A rendelkezésre álló forrásaikhoz mérten kifejezetten sokat költenek a magyar háztartások utazásra. Mármint nem nyaralásra, hanem arra, hogy eljussanak egyik pontból a másikba, például munkába. Az Eurostat napokban közölt adatai szerint 2017-ben a háztartások az összes kiadásuk 13,2 százalékát szántak ilyen célra, amivel az EU felső harmadába tartozunk, a közvetlen régiónkból pedig arányaiban csak Szlovéniában fordítanak ennél is többet közlekedésre az emberek.
Persze ennek magyarázata nem elsősorban az, hogy nemzetközi összevetésben drága lenne a közlekedés Magyarországon, hanem, hogy a jövedelmi szintek még mindig messze elmaradnak az uniós országok többségétől. A háztartások egy főre vetített teljes költése csak Bulgáriában, és Romániában alacsonyabb, mint itthon, ám ez a két ország is rohamosan közelít hozzánk. Tíz éve még bő másfélszer annyit költöttünk, mint a bolgárok, és közel 30 százalékkal többet, mint a románok, 2017-ben azonban előbbiekkel szemben nagyjából 35, míg utóbbiakhoz viszonyítva 10 százaléknál is kevesebb volt az előnyünk.
Ezért nem lehet meglepetés, hogy a közlekedés úgy viszi el a magyar háztartások költségvetéseinek egy jelentős részét, hogy összegszerűen egyébként az a legalacsonyabbak között van az EU-ban. Fejenként 800 eurónál olcsóbban csak Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában ússzák meg az emberek az utazgatást. A legtöbb nyugati országban ennél legalább háromszor többet költenek, de Luxemburgban például a magyar adat közel hatszorosát szánják közlekedésre.
Itthon ráadásul 2017-ben látványosan megugrott az az összeg, amit a távolság leküzdésére kellett fordítanunk. Ennek elsődleges magyarázata az, hogy az addig csökkenő kiskereskedelmi üzemanyagárak tavalyelőtt ismét emelkedni kezdtek. Emiatt a közlekedési kiadásokat itthon elsősorban az dobta meg, hogy a személygépjárművek fenntartása jóval többe került: 2016-ban teljes büdzséjük 7,9, egy évvel később azonban már 8,5 százalékát fordították erre a magyar háztartások.
Ez egyébként az egyik legnagyobb mértékű növekedés az egész EU-ban, és jól mutatja azt is, hogy a benzinvásárlást az elmúlt időszakban már az árak emelkedése sem veti vissza itthon. Míg korábban a drágulásra azért hajlamosak voltunk úgy reagálni, hogy letettük az autót, vagy legalább kevesebbet használtuk, ma már ez egyáltalán nem általános. Mindez azt is jelenti, hogy 2018-ban még tovább nőhetett a közlekedés részesedése a háztartások költségvetésében, hiszen tavaly tovább emelkedett az üzemanyagok ára, amiből azonban ennek ellenére is többet vásároltunk.
A háztartási járművek fenntartására fordított összeg mellett egyébként a különböző közlekedési szolgáltatásokra, illetve az autóvásárlásra*egészen pontosan járművásárlásra szánt pénz része a közlekedés kategóriának az Eurostat értelmezésében. Az ezekre vonatkozó adatokból egyrészt az látszik, hogy a tömegközlekedés még a jövedelmi viszonyokhoz képest sem tűnik drágának itthon, másrészt pedig, hogy új autóra nem igazán jut pénze a magyaroknak. Utóbbira a 2008-as válság előtt még teljes költségvetésük több mint huszadát szánták a háztartások, ez azonban 2010-re a felére csökkent, és erről a szintről azóta sem mozdult el érdemben.
A 2,9 százalékos arány 2017-ben fejenként 200 eurót jelentett, ami egy átlag háztartásnál nagyjából 480 eurót, azaz bő 150 ezer forintot jelent. Ennyi pénzből még egy olcsóbb új autót is nagyjából másfél évtizedig tart kigazdálkodni, ami megmagyarázza, miért importálunk olyan autókat, amelyekhez nyugaton már nem akarnak hozzányúlni.
Adat
Fontos