Száz új buszra kapott 2017-ben megrendelést a Honvédelmi Minisztérium leányvállalata, a HM Currus Gödöllői Harcjárműtechnikai Zrt. A honvédségi beszerzés költségét sosem árulták el, de az összeg nagy része végül nem is maradt az állami cégnél, hanem Széles Gábor érdekeltségéhez, az Ikarus Járműtechnika Kft.-hez került.
2017-ben még büszkén nyilatkozott az Ikarus örökös megmentőjent ismert Széles Gábor a saját tulajdonában álló Magyar Hírlapnak, és többek között a honvédségi megrendelésre alapozva derűs jövőt jósolt a cégnek. 2018-re ezer, 2019-re háromezer új busz legyártását ígérte. Ahogy a hasonló nyilatkozatai után eddig mindig történt, nem lett ebből semmi: csak az állami milliárdok találták meg Széles cégét, a piaci megrendelések nem.
Megkerestük a HM Currust*Amely 2020-tól egyébként már nem a Honvédelmi Minisztérium, hanem az állami vagyont felügyelő miniszer alá tartozik., hogy a Currus Aries nevű száz darab autóbusznak mekkora volt a beszerzési költsége, és ebből mekkora összeget tett ki az Ikarus Járműtechnika Kft.-vel (IK-Járműtechnika) kötött szerződés. A cégnél azt válaszolták, hogy az
Aries projekt egy üzleti alapon működő és folyamatban lévő projekt, ami miatt a kért adatok kiadása hátrányosan befolyásolja Társaságunk üzleti érdekeit. A kért információk, adatok harmadik fél által történő megszerzése vagy nyilvánosságra hozatala a Társaságunk üzleti tevékenysége szempontjából aránytalan sérelmet okozna.
Nem csak ezzel biztosították, hogy az ügylet részleteire sokáig ne lássunk rá: a honvédségi törvény alapján haditechnikai eszköznek számítanak a buszok, amik egyébként az üléskiosztást tekintve nem térnek el érdemben egy átlagos busztól. Márpedig erre hivatkozva a beszerzés keletkezésétől számított 30 évig honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből titkosak az ügylet iratai.
Ennek aligha az az oka, hogy a buszok titkos technológiát rejtenek, hasonlóakat vásárolt a HM Currustól egy másik állami szervezet is: a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsoksága (BVOP) 2018 decemberében 19 darabot rendelt, további hétre pedig opciót kötött ki*Vagyis ezeket is lehívhatja ugyanezen szerződés keretében bizonyos ideig, ha szüksége lesz rá.. Ez a beszerzés már a közbeszerzési törvény hatálya alá esik, ezért a megkötött szerződés nyilvános.
Ebből pedig kiderül, hogy darabonként átlagosan 90 millió forintért adta el a HM Currus és az IK-Járműtechnika közösen ezeket a buszokat. Összehasonlításul: a Volánbusz 2019-ben 61 millió forintos áron vásárolt a hazai Kravtex Kft. Credobus márkájú járműveiből. Ezek szintén távolsági autóbuszok, a hazai piac elvárásainak megfelelően kialakítva. Jóval olcsóbbak a nagy nemzetközi márkák buszainál, miközben megbízhatóak és nagy mennyiségben használják őket. A Volánbusz pedig a Neoplan Tourliner turistabuszok darabját 80 millió forintért vásárolta. Ezek egy kategóriával a HM-Currus buszai felett vannak, elég csak a két busz fényképére ránézni:
A kinézet persze nem minden, de az Ariesről tudható, hogy a B8R alvázra épül*a cikk eredeti verziójában helytelenül a B7R alváz szerepelt, elnézést a hibaért, és tulajdonképpen a nem túl sikeres – a budapesti forgalomból már eltűnőben lévő -, szintén az IK-Járműtechnikánál készült Volvo Alfa Localo buszok nem túl jelentős továbbfejlesztésen átesett utódja. Míg a büntetés-végrehajtás buszain kicsit más belső elrendezés kellett, illetve a HM-s buszok egy részében az ülések eltérnek a polgári buszokétól, ezen átalakítások költsége néhány millió forintos egy busz esetében nevük elhallgatását kérő iparági forrásaink szerint.
Ami még pluszköltség lehet – ha hinni lehet Széles Gábor már idézett interjújának -, hogy a HM Currus buszainak jobb a terepjáró képességük, hosszabb alvázuk miatt nagyobb a csomagterük, a motortér szigetelésének köszönhetően pedig a füst és a tűz nem juthat be az utastérbe. A járműveket elvileg négy óra alatt át lehet alakítani sebesültek szállítására is.
