékfüggőség problémájára, amely negatívan befolyásolhatja a gyermekek realitásérzékét, és alvási nehézségeket is okozhat. A lányoknál inkább a sorozatnézés volt jellemző, míg a fiúknál a játékfüggőség dominált, akár az órák közben vagy azok helyett is játszottak, így lemaradtak a tanulásban.

Azt vártunk, hogy a gyermekeknél erős hatásról fognak beszámolni a szülők és a szakemberek, de azt, hogy a tanárokra milyen durva hatással volt, az meglepett

– mondta Pulai András.

A fiatalabb tanárokat különösen megviselte a helyzet az interjúk alapján. Ennek egyik oka lehet, hogy rengeteg időt és energiát fektettek a tananyag kialakításába, amihez szinte vagy egyáltalán nem kaptak segítséget, emellett többen a kiégés jeleit mutatják a pedagógusok között. Kiemelten fontos lenne a téma kutatása és a probléma kezelése azért is, mert így megnőhet a pályaelhagyók száma, ami tovább fokozhatja a már így is súlyos pedagógushiányt, illetve a tanárok lelkiállapota is erős kihatással lehet a gyermekek életére.

Emellett a szülők segítése, adott esetben terápiás ellátása is kulcsfontossággal bírhat a helyzet kezelésében, ugyanis sok esetben ők vetítik ki problémáikat a gyermekekre. Egy a kutatásban nyilatkozó pszichológus úgy foglalta össze a helyzetet:

egy szorongó társadalomban nem lehet nem szorongani.

Egy egészséges társadalom kialakításához elengedhetetlen ezek feloldása, ami egy sor újabb feladatot generál döntéshozói szinten. A szakemberek többsége szerint a jövőben több közösségépítő programra, önismereti csoportra lenne szükség a gyerekek körében, valamint a tanárok főiskolai és egyetemi tananyagának általános revíziójára, hogy a mentális egészség témája nagyobb szerepet kapjon.