(A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között a Mol vállalati kapcsolatok igazgatója és az MVM Felügyelő Bizottságának elnöke, 2015-2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A Mol elnök-vezérigazgatójának különadókról publikált írását szinte minden hazai sajtótermék ismertette. A cikkek az írás lényegét jellemzően a következő címekkel foglalták össze: Hernádi Zsolt szerint a kormány túltolta a különadókat, nekiment a kormánynak a különadók miatt, keményen bírálta a kormányt.
Voltak, akik a bulváros „Pont, mint a szociban”, vagy „a különadók olyanok lesznek, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok” hasonlatait emelték ki a szerző írását ismertető cikkek címében. Érdemben azonban csak a G7 Zéróosztó rovatában megjelent írás foglalkozott az elnök-vezérigazgató véleményével, az elemző egyetértését kifejezve. Pedig legalább a tényeket illetően nem mindegy, hogy helytállóak-e Hernádi állításai. Anélkül, hogy mindenre kiterjedően kritika alá vennénk az írásában szereplő állításokat, nézzük a leginkább szembetűnő, bárki által könnyen ellenőrizhető tévedéseket.
Hernádi szerint
most úgy látszik, megszaladtunk. Kiskereskedelmi, tranzakciós, devizaváltási, bank-, gyógyszergyártói, extraprofit adó és a többi. Se szeri se száma a különadóknak. Tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre.
A különadók többsége nem az utóbbi két évben jött létre
A 2022 nyarán kiadott extraprofit adóról szóló kormányrendeletnek valóban tizennégy alcíme van, de ezen adónemek többsége hosszú idő óta az adórendszer szerves részét képező adó. Csak kivételesen jöttek létre az utóbbi két évben.
A jogszabály két alcímben a közismert fogyasztási adók – jövedéki adó, népegészségügyi termékadó – növeléséről rendelkezik. Hasonlóképpen pusztán adónövelést ír elő a cégautókra, a gyógyszerforgalmazókra, megnövelte a bányajáradékok mértékét, és kiterjeszti a népegészségügyi termékadó-köteles termékek körét.
Valójában a következők minősülnek új különadónak:
- a repülőtér üzemeltetőjére (és nem a légitársaságokra) kivetett tételes fogyasztási adó (amit a repülőtér megvásárlása után hatályon kívül helyeztek),
- a gyógyszergyártókra megállapított árbevétel-arányos forgalmi adó,
- a hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra (a továbbiakban: bankok) kivetett különadó,
- a kőolaj-feldolgozó (a Mol) által fizetendő különadó
- és a bizonyos megújuló energiatermelők és a villamosenergia-rendszerben kiegyenlítő szabályozást nyújtó szolgáltatók által fizetendő különadó.
Tehát nem tizennégy, hanem öt olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre. Olyan adónem, hogy extraprofit adó nincs, az csak a kormány megtévesztő nevezéktanában szerepel.
Többségük forgalmi adó, és nem rendkívüli, hanem régóta állandó
„Pedig olyan jól indult minden!” – mondja Hernádi. A különadóként említett pénzforgalmat terhelő forgalmi/fogyasztási adó, a tranzakciós illeték 2013 óta fizetendő, az ebből származó 2023. évi költségvetési bevétel 333 milliárd forint. A biztosítási díj utáni adót (korábban baleseti adó) is 2013 óta kell fizetni, amely 2023-ban 183 milliárd forint költségvetési bevételt eredményezett. A 2023-ban 242 milliárd forint bevételt hozó kiskereskedelmi adót 2012 után 2020-ban vezették be ismét, és 2022-ben csak a mértékét növelték a törvény szerinti 2,8 százalékról átmenetileg 4,1 százalékra (most 4,5%), valamint pótadó fizetését írták elő 2022-re. A távközlési adót is 2010-12 után 2022-ben vezették be újra, és 2022-ben és 2023-ban is 98 milliárd forint bevételt hozott.
Ezek a „különadók” tehát nem különadók, nem átmenetiek, hanem régóta az adórendszer szerves részét képezik, és a kormány fogyasztást terhelő adópolitikájából következnek. Tavaly ez a négy adónem összesen 856 milliárd forinttal járult hozzá a költségvetés bevételi oldalához, így nehéz lenne ezeket kiváltani. Közös jellemzőjük, hogy árbevétel-arányos forgalmi adók. Olyanok, mint az áfa, ahol az adó alanya a vállalkozás, de ő csak a beszedője az adónak, az adót a fogyasztók fizetik meg. Ennek megfelelően a kormányzati kimutatásokban is fogyasztáshoz kapcsolt adók között veszik számba ezeket az adókat éppen úgy, ahogy az általános forgalmi adót.
Meddig is kell még fenntartani a „rendkívüli” különadókat? Nem úgy volt, hogy 2022 lesz az utolsó év?
