Mi igaz a Nagy Visszaállításból?

Tavaly ősszel felbukkant az interneten egy zavarbaejtő videó. “Semmit nem fogsz birtokolni, és boldog leszel. Mindent bérelni fogsz, és drón szállítja ki neked”, szól az első képaláírás, ami egy reklámmosolyú fiatal férfi arcára úszik rá. A videó a nagyvállalatok kommunikációjának megszokott, semmitmondó stílusára emlékeztet megjelenésében és aláfestő zenéjében, és nyolc jóslatot fogalmaz meg 2030-ra. Köztük azt, hogy az emberek csak a legritkább esetekben fognak húst enni, 3d-nyomtatott belső szerveket kapnak majd, és egy milliárd klímamenekült lesz.

De vannak benne előírásszerű megjegyzések is: “jobban kell csinálnunk a menekültek befogadását és integrálását”, “nem szabad megfeledkezni a fékekről és egyensúlyokról, amelyek alátámasztják a demokráciáinkat”. Hogy ki nevében hangoznak el ezek az állítások, az a jobb felső sarokban látható logóról derül ki: a davosi fórumot – a világot vezető globális pénzügyi és politikai elit éves találkozóját – szervező Világgazdasági Fórum anyagáról van szó. A videót még 2016-ban tették közzé, de akkor – feltehetőleg az értetlen reakciókat látva – gyorsan leszedték a közösségi médiából. Tavaly azonban, amikor a davosi találkozót The Great Reset, azaz a Nagy Visszaállítás jelszóval kezdték felvezetni (valamiért Károly herceg brit trónörökössel együttműködésben), ismét előkerült, és rengeteg ember osztotta meg, mint egy titkos összeesküvés véletlen őszinte elszólását.

Ez lehetne egy egyszerű PR-katasztrófa is – egy nem a legideálisabb nyelvezettel szövegezett videó, ami saját életet kezdett élni a davosi találkozóval szemben eleve gyanakvó emberek körében -, de ennél sokkal többről van szó.

Az egészből rövid alatt egy elsöprő összeesküvés-elmélet lett, amit emberek milliói hívnak segítségül ahhoz, hogy megértsék, hogyan változik meg körülöttük a világ a koronavírus-járvány után.

A Nagy Visszaállítás néven futó elmélet szerint a globális elit titokban (igaz, viszonylag sok nyilvános bejelentéssel kísérve) arra használja a járványt, hogy radikálisan átalakítsa a társadalmat, egyben bevezesse a techno-feudalizmust, azaz egyfajta technológia által vezérelt alávetettségen alapuló uralmi rendet.

Az összeesküvés-elmélet akkor kapott igazán lángra, amikor az amerikai jobboldali vélemény-tévécsatornán, a Fox Newson is kiemelt témaként tárgyalta két, tömegeket elérő műsorvezető, Laura Ingraham és Tucker Carlson. De a hatás egyáltalán nem állt meg az USA-ban, a fejlett országok szinte mindegyikében felbukkant az elmélet hivatkozási alapként az ilyesmire fogékony körökben, Hollandiától Franciaországon át Ausztráliáig, sőt, a magyar szélsőjobboldali politikus, Toroczkai László is fizetett hirdetésekben terjeszti a témában felvett videóját. Egy idő után két főirányú hírügynökség, a Reuters és a BBC is úgy érezte, hogy külön cikkben kell elmagyaráznia, hogy “nem, a világot irányító elit nem jelölte ki célként, hogy senkinek ne maradjon semmi tulajdona”.

Talán az tette igazán népszerűvé a Nagy Visszaállítást, hogy az összes most népszerű konspirációs elmélet töredékét össze lehet rendezni vele egy nagy egységes világmagyarázatba. Így például a tervezett és szándékosan elindított világjárvány, Bill Gates és a mikrochipes vakcinák, a világ szándékos elnéptelenítésével vagy az 5G hálózattal kapcsolatos gyanúk és a Trump-központú Qanon-kultusz problémamentesen simulnak össze egy összefüggő történetté. És még nagyon sokat újítani sem kell, hiszen a Nagy Visszaállítás szinte pont ugyanaz, mint amit a kilencvenes években az Új Világrend (New World Order) címke alatt futó elmélet állított, csak az időhorizontja került közelebb a jelenhez.

