A klímacélok eléréséhez szükséges technológiák felét még ki sem fejlesztettük
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ma reggel jelentette meg az első net-zéró jelentését. Ez a fogalom leegyszerűsítve azt az állapotot jelzi, amikor az emberi tevékenységből származó károsanyag-kibocsátást különféle módszerekkel ellensúlyozzák, azaz végső soron nettó értelemben karbonsemleges az egyenleg. A legjobb forgatókönyvek szerint ehhez drasztikus kibocsátás-csökkentés mellett jelentős mértékű károsanyag semlegesítést vagy légkörből való kivonást kellene elérni, ráadásul lehetőleg az évszázad közepéig, azaz 30 éven belül.
A net-zéró állapot felé törekvés nagyon fontos és helyes irány, ám a kutatók egy jelentős része egyenesen csapdának tartja, ha elhisszük, hogy ez teljes egészében tényleg teljesülhet – legalábbis belátható időn belül. A szakmai kétkedés, vagy inkább óvatosság alapja az, hogy a folyamat két lába közül az egyik, a semlegesítéshez szükséges új technológiák sora egyelőre csak ígéret. Amennyiben túlzott mértékben csak arra támaszkodunk, hogy hiszünk a jövőben kidolgozott, ma még nem létező csodatechnológiákban, akkor kevésbé vesszük komolyan a másik lábat, vagyis a kibocsátás jelentős mértékű csökkentésének szükségét.
Ahogy az IEA jelentése kapcsán például az MIT Technology Review is rámutat, a szén-dioxid kibocsátás 50 százalékának ellensúlyozását olyan technológiáktól reméljük, amelyek legfeljebb a laboratóriumokban léteznek, de ott is csak korai fejlesztési fázisban.
Az IEA ezért nem csak a szokásos módon kongatja a vészharangot (utolsó pillanatban vagyunk, még elérhetőek a célok, de most már aztán tényleg drasztikus lépésekre lesz szükség), hanem többek között azt is mondja, hogy
alaposan meg kell növelni a szükséges fejlesztésekbe irányuló befektetések összegét.
Azoknak a technológiáknak és megoldásoknak a zöme, amelyektől az áttörést remélhetjük, egyébként egyáltalán nem újdonság, az elmúlt években már számtalanszor megjegyezte minden szakmai szervezet, hogy például jóval nagyobb kapacitású akkumulátorokra, tiszta, azaz zöld hidrogénre, a repülőkben használható bioüzemanyagokra és olyan ipari méretű megoldásokra van szükség, amelyekkel ki lehet vonni a szén-dioxidot a légkörből. Ezek a technológiák és berendezések mind léteznek már jó ideje, de vagy az a probléma velük, hogy ipari méretekre még nem skálázhatók fel, vagy egyszerűen olyan drágák, hogy még ösztönzéssel sem lehet őket széles körben alkalmazni.
A fejlesztéseknek most már rohamtempóban kellene haladni, ha tényleg el akarjuk érni 2050-re a karbonsemleges állapotot. Az IEA szerint addig évente 1000 gigawattal kellene megnövelni a szél- és naperőmű kapacitást, ami borzasztóan magas szám, de emellett
2030-ra az eladott új autók 60 százalékának, 2035-re pedig minden második teherautónak elektromosnak kellene lennie.
Ezen kívül 2045-re már a világ összes fűtési igényének a felét hőszivattyús megoldásokkal kellene biztosítani.
Tech
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Hidrogén-rásegítéses elektromos autóbuszokkal hatékonyabban zöldíthető a hazai buszállomány
Még keresik az ideális alternatív megoldást a buszüzemeltetők, de a Mercedes-Benz hidrogénes megoldása költséghatékony működésével áttörést hozhat a fenntartható közösségi közlekedésben.
Már most is nyomasztó a totális megfigyelőrendszer Kínában, de lesz ez még rosszabb
Az új technológiák lehetővé teszik egy digitális szörnyállam létrejöttét, Kína egyre inkább annak intő példája, hogyan ne akarjunk társadalmat építeni.
Fontos
Olyan gazdagok a nyugdíjba vonuló amerikaiak, hogy azt még a forint is megérzi
Amerikai infláció: volt, van, lesz; és az emiatt magasan ragadó dollárkamatokhoz mérik minden más deviza hozamát - a forintét is.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