– kérdezi írásában Hernádi. Mint a fentiekből kitűnik, az általa rendkívülinek mondott különadók jelentős költségvetési bevételt hozó elemei régóta és tartósan szerves részei az adórendszernek. De még az új adónemnek minősülő, extraprofitot elvonó adókat sem csak 2022-re állapították meg a kormányrendelet 2022 nyarán történt kihirdetésekor, hanem 2023-ra is (amit tavaly nyáron 2024-re is kiterjesztettek). Tehát 2022 az első év volt és nem az utolsó.
Nem olyan olcsó a Mercedes-gyár
Az elnök- vezérigazgató írását ismertető cikkek rendre kiemelik azt is, hogy Hernádi szerint „hat kecskeméti Mercedes-gyár kijött volna” az OTP, az MBH, a Richter, a Telekom, a 4iG és a Mol elmúlt két évben fizetett közel 800 milliárd forint különadójából.
Ez a bombasztikus állítás még akkor sem igaz, ha a kecskeméti gyár első ütemének 800 millió eurós – mai áron 300 milliárd forintos – beruházási költségét vesszük figyelembe. De a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. honlapján is megtalálható a vállalat 2023. évi beszámolója, amely szerint most további több mint egymilliárd eurót, 400 milliárd forintot fektetnek be, és 2024-ben tovább bővítik a kecskeméti üzemet. A mérlegük szerint 2023-ban előlegekkel együtt 750 millió eurót fordítottak beruházásokra. Tehát nem hat, hanem egy Mercedes-gyár árát éri el az említett cégek különadó befizetése.
A ténylegesen profitot csökkentő különadók indokoltak
Lehet, hogy „Karl Marx szerint minden profit extraprofit” – ahogy ezt Hernádi említi –, de a kormány csak a bank- és energiaszektorra vetett ki extraprofit adót. Nagy Márton szerint azért, mert ha összevetjük a két szektor 2022 előtti és utáni adózás előtti eredményét, egyértelműen látszik, hogy magas extra nyereség keletkezett az érintett ágazatokban. A miniszter állítását a tények valóban igazolják. A lényeget illetően a következőket érdemes megvilágítani.
1. A bankok extraprofitjának eredete, hogy a kormány és a jegybank közös munkájának – választási költségvetés óriási hiánnyal, likviditás bőség, gyorsan gyengülő forint, forgalmi adók növelése – következményeként 2022-23-ban EU-rekorder volt a hazai infláció. Amint az a Portfolión megjelent elemzésben olvasható, az infláció leküzdésére alkalmazott magas kamatlábak (2022 októberétől hét hónapon át 18 százalék volt a napi betéti kamat) következtében a 2021. évi 120 milliárd forintról 2022-re 898 milliárd, 2023-ra 1611 milliárd forintra növekedett a bankok MNB-től származó kamatbevétele. Ez megjelent a bankok nyereségében is, amely a korábbi évek 500 milliárd forint körüli adózott eredményéről 2023-ban 1451 milliárd forintra növekedett.
Ehhez képest a 217 milliárd forint extraprofit adójuk akár méltányosnak is tekinthető.
Főleg, hogy a fentiek miatt az MNB vesztesége 2023-ban 1763 milliárd forint volt, és valamilyen időtávon belül a költségvetésből pótolni kell a jelentős tőkeveszteséget.
2. A Mol azért fizet különadót, mert az Ukrajna elleni orosz agresszió után több mint tízszeresére növekedett a Brent és az Ural típusú orosz kőolaj jegyzésára közötti különbség (spread), amely minél nagyobb, annál méretesebb profit eléréséhez segíti hozzá a vállalatot. A társaság éves jelentései szerint az előző másfél évtized 1,5 dollár körüli árelőnyével szemben az orosz kőolaj jegyzésára 2022-ben hordónként 24,9 dollárral, 2023-ban 19,2 dollárral volt alacsonyabb a Brentnél.
Mondhatjuk, hogy ilyen a piac, de mint a fenti ábrából is látszik, a piaci árkülönbség ingadozása az elmúlt másfél évtizedben nagyságrendileg kisebb volt, mint az Ukrajna ellen indított orosz támadás után. A 2022 utáni orosz kőolajárak háborús árak, és ahogy Hernádi írta: „nem a vállalatok idézték elő, hanem a háború és az arra adott politikai válaszok.”
Ebből következően a kormány érthető módon elvonta az orosz olajon elérhető „háborús járadékot”.
