Megnéztünk, milyen vodkákat lehet kapni egy hipermarketben. A legdrágább egy neves márka palackja, ennek literre vetített bruttó ára jelenleg 26 ezer forint. Ezzel szemben a legolcsóbb már alig több mint 4 ezer forintért elvihető.

A több mint hatszoros árkülönbség azért érdekes, mert a (nem ízesített) vodka sokkal szabványosabb termék, mint a többi alkoholos ital. A sör, a bor vagy a pálinka esetében rengeteg összetevőből alakul ki az ital minősége és íze, a felhasznált alapanyagok és a technológia is alapvetően befolyásolja a végeredményt.

Ehhez képest a vodka definíciószerűen csak két, kémiailag igen egyszerű komponensből épül fel, sőt még az arányuk is meg van határozva: 37,5 - 40 százalék etanolból (hétköznapi elnevezéssel ezt hívjuk alkoholnak) és vízből áll.

Márpedig ha ehhez minden gyártónak tartania kell magát, akkor adódik a kérdés: hogyan lehet az árakban ekkora szórás, és egyáltalán lehet-e bármilyen minőségi vagy ízbeli különbség a világ két, tetszés szerint választott vodkája között? Mert ha nem, akkor csak a marketingben kereshetőek az okok, vagyis tisztán a márkaépítés költségét fizeti meg, aki a drágábbat vásárolja.

Az amerikai Planet Money podcast készítői nemrég meghekkelték a témát. Vásároltak egy nagyon drága és egy nagyon olcsó vodkát, harmadiknak pedig készítettek egy saját italt. Utóbbit úgy, hogy rendeltek egy etanolmintát egy olyan alapanyaggyártótól, amely számos italmárkának szállít. Vagyis tulajdonképpen vettek egy adag tiszta etanolt, és felhígították csapvízzel. A három mintát elküldték egy laborba, bemérették az összetevőket, és kikérték a vegyészek véleményét arról, hogy szerintük az összetétel alapján melyik lehet a legjobb minőségű ital. A labor az olcsó bolti vodkát hozta ki a legjobb minőségűnek, az újságírók csapvizes keverékét tette a második helyre, és a méregdrága márkás vodkát minősítette a legrosszabbnak.

Mi okozhat mégis minőségi vagy ízbeli különbséget a vodkák között? Ehhez érdemes röviden végignézni a vodkakészítés klasszikus menetét.

Az alapanyag általában valamilyen gabona, például búza, rozs, vagy kukorica, de hogy ez milyen minőségű, annak nem sok hatása van a végtermékre, inkább csak a gyártást befolyásolja. A készítés során ugyanis pont az az egyik fő cél, hogy tiszta alkohol legyen a végeredmény, vagyis itt arra megy ki a játék, hogy a gyártási technológiát kell úgy alkalmazni, hogy a végeredmény ugyanaz legyen. Ahhoz hasonló ez, mint amikor például víztisztító berendezést használunk, mindegy miből, azaz milyen szennyezett vízből indulunk ki, azt várjuk a technológiától, hogy a végén ugyanazt, vagyis egységesen tiszta vizet kapjunk.

A gabona keményítő tartalmát a hozzáadott élesztő alakítja át alkohollá, a létrejövő oldatban körülbelül 16 százaléknyi alkohol keletkezik, ezt kell kivonni belőle. A legfontosabb gyártási lépés a desztilláció, amely sokkal bonyolultabb folyamat, mint azt sokan hiszik, az alapelve mindenesetre az, hogy az összetevőket a forráspontokban lévő különbségeknek köszönhetően szét lehet választani. A lepárlás minősége viszont már hatással lehet a vodka minőségére is, mert tökéletes elválasztást aligha lehet elképzelni, azaz néhány milligramm mennyiségben bizonyos egyéb (a vodka szempontjából nem kívánatos) összetevők maradnak a termékben.

