(A cikk szerzői a Magyar Nemzeti Bank elemzői, Bak Dóra, Hajnal Mihály és Szoboszlai Mihály. Erre a cikkünkre íródott válaszreakció. A G7 válaszát a cikk végén olvashatják.)
A lakossági jövedelmekről a g7.hu saját számításokon alapuló cikket közölt le, azt állítva, hogy a jelentős bérnövekedés ellenére a jövedelmek helyzete 2017-ben európai összehasonlításban romlott Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank alábbi elemzése szerint a cikk értékelése nem teljesen valós, ennek oka pedig az adatbázis hibás kezelése volt. A jegybank számításai szerint a hazai bérnövekedés 2017-ben az európai élmezőnyhöz tartozott, és az MNB várakozásai szerint a jövedelmek felzárkózása 2018-ban is folytatódott.
A 2008/2009-es globális pénzügyi válság óta eltelt évtizedben a közgazdászok egyre hangsúlyosabban foglalkoznak a gazdasági növekedésnek a különböző társadalmi csoportok jövedelmeire gyakorolt hatásainak vizsgálatával. A jövedelemkülönbségek alakulásának számos területen komoly hatása van, a társadalmi igazságosságtól kezdve a politikai stabilitáson át a fenntartható felzárkózásig.
A g7.hu újságírói is hosszan értékelték a 2010 óta tartó időszak hazai folyamatait európai összehasonlításban. A szerzők amellett érveltek, hogy a jelentős 2017-es hazai bérnövekedés ellenére a magyar háztartások relatív jövedelmi helyzete európai összevetésben romlott.
A cikk fő állítása azonban téves. Ennek oka az adatbázis nem megfelelő kezelése. A kétszámjegyű hazai bérnövekedést és a romló relatív jövedelmi helyzetet együtt olvasva már elsőre is lehet olyan érzésünk, hogy hiba csúszott az értékelésbe. A felhasznált adatbázisok elemzése a tévedés okát is gyorsan érthetővé teszi. Írásunkban bemutatjuk, hogy milyen kihívásai vannak az európai jövedelem-eloszlási adatok elemzésének, és hogyan lehet akár külön-külön helyes állításokból is hamis következtetésre jutni.
A magyar gazdaság 2013-tól ismét felzárkózási pályára állt. Hazánk egy főre jutó GDP-je az elmúlt öt évben az egyensúlyi helyzet megtartása mellett folyamatosan közeledett a nyugat-európai országok szintjéhez. A dinamizálódó gazdasági növekedés a lakossági jövedelmek jelentős bővülésével párosult. Az elmúlt években hazánk a növekedési rangsorok élmezőnyébe ugrott, így joggal várhatjuk, hogy európai összehasonlításban a hazai háztartási jövedelmekben is sikerült előrelépnünk.
Magyarország egy főre jutó GDP-jének változása
A jövedelmi folyamatok vizsgálata a statisztika komoly kihívásokkal terhelt területe. Jövedelmeinket általánosságban magánügyként kezeljük, így nem szívesen beszélünk róluk nyilvánosan. Ennek megfelelően a statisztikai hivatalok a legkülönbözőbb módszerekkel próbálnak meg adatokat gyűjteni. Egyrészt más adminisztratív adatbázisokat (például nyugdíjfolyósítás, adó- és járulékinformációk, transzferkifizetések) felhasználva – ahol ezt a jogszabályi környezet engedi –, indirekt úton gyűjtenek adatokat, másrészt megkérdezés útján, „önbevallásos” módszerrel. Utóbbi esetben különösen nehéz feladatuk van a statisztikákat elemzőknek. Gyakori jelenség, hogy a magas jövedelműek esetében a válaszadási hajlandóság alacsony, így az adatbázisok alig tartalmaznak információt a legvagyonosabb társadalmi rétegekről. Szintén problémát jelent a fekete/szürke foglalkoztatás jelenléte, hisz ez esetben az érintettek többnyire csak hivatalosan kapott jövedelmeikről számolnak be, míg a „zsebbe” kapott jövedelmeket eltitkolják.
1. táblázat: Jövedelem-felmérések módszere Európában
A jövedelemeloszlás kérdésének vizsgálata nemzetközi összevetésben az Európai Unió háztartási költségvetési és életkörülmény-felvétele alapján lehetséges. Az ott közölt adatok kapcsán néhány fontos sajátosságra azonban fontos felhívni a figyelmet:
Ez utóbbi ponttal meg is érkeztünk a g7.hu-n készült elemzés legkomolyabb hibájához. 2017-ben valóban – ahogy azt a cikk is említi – európai összehasonlításban is jelentős bérnövekedés zajlott le a magyar gazdaságban. Ennek azonban értelemszerűen nem lehet hatása az európai jövedelemeloszlás 2015 és 2016 között bekövetkezett változásaira. A 2017-es vonatkozási évre egyelőre nem rendelkezünk európai összehasonlításban használható adatokkal, így a cikk szerzői a valójában 2015 és 2016 között lezajlott változásokat tévesen a 2016 és 2017 közötti változásként értelmezik. A két év közötti jelentős eltérést az 2. ábra mutatja. A KSH adatai alapján látható, hogy 2017-ben 2016-hoz képest az általános jövedelemnövekedés érdemben gyorsult, és mindez olyan szerkezetben történt, hogy a minimálbérek és a garantált bérminimum jelentős emelkedése miatt a jövedelemnövekedés az alsóbb jövedelmi kategóriákban az átlagos közel másfélszere volt.
