Hetek óta nagy erőkkel készül a koronavírus-járványra a magyar kormány. Március 16-tól a 65 év feletti egészségügyi dolgozók nem vehetnek részt a közvetlen betegállásban, a kórházaknak pedig el kell halasztani a sürgős, azonnali ellátást nem igénylő beavatkozásokat. Leálltak a szűrővizsgálatok is, és a szakrendelőkben is a legszükségesebbre korlátozták az ellátásokat. Később a területért felelős miniszter, Kásler Miklós elrendelte, hogy a 60 ezerből 36 ezer kórházi ágyat szabadítsanak fel.
Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) havonta közzé teszi, mire és mennyit fizet az alap. A márciusi előzetes adatokból is látható, hogy a koronavírusnak jelentős hatása lesz a teljes egészségügyi ellátásra.
Az adatok alapján a követlen járóbeteg ellátás költsége a február havi 102,2 milliárd forintról 100,3 milliárd forintra csökkent. A visszaesést az ötödével csökkenő fogászati költségek (800 millió forint) és a szakellátás 1,4 milliárdos, de csak 2 százalékos visszaesése okozta.
A költségek azért növekedtek is a koronavírus miatt: a molekuláris diagnosztikai ellátás, ami alapvetően a PCR tesztelést jelenti a februári 255 millióról 361 millióra növekedett, 41 százalékkal. Ezek alapján tényleg nem egy jelentős tétel a koronavírus tesztelés: ha a plusz forrásokat alapvetően a hó végéig elvégzett 14 146 tesztre fordították, ki lehet számítani egy mintavétel árát. Eszerint
egy koronavírus tesz elvégzése körülbelül 7500 forintba kerülhet.
A szakellátások költségén belül a járóbeteg ellátás költsége februárban még nőtt is, nagyjából a szintén 31 napos januáréval egyezett meg, így itt még nem látni visszaesést. A visszaesés egyelőre a nagyértékű gyógyszerek 8,5 milliárdos költségcsökkentésének köszönhető. (Itt nem kizárt, hogy csak késve jelennek meg a kifizetések az adott hónapnál technikai okok miatt.)
Az adatokból fény derül a magyar kórházi kapacitásokra és ágyszámokra is. Eszerint a sürgősségi és intenzív eseteket, illetve a tüdőbetegeket kezelni képes osztályokon 1519 szabad ágy volt februárban.
Ugyanakkor a 41 ezer aktívan használt kórházi ágyból 11 640 volt szabad februárban, ami különösen nehezen érthetővé teszi, hogy miért szabadítják fel az ágyakat ilyen erőltetett ütemben.
Nem csak az ágyak felszabadítása miatt fontos, hogy az elhalasztható beavatkozásokat eltolják járvány utánra. A kórházakban sokkal könnyebben tudnak a járványok terjedni, ezért ésszerű lehet hazaküldeni azokat, akiket csak lehet. Ezért a legtöbb országban alapvetően hasonlóan járnak el.
Kásler Miklós miniszter április első napjaiban csupán április 15-ig hagyott határidőt, hogy a teljes kórházi kapacitás 60 százalékát, azaz 36 ezer ágyat szabadítsanak fel az intézmények.*Ez az összesen 60 ezeres ágyszám úgy áll össze, hogy összeadják a 41 ezer aktívan használt kórházi ágyat (ebből 9 ezer krónikus ellátásban használt), a 15 ezer rehabilitációs és a 3 ezer betegápolásban használt ágyat. Ez teljesen indokolatlannak tűnik erre a határidőre, hiszen a koronavírusos fertőzöttek 15-20 százaléka szorul ellátásra.
A kért kapacitás 180-230 ezer egyidejűleg fertőzött kezeléséhez lenne szükséges. Természetesen mindig ésszerű a lehető legrosszabb forgatókönyvre is készülni, de erre a mostani helyzetben elég lett volna kidolgozni egy gyors eljárásrendet a betegek hazaküldésére.
A hírek és az egyéni beszámolók alapján azonban úgy tűnik, hogy központilag adtak meg tervszámokat és határidőket, ami miatt igen nehéz az egyedi esetekben hatékonyan dönteni. Különösen, hogy az elérhető kapacitás adatok és a koronavírus hivatalos adatok szerint szerencsésen lassú terjedése miatt erre nem is lenne egyelőre szükség.
Egy másik lehetséges és ésszerű magyarázat lehet, hogy bár ágy és kapacitás van, orvos és ápoló már kevésbé. Az idősebb dolgozókat védő miniszteri rendelet ugyanis súlyosan visszavetette az emberi kapacitást.
Minden negyedik orvost ki kellett vonni az ellátásból, mert idősebb 65 évnél.
A kapacitás visszafogása viszont éppen járvány közben csökkenti a kórházak finanszírozását. A kórházak ugyanis az elvégzett beavatkozások alapján kapnak pénzt (igaz, a válsághelyzetben elvileg átalányalapon jutnak finanszírozáshoz, de ennek a részletei még nem ismertek). Amennyiben a következő hónapokban számos nem létszükségletű beavatkozást halasztanak el, a rehabilitációkat és számos más kórházi tartózkodást radikálisan csökkentik, az végső soron több tízmilliárdos megtakarítást okoz a költségvetésnek.
Ez ugyanekkora mínusz a kórházaknak. Az ő költségeik viszont kevesebb műtét vagy bármilyen munka esetén sem fognak érezhetően csökkenni, hiszen az alkalmazottakat fizetni kell.
Adat
Fontos