2022-ben az orosz kőolaj árzuhanásából keletkezett extraprofitnak csak egy részét (júliusban 25 százalékát, augusztustól az árstop megszüntetéséig 40 százalékát) kellett befizetni a költségvetésbe. A másik részét a kormány – a felhasznált üzemanyagok arányában – szétosztotta az autósok között a 2022 végéig fenntartott 480 forint/literes hatósági áron keresztül. Az üzemanyagárstop megszüntetése után a Brent és Ural árkülönbség 95 százalékát, 2023 áprilisától a 7,5 dollár/hordónál, 2024 augusztusától az 5 dollár/hordónál nagyobb különbség 95 százalékát kell különadóként befizetni. Az orosz kőolajon elérhető árkülönbség nagy részének elvonása 2023. április 1-től kiegészült egy 2,8 százalékos árbevétel-arányos adóval is.
A 2022. évi hordónkénti 24,9 dolláros diszkont közel egymilliárd dollárt jelentett. Ennek nyilván nagy szerepe volt az orosz kőolajembargó elleni kormányzati fellépésben és az átmeneti mentesség kivívásában. Azt nem lehetett előre látni, hogy 2024-re a jegyzésár-különbség 10 dollár körüli/alatti lesz, és lényegesen kisebb költségvetési bevételt fog eredményezni. De a 7,5 dollár/hordó árkülönbség – ami a 15 éves átlag ötszöröse – Molnál maradása minden bizonnyal hozzájárul a nem orosz kőolajra történő teljes átálláshoz szükséges beruházási források biztosításához.
3. A megújuló energiaforrásból történő villamosenergia-termelés ösztönzésének kötelező átvételi és prémium típusú támogatásának (a KÁT és METÁR) rendszerén kívüli vagy az alól kikerülő vállalkozások, valamint a villamosenergia-piacon kiegyenlítő szabályozási kapacitást nyújtók jövedelmének lefölözése a háború következtében egekbe szökő energiaárak miatt érthető és szakmailag indokolható. A szénhidrogének utáni bányajáradék növelése arányosabbá teszi az állam és a bányavállalkozók közötti jövedelem megosztást, bár a mértékek persze vitathatók. A Robin Hood adó alkohol- és növényolajgyártókra történő kiterjesztésére is lehet érvet mondani.
Amint a fentiekből kitűnik még a valóban a profitot csökkentő – mert a vevőkre át nem hárítható – elvonások esetén sem arról van szó elsősorban, amit Hernádi a kérdésében kifogásol:
miért is kell büntetni azokat a cégeket, amelyek olyan terméket állítanak elő, amire nagy lett a kereslet, és extraprofitot értek el?
Nem a keresletnövekedés a profitnövekedés oka.
Arról nem szólva, hogy különadók többsége a fogyasztókat terhelő forgalmi adó, amelyek esetében az adó alanya csak az adó beszedője.
Az a példája, hogy „a Mol esetében például a magyarországi adózás előtti eredmény már nem elégséges a magyarországi adó befizetéséhez”, hatásvadász. Ahogy szokták mondani: almát hasonlít össze körtével. Az orosz kőolaj háborús járadékát figyelembe venni ebben a körben megalapozatlan. De ha beszámítja a fizetendő adóba a kiskereskedelmi adót is, amelynek alapja az áfával azonosan a nettó árbevétel, akkor már csak az a kérdés, hogy hogyan számolt például az áfával, a jövedéki adóval, a termékdíjjal vagy a saját termelésű energia utáni energia adóval.
A vállalatok csak beszedik a pénzt
A különadókkal szemben meglehetősen erős az ellenérzés szakmai körökben is, és ellentmondásos véleményeket fogalmaznak meg. Egyfelől azt állítják, hogy az érintett cégek a különadókat nyilván nem a profitjuk terhére fizetik be a költségvetésbe, hanem áthárítják a vásárlóikra, a lakosságra, ami növeli az árakat. Másfelől azt is mondják, hogy a különadók azokat a cégeket sújtják, amelyek az adófizetés kötelezettjei. Kifogásolják, hogy nem szektorsemleges, hanem kifejezetten szektorfüggő a különadóztatás. A sávos adóztatást sokan diszkriminatívnak tartják, pedig az egy másik szemszögből preferencia.
A 24.hu cikkében idézett Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint „a különadók nem a finanszírozást szolgálják, nem is a gazdaság piaci anomáliáinak tompítását, hanem piaci torzulásokat generálnak, olyanokat, amelyek segítségével megpróbálják a magyar gazdaságba valódi tőkét fektető vállalkozásokat kiszorítani és közben kedvezni a kormányhoz közel álló, nagyvállalati körnek.”
Azt a számok is bizonyítják, hogy a különadók a költségvetés finanszírozását szolgálják. Az Orbán-kormány nem a korábbi kormányok által követett kiadáscsökkentéssel, hanem bevételnöveléssel igyekszik elérni a megcélzott költségvetési hiányt.
