Ha két egészséges ember ül egy ebédlőasztalnál, és mindkettő megeszik egy-egy tál babfőzeléket, akkor ugyanolyan biztosan lehetnek abban, hogy az étel egyformán egészséges számukra? Nyilvánvalóan nem, hiszen hiába egyforma minden külső körülmény, a belső, azaz szervezeten belüli tényezők nagyban eltérhetnek.
Tim Spector, a londoni King’s College genetikai epidemiológusa a The Conversationben egy olyan új amerikai vizsgálat eredményei kapcsán írt a témáról, amelyben hasonló tesztnek vetették alá az embereket. A minnesotai kísérletben 34 egészséges embert kértek meg arra, hogy 17 napon keresztül részletesen dokumentálják, mit, mikor és mennyit fogyasztottak, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan nézték a bélbaktériumok állományát (mikrobiom) a résztvevőknél. Hiába egyezett sok esetben az elfogyasztott étel, a mikrobiomban beállt változások eltérőek voltak.
Ahogy Spector írja, a több ezer milliárd baktériumból álló mikrobiom sokszínűsége főszabály szerint összefügg az egészségi állapottal (minél sokszínűbb a mikrobiom, annál egészségesebbnek számít), de az egyes ételek fogyasztása és a mikrobiomra gyakorolt hatás között nincs egészen egyértelmű összefüggés.
Ez természetesen az emésztőrendszerek egyéni, egymástól eltérő jellemzőire utal, ami nem meglepetés, az viszont sokkal érdekesebb, hogy az egyes emberek is eltérően tudnak reagálni bizonyos ételtípusokra. Logikus, hogy az eléggé hasonló élelmiszerek – mint például a káposzta és a kelkáposzta – eléggé hasonló változásokat idéznek elő a mikrobiomban, de ha két különböző, viszont azonos tápanyagtartalmú élelmiszert nézünk, akkor a kiváltott hatás alapvetően eltérő lehet.
Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerek csomagolásán lévő jelenleg elfogadott, tápanyagokat részletező jelölésből nem feltétlenül érdemes döntő következtetéseket levonni, amikor azt nézzük, hogy az mennyire egészséges a számunkra.
Spector és társai amerikai kutatókkal együtt 1100 önkéntes bevonásával azon dolgoznak, hogy megpróbálják meghatározni az elfogyasztott élelmiszertípusok által kiváltott komplex hatásokat. A mikrobiom mellett nézik a vér glükózszintjét (cukor), az inzulin és a triglicerid (zsír) szintjét, és kombinálják a kísérletben résztvevők fizikai aktivitásával, éhségérzetével, alvási szokásaival, hangulatával és még a genetikai jellemzőivel is.
Az első eredmények nagyon meglepőek. Az adatok szerint ugyanis az egyének jól meghatározható és jól előre jelezhető „választ” adnak az élelmiszerekre attól függően, hogy a három fő összetevő (zsír, fehérje és szénhidrát) aránya milyen, de ezek a válaszok nagyon egyéniek, még az egypetéjű ikrek is eltérnek egymástól, pedig nekik megegyezik a génállományuk.
A szénhidrátra adott biológiai válaszban 30 százalék alatt van a genom szerepe, a zsírnál pedig 20 százalék alá esik a mutató. És hogy még bonyolultabb legyen a képlet: a zsírra és a szénhidrátra adott válasz minősége között sincs egyértelmű összefüggés, még ennek a kettőnek a viszonya is egyéni jellemző.
Az egypetéjű ikrek mikrobioma csak 37 százalékban hasonlít, vagyis alig nagyobb arányban, mintha két egymással semmilyen rokoni kapcsolatban nem lévő embert néznénk.
Természetesen számos olyan általános táplálkozási ajánlás van, amely nagy biztonsággal mindenkinek megfelelő, az alapelvek nem változtak. A hasonló kísérletek azonban arra mutatnak rá, hogy az egyéni diétát érdemes lenne mindig az egyéni emésztési reakciók szerint kialakítani, és még a genetika sem segít abban, hogy ezt egyszerűbbé tegye.
Élet
Fontos