A lepárlás minőségének szándékosan alacsonyan tartása egyébként üzletileg kifizetődő lehet azoknak a gyártóknak, amelyek a mennyiségre koncentrálnak. Ha például nem hajlandóak szükség esetén többször is desztillálni az oldatot, akkor alaposan csökkenthető az előállítási költség. Ha pedig nem ragaszkodnak ahhoz, hogy csak a ténylegesen tiszta frakcióból (folyadék-részből) nyerjék a végterméket, akkor jóval több vodkát kapnak a folyamat végén. Márpedig így kisebb költséggel több vodka állítható elő – csak kisebb mértékben lesz tiszta.

A tisztaság itt természetesen vegytani fogalom, pusztán annyit jelent, hogy az ital kevésbé közelít az ideálisnak tartott 37,5 – 40 százalékos etanol koncentrációhoz, és nem azt, hogy ne lenne fogyasztható a termék.

Egyes gyártók a lepárlással be is fejezik az eljárást, mások azonban a folyadékot (amely most már majdnem tiszta alkohol) még szűrőkön is átvezetik. Ez általában aktívszén, amely képes kiszűrni a bennragadt minimális egyéb anyag nagy részét is, vagyis a szűréssel még tisztább etanolhoz jutnak. A szűrt és a nem szűrt vodkák között ízben is lehet különbség, és természetesen a gyártási költségeket is befolyásolja a folyamat. A végeredmény mindenesetre általában 96 százalékos etanol, amelyet vízzel hígítanak, és így kapják a vodkát.

Mivel a víz a tankönyveken kívül sosem csak H2O molekulákból áll, természetesen az ital ízét, vagyis minőségét is befolyásolhatja. A csapvíznek sem ugyanolyan az íze mindenhol.

Amerikai és orosz kutatók 2010-ben publikálták azt a közös munkájukat, amely megpróbálta meghatározni, hogy a különböző vodkák különbözőnek tartott íze visszavezethető-e molekuláris okokra. Azt találták, hogy hiába van a vodkákban szinte csak etanol és víz, ez a két összetevő nem feltétlenül egyformán rendeződik el. A legjellemzőbb forma az, amikor egy etanol molekulát öt vízmolekula vesz körül, de vannak más elrendeződések is, és ezek mennyisége, illetve aránya a különböző vodkákban eltér. A kutatók sem biztosak abban, hogy ezt az emberek eltérő ízekként azonosítják, de nem zárják ki ennek a lehetőségét.

A vodka egyébként sokszor az amerikai újságírók instant módszere szerint készül: bárki vehet élelmiszeripari alkalmazásra megfelelő etanolt nagy mennyiségben, amelyet vízzel hígítva palackozhat, akár ízesíthet, és a saját márkája alatt értékesíthet. Ez főleg az Egyesült Államokban elterjedt módszer, de Európában is előfordul, és ilyenkor az etanol alapanyaga elég sokféle helyről származhat, akár mezőgazdasági hulladék is lehet. Ebben a rendszerben tényleg csak a marketingen múlik, hogy sikerül-e a semmiből létrehozni egy jó drága prémium italt.

A lengyelek és a skandinávok szerették volna elérni, hogy legalább az Európai Unióban csak a gabonából és burgonyából, csak a hagyományos eljárással készült italokat lehessen vodkának nevezni, és ezért évekig harcoltak. A vita 2007-ben lezárult, ám nem hozott megnyugtató megoldást.

Az akkori megállapodás szerint csak az “igazi” vodka viselheti egyszerűen a vodka elnevezést, a nem gabonaszesz alapú italokra viszont kiegészítésképpen rá kell írni, hogy miből állították elő. A skandinávok rábólintottak erre, a lengyeleknek azonban nagyon fájt a dolog, mert nem tudták annyira megvédeni az élelmiszeripari érdekeiket, ahogy szerették volna.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat alkohol élelmiszeripar víz vodka Olvasson tovább a kategóriában