(A szerző a Diófa Alapkezelő Üzletfejlesztés területének munkatársa.)
Az 1997-es kiotói egyezmény egyik fő pontja a szén-dioxid-kvótarendszer alapjainak a lefektetése volt, melyet fontos lépésnek tekintettek az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorításában. A rendszer pontos részleteinek kidolgozása jó pár évet vett igénybe, így csak 2005-ben került sor először az Európai Unióban a kvóták kibocsátására. Az azóta eltelt 16 évben nagy fejlődésen ment keresztül a piac, az elmúlt fél évben pedig óriásit emelkedett a kvóták ára.
Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (angol rövidítése: ETS) leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy az üvegházhatást okozó gázokat kibocsátó gyáraknak vásárolniuk kell szén-dioxid-kvótát az aukciós piacon, melyért cserébe egy adott mennyiségű káros anyagot juttathatnak a levegőbe. A rendszer célja, hogy a vállalatok az üzletmenetük során változó költségként kalkuláljanak a kvóta díjával, és így ellenösztönzőként hasson a károsanyag-kibocsátásra. Ezzel együtt ugyanakkor motiválja is a vállalatokat, hogy megújuló energia segítségével termeljenek, ezzel csökkentve a kvótára kifizetett összegeket.
Amennyiben a vállalat nem használja ki a károsanyag-kibocsátáshoz való jogát, akkor értékesítheti a fennmaradó szabad részt a piacon egy olyan vállalatnak, amely pedig épp többet szeretne termelni, és emiatt kénytelen kvótát vásárolni. Az EU-s kvótarendszer jelentős kínálati többlettel rendelkezett hosszú évekig, ami alacsony árakat eredményezett a piacon. A kínálat visszavágásával a szabályozó 2019-ben elérte az árak olyan mértékű emelkedését, mely árszint mellett a vállalatok szignifikáns költségelemként tekintenek a kvótákra, így megvalósulhat a rendszer hatékonyabb kibocsátás-korlátozó szerepe. Cikk a kvótarendszer részletesebb működéséről:
2020-ban a kibocsátás-kereskedelemi piacokon az aggregált forgalom elérte a 229 milliárd eurót, ami ötszörös növekedés a 2017-es értékhez képest. Az ETS-en kötött ügyletek adják a növekedés és a teljes volumen közel 90 százalékát. Az EU korábbi fenntarthatósági célja az volt, hogy 2030-ig 40 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, azonban tavaly decemberben ezt felemelték 55 százalékra. Mivel ezzel egyidejűleg az aukciós piacon a kereslet megmaradt hasonló szinten, ezért a kvóták ára nagymértékben emelkedett. Ahogy azt az alábbi diagramon is látni, egy év alatt több mint duplájára emelkedett az árfolyam, jelenleg majdnem 42 euró/tonnánál tart.
Ez a hirtelen emelkedés természetesen sok gazdasági szereplő figyelmét a piacra terelte, és új belépők próbáltak részesülni a magas hozamokból. A piac szereplőit három fő csoportba lehet osztani:
A pénzügyi intézmények egyre nagyobb számban jelennek meg a piacon, ami nemcsak azt jelenti, hogy ezek a cégek a kvóta árának alakulásából közvetlenül akarnak nyereséget szerezni, hanem azt is, hogy ehhez kapcsolódó pénzügyi termékeket kínálnak a kvótákat használó vállalatoknak. A koronavírus-járvány miatti lezárások következtében lenne alapunk azt feltételezni, hogy az alacsonyabb gazdasági aktivitás alacsonyabb kvótaárakat eredményez, azonban épp, hogy emelkedtek az árak a járvány kitörése óta, habár a kitörés után egy rövid ideig csökkenés volt megfigyelhető.
A spekulatív befektetők – az intézményi befektetők vezetésével – tavaly nagy fogadásokat tettek a kvóták árának emelkedésére, ami már önmagában – a kereslet növekedésével – feljebb hajtotta az árakat. Többen a kereslet-kínálati érvek mellett arra alapozták a befektetésüket, hogy az EU többször hangoztatta, hogy elkötelezett a fenntarthatósági céljainak elérésében, és az úgynevezett green recovery szellemiségében képzeli el a mostani gazdasági kilábalást.