Bár a honvédségi buszok beszerzési költségeit nem ismerjük, az egységár valószínűleg nem tér el túlságosan attól, mint amennyiért a büntetés-végrehajtás vásárolt, ellenkező esetben extraprofitot sajtolna ki egy állami cég egy állami megrendelőből. Ebből kiindulva 9 milliárd forint körül lehetett a honvédségi buszok ára.
Az IK-Járműtechnika Kft. tavalyi pénzügyi beszámolóiból következtetni lehet arra, hogy mekkora bevételre tett szert az állami buszbeszerzésből. Az elmúlt két évben 5,7 milliárd forinttal nőtt a cég árbevétele, amely szinte teljes egészében gépjármű-karosszéria gyártásából származott. A kiegészítő melléklet nem tartalmaz arra vonatkozóan információt, hogy kik voltak a cég fő megrendelői. Mivel nem volt közbeszerzési eljárás, amit a cég megnyert volna, abból indultunk ki, hogy az árbevétel 2017-es szintje feletti árbevétel a 100 honvédségi és a 26 BVOP-s buszból származott.
Ha ezt az összeget a 126 buszra leosztjuk, akkor buszonként 46 millió forintot kapunk. Ezt – jobb számítási módszer híján – a Credobus 61 milliós árával összevetve arra következtethetünk, hogy az IK-Járműtechnika egy kész busz árának feltehetően 75 százalékát kaphatta meg. Ennek azonban csak egy részét tarthatta meg, mert a magyar vállalat a Volvo önjáró alvázait vásárolja meg, és ezekre építi rá a szerkezetet. Így durván úgy lehet számolni, hogy a honvédségi buszbeszerzés teljes összegének közel fele juthatott az Ikarus Járműtechnikához.
A magyar buszgyártási kísérletek egyik legnagyobb problémája, hogy gyakran nagyon alacsony hozzáadott értékű összeszerelésről van szó. Az IK-Járműtechnika esetében ezért azt is megnéztük, hogy az elmúlt két évben hogyan alakult a hozzáadott érték. Ennek kiszámítására két módszer is adódik, a csillag gombra kattintva lehet ezt elolvasni*A hozzáadott érték cégszinten kiszámolható az üzemi eredmény, a teljes bérköltség és az értékcsökkenés összegeként. Kiszámításának másik módszere, ha az árbevételből kivonjuk a vásárolt áruk és szolgáltatások értékét..
Ahogy az alábbi grafikonon is látható, a székesfehérvári cégnél nagyon magas hozzáadott értéket sikerült elérni: már-már mesés a székesfehérvári gyár eredménye. A módszertantól függetlenül az elmúlt két évben az árbevétel harmada volt a hozzáadott érték – kár, hogy ezt szinte kizárólag állami megrendelésekkel, jórészt egy nem nyilvános szerződésnek köszönhetően sikerült elérni. A cég a 126 állami buszos projekten kívül főként a BKV-nak és a Volánbusznak*illetve elődcégeinek dolgozik matuzsálemi korú Ikarusok életben tartásán, főként a vázszerkezet felújításán.
A magyar járműipari cégeknél 17,2 százalék volt a hozzáadott érték átlaga, tehát kétszer termelékenyebb volt a túlnyomó részt állami megrendelésre dolgozó Ikarus-gyár.
Azt is kiszámoltuk, hogy egy átlagos alkalmazott bruttó bére 2019-ben 367 ezer forint volt a cégnél, ami 2020-ra 406 ezerre nőtt. Az egy alkalmazottra jutó hozzáadott érték 750 ezer forint volt 2019-ben, és 650 ezer 2020-ban – ha a két számítási módszer átlagát vesszük.
Összességében eléggé úgy néz ki, hogy a magyar állam drágán vásárolt egy kis sorozatú buszból. Ez a gyártójának nem segített piaci megrendelések szerzésében, és ha ez így marad, az egyre kínosabb lesz, mert fejlesztésre van forrás: 2020 áprilisában 843 millió forint uniós támogatást nyert el az IK-Járműtechnika „Kutatás, fejlesztés a nemzetközileg is piacképes, azonos elemekre épülő, elektromos meghajtású, önjáró, intelligens szervizképességű autóbusz alvázcsalád kifejlesztésére és piaci bemutatására” című pályaműve.
És milyen ígérettel sikerült a támogatást elnyerni? A pályázati leírásban ez szerepel: „az Ikarus már tárgyal oroszországi nagyvállalattal egy helyi autóbusz-gyárban részesedés szerzéséről, és vegyesvállalati formában történő dízel és elektromos autóbusz gyártásáról. Ennek a gyárnak az éves gyártási kapacitását induláskor 500 db-ban határoztuk meg, aminek évente növekvő része lesz az elektromos hajtású autóbusz.” Idén augusztusban már 163 millió forint előleget ki is fizettek a támogatásból, a projekt 2023 márciusában zárul. Várjuk az eredményeket.
Közélet
Fontos