Az elmélet ráadásul jobb- és baloldali irányultságú összeesküvés-hívők körében is működik. A jobboldaliak szerint marxista^*– kissé elmondásosan, hiszen a davosi találkozó résztvevőit a legritkább esetben szokták a munkásosztály forradalmár pártolóiként jellemezni – társadalommérnökök készülnek a magántulajdon, a nemzeti hatalom és kultúra végső megszüntetésére, míg balosabb megközelítésben a megszokott globalista tőkések igyekeznek az eddigieknél is szorosabban magukhoz ragadni a hatalmat, a kapitalizmus kiélezett végstádiuma felé haladva. Igazából nincs is egyértelműen meghatározható ideológiai húzása a történetnek, illeszkedik az egyre inkább megszokottá váló társadalmi bázistól elszakadt, gyanakvó, ideológiailag átlós magyarázatok sorába.

Ami igazán érdekes, hogy a Nagy Visszaállítás, mint program tényleg létezik.

Tehát önmagában nem egy légbőlkapott kitaláció, mint mondjuk a Cion bölcseinek jegyzőkönyve vagy a rózsadombi paktum. Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapító vezetője teljesen nyíltan, lelkesen képviseli a Nagy Visszaállítást, tavaly könyvet is kiadott, és podcast-sorozatot is indított ezzel a címmel, ami egyben a koronavírus idején tartott virtuális davosi találkozó címe is volt.

A Világgazdasági Fórumra ugyan egy komoly intézményként szoktak hivatkozni a médiában, de valójában messze van attól, hogy fontos szereplője legyen a világnak. A valódi súlyát az adja, hogy az általuk szervezett eseményen fontos politikusok és gazdasági vezetők is részt vesznek. Emögött leginkább a hálózati hatás van, tehát hogy minél több jelentős résztvevő vesz részt az eseményen, annál inkább úgy érzik a többiek, hogy ott kell lenni, és emiatt a média is elég fontosnak tartja, hogy beszámoljon az ott tartott programokról (bár a bennfentesebb újságírók gyakran megírják, hogy sosem az számít, hogy mi hangzik el a színpadon, hanem hogy hogyan networkölnek egymással a bankárok és politikusok az éjszakai hütte-bulikban).

Maga a Világgazdasági Fórum, mint nem túl méretes civil szervezet legfeljebb egyfajta soft powert képes kifejteni, bár ez is korlátozott, hiszen a szervezet a leginkább azt keresi, hogy hogyan tud olyan dolgokat állítani a világról, ami az összes érdekelt félnek megfelel, akiket asztalhoz próbálnak ültetni. Ezért nagyon meglepő dolgokat semmiképpen nem állítanak, legfeljebb a globális elit véleménykonszenzusát követik le. Ezért aztán az egész WEF-ideológia a leginkább arról szól, hogy hogyan tud minél kevesebb nagyhatalmú résztvevőt megsérteni, miközben megteremtik az emberarcú nagyvállalatok kommunikációs eszközét.

Ennek legviccesebb megnyilvánulása maga a “davosi ember”, aki minden elemében karikatúra: magánrepülővel érkezik Svájcba, hogy egy kommandósok által őrzött sífaluban beszélgessen olajvállalatok vezérigazgatóival arról, hogy hogyan lesz valaki “probléma helyett a megoldás része” a klímaváltozás elleni harcban, illetve olajsejkekkel és hedgefund-milliárdosokkal arról, hogy hogyan kellene csökkenteni a jövedelmi különbségeket. Az egész jelenség nem is annyira tűnik fenyegetőnek, mint inkább nevetségesnek, gyakran önmaga paródiájába hajlik a sok egymásra halmozott semmitmondó klisé. Nem sokkal több, mint ingyenes propaganda nagyvállalatoknak és politikusoknak, világmegmentő célok hangoztatásába csomagolva.

Maga Klaus Schwab is számos könyvet és tanulmányt megjelentetett, fontos testületekbe hívták meg az ENSZ-től a Bilderberg-csoportig, és meghívására valóban megjelennek a világ vezető politikusai, mégsem lehet nagyhatású gondolkodónak vagy nagyhatalmú embernek nevezni. A WEF alapítójának központi üzenete évtizedek óta az, hogy egyfajta globális érdekegyeztetésre lenne szükség, ahol a nagyvállalatok az államokhoz hasonló súllyal ülnek az asztalhoz, ám közben visszavesznek a szabadjára engedett kapitalizmus túlzó megnyilvánulásaiból, és technológiai válaszokat adnak a különféle társadalmi problémákra.^*Ezt hívja Schwab összefoglalóan stakeholder kapitalizmusnak, szembeállítva a részvényes, azaz shareholder kapitalizmussal. Arról viszont semmit nem ír, hogy – saját, jól felfogott érdekükön kívül – mi vezetné saját maguk visszafogására a nagyvállalatokat. A hatalom és az érdekek viszonyának elemzése természetesen semmilyen davos-közeli elgondolásban sem található meg.

