(A szerző a HOLD Alapkezelő elemzője, az írás eredetileg az Alapblogon jelent meg.)
Szlovákiában a válság óta dinamikusan növekedett az életszínvonal és a GDP. Az ország fejlettségben folyamatosan felzárkózott az EU átlaghoz. A gazdasági sikerek a magyarországihoz hasonlóan az olcsó munkaerőre, a beáramló EU-s tőkére és a pozitív kereskedelmi mérlegre épültek.
A fellendülő gazdasági aktivitás és a beruházások által létesült új munkahelyek hatására csökkent a munkanélküliség, amit a romló demográfia és az elvándorlás statisztikailag tovább javított. Ahogy egyre kevesebb lett az elérhető munkaerő, úgy növekedett az általános bérszínvonal, ezáltal emelkedett a háztartások fogyasztása is, ami egy ilyen kicsi és nyitott országban magas importigényt generál. Ezt tovább fűtötte a szlovák lakosság számára – az euró miatt – rendkívül alacsony kamatú hitelek elérhetősége, amit nemcsak csábító olcsóságuk, hanem az elszálló ingatlanárak miatt is kénytelenek felvenni. A válság óta a lakosság elkölthető jövedelme szerinti eladósodottsága megduplázódott, és ezt tovább súlyosbítja, hogy a jelzáloghitelek jelentős része az átlagon aluli jövedelemmel rendelkezők birtokában van.
Az erőteljes bérnövekedés hatására az ország egyre inkább elveszíti versenyképességét, amit a devizájuk leértékelésével nem tudnak (ideiglenesen) ellensúlyozni, hiszen – a V4 országok közül egyedüliként – eurózóna tagok. Az fő exportpiacuk (Németország) gyengélkedése és a lakossági fogyasztás miatt megnövekedett import következtében romlott a kereskedelmi mérleg, ráadásul előreláthatólag 20-25 százalékkal kevesebb EU-s forrás érkezik a következő ciklusban. Láthatjuk tehát, hogy a korábbi évek növekedésének motorjai kifulladóban vannak. A hitelből történő fogyasztás az új motor, ami rövid távon látványos eredményt mutathat, de hosszú távon sohasem fenntartható.
A globális gazdasági lassulás már érezteti hatását az országban, így a szlovák kormány által tervezett idei nullás költségvetés nem valószínű, hogy tartható lesz. Akár több mint fél százalékos hiánnyal is zárhatják az évet. A szlovák pénzügyminiszter csökkentette az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzéseit a gyengülő európai kereskedelemre hivatkozva, aminek a kis nyitott gazdaság a leginkább kitett. Az állam nem, vagy nem eléggé használta ki a bőséges esztendőket arra, hogy tartalékokat képezzen, többletes költségvetést érjen el, vagy legfőképpen hatékonyságot-termelékenységet növeljen. Talán emiatt a legsebezhetőbb a szlovák gazdaság.
Szlovákia exportja és ipari termelése rendkívül koncentrált: több mint 40 százalék kapcsolható a gépjárműgyártáshoz, így az autóipari kitettség itt a legmagasabb az EU-ban. A magyar ipar ennél valamivel diverzifikáltabb, nálunk a járműgyártás az export 20-25 százalékát teszi ki, ami szintén magas. A szektor kilátásai meglehetősen borúsak a csökkenő új autó eladások, környezetszennyezési szigorítások tükrében. Szlovákia a gépgyártásban a globális értéklánc alján helyezkedik el, alacsony hozzáadott értékű tevékenységet folytat, így az OECD eredmények alapján a leginkább veszélyeztetett az automatizáció miatt. S beruházások túlnyomó része a gépiparban összpontosul, tovább növelve az ipar koncentráltságát és a gazdaság sérülékenységét.
A hitelezés szigorítása és lassítása elengedhetetlen, mert a közös deviza és jegybank miatt az országban tartósan alacsonyak a kamatok és nyomott az infláció, és ez a hitelfelvételre ösztönzi a lakosságot. Az MNB hitelfelvétel ösztönző programjaival éppen ellentétes szigorító tervezeteket fogadnak el Szlovákiában, hogy kontrollálják a már GDP arányosan is jelentősen megugró háztartási hitelállományt.
Ennek hatása már átszivárgott az ingatlanpiacra is, ahol az elérhető olcsó hitelek miatt megugrottak a lakásárak. Igaz, ez egy globális jelenség, nem csak Szlovákiára igaz. Ez az öngerjesztő folyamat önmagában nem lenne probléma, ha a reálgazdaságban azt tapasztalnánk, hogy fenntartható lehet az ekkora ütemű növekedés. Ha a jelenleg maximumon pörgő kapacitáskihasználtság alábbhagy a külső keresleti gyengülés hatására, akkor a külföldi vállalatoknál a költségcsökkentés jegyében elbocsátások jöhetnek. Mivel a régióban Csehország után Szlovákiában a legdrágább a munkaerő, ezért a leépítések náluk fenyegetnek leginkább. Ha megugrik a munkanélküliség, a háztartások képtelenek lesznek fizetni a hiteleiket és leáll a fogyasztás, ami jelenleg a növekedésük alapja.
Pozitív meglepetést okozhat azonban az EU-s pénzek hatékonyabb felhasználása a következő ciklusban, vagy a munkavállalók hatékonyságnövekedése. A szlovák munkavállalók termelékenysége romlott az EU átlaghoz képest, ellenben a bérnövekedés tartósan meghaladta az eurózóna országokét, ez szintén hosszú távon fenntarthatatlan párosítás.
A cikkben említett egyensúlytalanságok következményei nem feltétlen vezetnek recesszióhoz, de a GDP növekedés eddig látott üteme nagy eséllyel alábbhagyhat. Az eurózónához történő felzárkózás ezáltal lassulhat, és az alacsony kamatkörnyezetben gyengélkedő szlovák bankoknál újra növekedhetnek a nemteljesítő hitelek. A kormányzati kiadások csökkentése és a banki tartalékképzés racionális döntésnek tűnik, de a 2020-as parlamenti választások előtt nem számíthatunk radikális megszorításokra, vagy a választók előtt negatívnak tűnő intézkedésekre.
Világ
Fontos