A lakosságot terhelő fogyasztási típusú adók folyamatos növelése ellenére a multik megsarcolását középpontba helyező kormánykommunikáció hatásos és működik. Ezt hitelesíti a legnagyobb magyar vállalat első számú vezetőjének írása is.
Kétségtelen, hogy az általános bevételnövelő lépések mellett vannak olyan adóintézkedések is, amelyek egyes befektetők kiszorítását célozzák (de a kiskereskedelmi adó nem ilyen). Amint a G7-en megjelent elemzés is bizonyítja, valóban van olyan kormányzati törekvés, hogy kiszorítsanak befektetőket egyes szektorokból. Lázár János építési és közlekedési miniszter tavaly azt mondta, kifejezett cél, hogy kiszorítsák a piacról a külföldi építőanyag-gyártó cégeket, és azt szeretnék, hogy tíz év múlva az állami beruházásokat magyar gyártók magyar alapanyagaiból készített termékekből valósítsák meg, magyar kivitelezők a profitot magyaroknak termelve.
A 24.hu kimutatása szerint megháromszorozódott a különadóból származó költségvetési bevétel az utóbbi években. A különadóknak a 24.hu írásában hivatkozott szakértői csoportosítása több mint vitatható. Egy létező adó végleges vagy átmeneti megemelése az úgynevezett extraprofit adóról szóló kormányrendeletben nyilvánvalóan nem különadó. Mint ahogy az is kérdés, hogy miért különadó például a népegészségügyi termékadó, ha nem különadó a termékdíj.
Azt viszont fontos hangsúlyozni, hogy a különadók csak kivételesen terhelik a vállalatok jövedelmét. Döntően árbevétel-arányos forgalmi adók, ahol az érintett vállalatok az adó alanyaiként – miként az áfánál – csak az adó beszedői, de az adó a fogyasztókat terheli. Akik akár naponként változtathatják az áraikat (például a kiskereskedelemben), a szektoriális különadót azonnal képesek érvényesíteni. Ahol hosszabb időszakonként van átárazási lehetőség (távközlés, biztosítás), ott időben csúsztatva érvényesítik azt. Mivel az úgynevezett különadók döntő részben a lakosságot terhelő forgalmi adók, ezért téves Hernádi azon állítása, hogy a különadók alkalmazása miatt „a negatív hatás már látszik, folyamatosan csökken a hazai ipari termelés – csak májusban 5 százalékot esett a múlt évhez képest”. Írásával látszólag nekiment a kormánynak a különadók miatt, valójában azt a kormányzati narratívát támasztja alá, hogy a válság terheit nem a lakosságra, hanem a vállalatokra hárítják a különadókkal.
Lehetne persze szélesebb körben is a valódi extraprofitot terhelő adót is kivetni, mert mint a G7 cikkéből kiderül, van olyan építőipari cég, amely 30 százalékos árbevétel-arányos nyereséget ért el. De a kormány nem a jövedelmeket adóztatja, hanem amint azt a miniszterelnök mondta: „a kormány a munkát terhelő adók helyett a fogyasztáson keresztül szedi be a költségvetés azt a pénzt, amire szüksége van. Ez egy adófilozófiai kérdés, és ezen nem is akarunk változtatni.”
Közélet
Még idén több ezer Petőfi Sanyi, Széchenyi Pisti és Liszt Feri készül
Továbbá Brunszvik Rézi, Batthyány Lojzi, és Jókai Mór is. Tíz centis méretben fröccsöntött műanyagból, valamivel kevesebb mint 29 millió forintért.
A felcsúti akadémia úgy kicentizte a tao-programját, mint egy jól belőtt közbeszerzést
Nagyon igyekeznek elkerülni a minisztériumot, de így előbb juthatnak hozzá a pénzükhöz.
A Fidesz tanult a 2017-es bukásból, most máshogy futnak neki az olimpiai pályázatnak
A Nolimpia kampány és a 2024-es olimpiai pályázat bukásának legnagyobb tanulsága az volt a Fidesz számára, hogy mindenképpen el kell kerülni a téma átpolitizálását.
Fontos
Újra lehet napelemet telepíteni állami támogatással, akkumulátor nélkül?
A jövőre induló Vidéki Otthonfelújítási Programban benne van a napelem, elég furcsa módon mindenféle kötöttség nélkül.
A tengeri útvonal, amely Amerikának is egyre fontosabb
Az Egyesült Államok olajexportjának felfutásával egyre több szállítmány használja a Panama-csatorna mellett az Afrikát megkerülő útvonalat is.
„A kínaiak le fogják tarolni a piacot” – mekkora a baj az európai autóiparban?
Honnan ered a magyar gazdaságot is sújtó járműipari válság, és mennyire kell tartani a kínai konkurenciától? Autópiaci szakértőket kérdeztünk a G7 Podcastban.