A Nagy Visszaállítás Schwab megközelítésében ennek a törekvésnek a mai, koronavírussal, technológiai változásokkal és növekvő jövedelmi egyenlőtlenségekkel jellemzett helyzethez igazított verziója. Néhány hozzászólóban felmerült, hogy itt a sokk-doktrína globális szintre emeléséről van szó, de az erről szóló 15 éves könyv szerzője, Naomi Klein úgy látja, hogy szó sincs ilyesmiről: szerinte a Nagy Visszaállítást nem lehet megkülönböztetni a megelőző évek hasonlóan széteső, komolytalan davosi világmegfejtéseitől. Nem csak a Világgazdasági Fórum, hanem az összeesküvés-hívők másik régi ellensége, az Atlanti Tanács is jelentkezett hasonló anyaggal.

Közben amennyire sekélyes a davosi elit nyelvezete és világértelmezése, annyira valósak azok a folyamatok, amelyek miatt az emberek felkapják a fejüket az összeesküvés-elméletre.

A cikk elején idézett baljós jövendölés, hogy az embereknek (pontosabban az átlagembereknek) nem lesz semmi tulajdona és ezzel boldogok lesznek, tulajdonképpen a megosztáson alapuló gazdaság szélsőséges esete. Amikor az ember már nem hogy lakást vagy autót, de mosógépet vagy kenyérsütőt sem vesz, nehogy néha kihasználatlanul pihenjen. Ez a szélsőséges optimalizálás nem teljesen ismeretlen az emberiség történetében, legalábbis a vadászó-gyűjtögető társadalmak idején biztosan jól jött a nagy alkalmazkodóképesség, de a modern korszak után valószínűleg kevesen vágynak egy ilyen kiszolgáltatott helyzetre. Arról nem is beszélve, hogy mennyire disztópikus belegondolni abba, hogy ha nem mi fogjuk birtokolni a javakat, akkor kik – a válasz természetesen az, hogy a davosi elit és az általuk menedzselt pénzügyi alapok.

Sokakban visszatetszést kelt az is, ahogyan a nemzetállamok visszaszorulnak a nagyvállalatok javára, ahogyan azt a Világgazdasági Fórum szorgalmazza. A nemzetállamokat sokat lehet kritizálni, de továbbra is ezek alapozzák meg a nemzetközi jogrend legitimációját, és nehéz elképzelni, hogyan működhetne a rendszer akár csak jelképesen is demokratikusan ezek részvétele nélkül. Nem túl hiteles az sem, hogy hiába szeretne a WEF újabban hátat fordítani a neoliberalizmusnak, ha egyszer a hetvenes évek óta hajszolják az országokat adó- és szabályozás-csökkentési versenybe a versenyképesség jegyében.

A koronavírus-járvány miatt különösen mérgesek és bizonytalanok az emberek. Minél távolabb van valaki a davosi elittől, annál nehezebb dolga volt ebben az időszakban. Ilyenkor biztosan nem jó ezektől a senki által nem választott emberektől azt hallgani, hogy “vissza kell állítani” az egész társadalmunkat, mintha egy ócska merevlemez lenne.

A Nagy Visszaállítás körüli vita mégis tökéletesen értelmetlen. Az egyik oldalon azt gondolják, hogy a nagyvállalatok bármiféle alulról érkező nyomás nélkül gátat fognak szabni saját mohóságuknak, és hogy a súlyos társadalmi problémákat meg lehet oldani néhány fentről érkező technológiai vagy szervezési változtatással. A másik oldalon pedig önellentmondásokba fulladó, leegyszerűsítő összeesküvés-elméletet próbálnak eladni egy olyan társaságról, amelyik minden lehetőséget megragad, hogy a nyilvánosság előtt ismertesse a szándékait. Amíg a vita ezen a szinten marad, addig biztosak lehetünk benne, hogy semmi nem fog a kedvező irányba változni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ davos nagy visszaállítás összeesküvés-elmélet Világgazdasági Fórum Olvasson tovább a kategóriában