Ha az előbb említett kereslet-kínálati oldali érveket nézzük, akkor könnyen gondolhatjuk, hogy az árfolyam továbbra is növekedni fog, azonban a kép ennél árnyaltabb. Mint minden szakpolitikai irányelv implementálásánál, itt is fontos tényező a kiszámíthatóság és a transzparencia, ezért a korábbi klímacélok rendszerében az EU deklaráltan 2,2 százalékkal csökkentette évente a kiadott kvóták mennyiségét, ezzel fokozatosan szűkítve a kínálatot. A vállalatok erre időben felkészülhettek, és módosíthatták a termelési folyamataikat, hogy megfeleljenek a szabályozásnak.
A decemberi klímacélok megemelésével azonban újra kell kalibrálni a rendszert, mivel a célok eléréséhez elengedhetetlen, hogy felgyorsítsa a kvótakínálat csökkentését az EU. A mostani várakozások szerint 3-5 százalékkal fognak kevesebb kvótát kibocsátani, ami szignifikáns növekedés a korábbi évekhez képest. Ez szintén hozzájárulhat az árak növekedéséhez, azonban egy bizonyos árszint felett kifejezetten káros lehet ez az erőltetetten gyors átállás, ezért az EU-nak nem célja, hogy az árak az egekbe emelkedjenek. Mivel a vállalatok egy része nem lesz képes alkalmazkodni a változó környezethez, és kiszorulhat a piacról, az így kialakult kevésbé versenyző környezet káros hatásait végül a fogyasztók éreznék meg az emelkedő árakon. Emellett alacsonyabb termelékenység és a foglalkoztatottság csökkenése is negatív következményként jelenhet meg.
Nehéz meghatározni az a célárat, ami mellett a klímavédelmi célok teljesülnek, és a gazdasági prosperitás is biztosított. A kvótarendszer 25 eurós árszintnél már rendelkezik olyan hatással, hogy kiszorítson szénerőműveket a termelésből, mivel ekkor már túl drágának ítélik meg a termelést. Iparági szakértők szerint viszont 50 euró körüli az az érték, ami mellett sikeresen tudja teljesíteni az EU a klímacéljait. Két világhírű közgazdász, Nicholas Stern és Joseph E. Stiglitz kutatása szerint 2020-ig 40-80 dollár között kell lennie az árfolyamnak, míg a 2020-2030-as periódus alatt 50-100 dollár közé kell emelkednie ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezményben vállaltak teljesüljenek.
Habár az ETS a legfejlettebb cap and trade rendszer a világon, így is csak a 40 százalékát fedi le a kontinens károsanyag-kibocsátásának. A következő években tervezik olyan új iparágak felvételét ebbe a rendszerbe, mint például a tengeri szállítmányozás, amely jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok termeléséhez. Ezen felül az ETS fejlettsége lehetőséget adhat arra, hogy más hasonló rendszereket integráljon, mint például a brit (UK ETS) vagy a Kaliforniában létrehozott kvótarendszer.
A Bruegel Intézet szerint a klímacélok elérése kapcsán kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetni a jövőben az ingyenesen adott kvóták csökkentésére, mivel ez a piactorzító hatás lefelé nyomja az árakat, és nem tud kialakulni a piaci optimum. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez egy sajátos piac abból a szempontból, hogy az EU kontrollálja a teljes kínálatot, így a kínálat változtatásával befolyásolni tudja az árakat. Korábban ez akkor jelent meg, amikor nagyon olcsón kereskedtek a kvótákkal, ekkora kiszívták a többletkínálatot, de manapság az ellenkező szcenárió relevánsabb.
Kérdéses, hogy újabb kvótákat önt majd a rendszerre a szabályozó, ha túl magasnak ítéli meg az árfolyamot, mivel ezzel a céljai elérését kockáztatja. A folyamatos egyensúlyozás a klíma és a társadalmi jóléti célok között nehézzé teszi, hogy a kínálati oldalra pontosan előrejelzést tegyenek a szakértők. Egy biztos, a kvótapiac napról napra bővül, és egyre több szereplő akar részesülni a szárnyalásából, amely folyamat önmagában hatással van az árra, tovább nehezítve ezzel a szabályozó dolgát.
A cikk megjelenését a Diófa Alapkezelő Zrt. támogatta.
Támogatói tartalom
Fontos