2. ábra: A hazai egy főre jutó jövedelem-növekedés
Mire számíthatunk a 2017-es adatok alapján?
A 2017-es évre vonatkozó európai adatokat tehát még nem ismerjük. Azonban figyelembe véve, hogy a 2017-es hazai bérnövekedés Európában is az egyik legdinamikusabbnak bizonyult, számíthatunk rá, hogy a helyes adatok európai összevetésben a jövedelmi helyzet is általános javulását mutatják majd. 2018-ban az erős gazdasági növekedéssel párhuzamosan a hazai reálbérek és a foglalkoztatási mutatók is tovább emelkedtek. Tekintve, hogy a munkavégzésből származó bértömeg a lakossági jövedelmek mintegy kétharmadát adják, így valószínűsíthetjük, hogy a hazai jövedelmek felzárkózása 2018-ban is folytatódott.
3. ábra: A nemzetgazdasági reálbérek éves változása 2017-ben Európában
Cikkünk legfontosabb állításait összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a jelentős 2017. évi bérnövekedés mellett a jövedelemkonvergencia leállását jelző megállapítások az alapadatok téves értelmezésén alapszanak. Az adatok tehát – helyesen értelmezve – azt mutatják, hogy a reálgazdasági konvergencia átmeneti 2016-os lelassulásával párhuzamosan 2016-ban a relatív jövedelemkonvergencia is megtorpant, azonban a munkabérek elmúlt években látott dinamikus bővülésével a 2017-ről beérkező adatok várhatóan újból a jövedelmek felzárkózását mutatják majd.
Köszönjük a Magyar Nemzeti Bank észrevételeit, ugyanakkor több ponton is vitatjuk a fent részletezett következtetéseket.
A hivatkozott cikkünk a harmadik része volt egy sorozatnak, aminek első részében részletesen kifejtettük módszertanunkat. Ebben is jeleztük, hogy az európai jövedelmi adatbázisunk részben becsléseken alapul, ahol az egyes adatpontokat az EU-SILC adatfelvétel alapján számoltuk ki. Tény, hogy ez a hiánypótló adatgyűjtés – sok más statisztikához hasonlóan – nem tökéletesen harmonizált az európai országok között, mégis fontosnak érezzük, hogy az európai statisztikai hivatal mindennek dacára összevethetőnek gondolja őket egymással. (A háztartási jövedelmi adatfelvétel problémáival egyébként mi is foglalkoztunk korábban, Tóth István György a G7-en megjelent cikke például kifejezetten a jövedelmi létra tetején felvett adatok bizonytalanságára koncentrált.)
Az Eurostat adatai ebben az adatfelvételben valóban el vannak csúsztatva egy évvel, és ez az Eurostat módszertani segédletéből sem derül ki, csak ennél rejtettebben megbúvó metaadatokból és háttértanulmányokból. Ezért valóban pontosabb lett volna “az Eurostat szerint 2017-re vonatkozó” kifejezést használni ahelyett, hogy egyszerűen arra az évre hivatkozzunk.
Ugyanakkor a következtetésünk továbbra is áll: a rendelkezésre álló legjobb adatbázis legfrissebb adatai szerint egyelőre nem látni, hogy Magyarország különböző jövedelmi rétegei európai összevetésben feljebb léptek volna az utóbbi években indult béremelkedési hullámban. Önmagában az, hogy milyen ütemben emelkednek az átlagos reálbérek a különböző országokban, még nem magyaráz meg mindent a különböző jövedelmi rétegek egymáshoz viszonyított mozgásából, márpedig a mi cikkünk ez utóbbi kérdést igyekezett megválaszolni.
A magyarországi béremelkedés folyamata, mint az MNB elemzői is megállapítják, már 2013-ban megindult, 2016-ban például 7,7 százalékkal emelkedtek a nettó keresetek a KSH intézményi adatgyűjtése szerint, az egy főre jutó medián nettó háztartási jövedelmek pedig 4,5 százalékkal növekedtek. A társadalom alsó kétharmada nem, a felső egyharmada ugyanakkor valóban javított európai pozícióján a 2010-es években.
Ez természetesen nem zárja ki, hogy később látni fogjuk a magyar béremelkedések hatásait az európai rangsorban, de ez egyelőre nincs így. Érdekes lesz majd összevetni az egy év múlva megjelenő adatokat. Annak mindazonáltal örülünk, hogy az MNB-ben van elemzői kapacitás az itt bemutatott módszertani finomságok helyesbítésére is.
Kasnyik Márton és Hajdu Miklós
Adat
Fontos