(Virovácz Péter vezető elemző, Szőnyi Dávid elemző gyakornok az ING Banknál. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A magyar gazdaság kapcsán továbbra is az egyik legfontosabb beszédtéma a beruházási aktivitás hiánya. Rejtélynek csak azért nem neveznénk, mert nagyjából azért sejtjük, hogy mi áll a folyamatok mögött.

Egyrészt a gyenge kereslet és a lesoványodott rendelésállományok, vagyis a vállalatok növekedési kilátásai. Másrészt a költségvetési helyzet stabilizálására tett kísérletek, jelesül az állami beruházások visszafogása. Végül, de nem utolsó sorban e kettő mezsgyéjén találjuk a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai környezetet, a vállalatok (sokszor beigazolódó) félelmét az újabb adóterhek kivetésétől, ami visszatartja a költekezésüket.

De mi a helyzet az euróövezetben? Erről a régióról manapság elsősorban a gyenge ipari konjunktúra miatt beszélünk, pedig eközben beruházási válság is van. Ráadásul a kettő aligha független egymástól.

A pandémia kitörése óta az euróövezet beruházási aktivitása is durván alulteljesít. A legfrissebb, 2024 első negyedévére vonatkozó adatok alapján az euróövezeti beruházási volumen jelenleg mintegy 10 százalékkal marad el attól a szinttől, ahol lennie kellene, ha a világjárvány előtt látott beruházási aktivitás folytatódott volna.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a bruttó állóeszköz felhalmozás növekedése már a járvány kitörése előtt is meglehetősen gyenge momentumot mutatott. Így félremagyarázás lenne csupán az energiaválság számlájára írni az eurózóna gyenge beruházási teljesítményét. Ami pedig még rejtélyesebbé teszi a jelenséget, hogy a jelen kihívásai mind a magasabb beruházás irányába kellene elmozdítsák a gazdaságokat. Gondoljunk csak a strukturális munkaerőhiányra, a védelmi (katonai) kiadások iránti megnövekedett igényre, vagy éppen az energiaátállással kapcsolatos kihívásokra.

Ugyanakkor az USA beruházási dinamikájával összehasonlítva érthető az euróövezet gyenge teljesítménye. Az európai gazdaságok alapvetően sokkal lassabban épültek fel a világjárványból, és az orosz-ukrán háború miatt az európai ipar sokkal nagyobb korrekción megy keresztül, mint az amerikai.

Ez egyértelműen látszik a folyamatosan csökkenő ipari kapacitáskihasználtsági mutatóból, amely 2022 első negyedévében elérte a 83 százalékot, és azóta két év elteltével a jelenlegi 79 százalékra csökkent. Ráadásul a kilátások sem épp a javulás irányába mutatnak. Az Európai Bizottság felmérése szerint

a vállalatok kevesebb mint ötöde jelezte idén, hogy bővítési célú beruházásban gondolkodna.

Ez a felmérés 1992-es kezdete óta a legalacsonyabb válaszadói arány.

Versenyképességi szempontból vizsgálva az európai vállalkozások számára jelentős versenyhátrányt jelentenek az energiaárak, legyen szó akár gázról, akár áramról. Utóbbi esetében a Nemzetközi Energiaügynökség 2024 első féléves jelentése alapján Európában 70 dolláros árral kellett számolni megawattóránként, míg az USA-ban ugyanez csak 30 dollár. Sőt, számos felmérésből az derül ki, hogy a vállalkozások nemcsak a strukturálisan magasabb energiaárak miatt aggódnak, hanem az energiaválság kezdete óta az energiaellátás miatt is. Ez pedig szintén fékezi a beruházási hajlamot.

Természetesen a kamatszint is erőteljesen meghatározó tényező a pandémia után látott lassú beruházási helyreállásban. Az Európai Bizottság korábban említett felmérésében számos vállalat említette a pénzügyi kilátásokat, mint a befektetések negatív ösztönzőjét. Erre erősít rá az Európai Központi Bank hitelezési felmérése is, amely a magas kamatokat a beruházási tevékenységet gátló tényezőként említi. Ezen pedig egy-két kamatvágás aligha segíthet, pláne úgy, hogy a hosszú lejáratú hitelek kamatai jó eséllyel a jelenlegi szintek körül maradhatnak. Ez azt jelenti, hogy a vállalati nagyberuházások szempontjából meghatározó kamatszintekre a monetáris lazítás hatása meglehetősen korlátozott lehet.

Az euróövezetben ugyanakkor nem csak a vállalati, hanem a kormányzati beruházásokat is borús kilátások övezik. Bár az elmúlt években egyes tagállamokban láttunk némi fellendülést, az átalakított költségvetési keretrendszer miatt a következő években a fiskális szigor egyre erősödhet.

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban a következő elnök személyétől függetlenül továbbra is tartósan 6 százalék felett maradhat a GDP-arányos költségvetési hiány. Így pedig relatív alapon tovább nyílhat az olló a két gazdaság beruházási dinamikája között. Fontos megjegyezni, hogy az új fiskális keretrendszer miatt a költségvetési kiigazítások jelentősen eltérhetnek a pandémia előtti gyakorlattól. Már csak azért is, mert a túlzottdeficit-eljárás alatt a kiigazítási időszakot négyről hét évre lehet kitolni, amennyiben az adott tagország teljesíti az országspecifikus reform- és beruházási javaslatokat. Így tehát könnyen lehet, hogy pont a költségvetési kiigazítást előidéző, immáron rugalmasabban alkalmazható mechanizmus lesz az, ami érdemi növekedési pályára állíthatja a beruházási dinamikát.

Az EU Helyreállítási Alapja (RRF) szintén fontos szerepet játszik mind a magán-, mind az állami beruházások finanszírozásában. A szomorú csupán az,hogy az RRF pénzek lehívása már eddig is jelentős mértékben segített a beruházások helyreállásában, ám mégsem hozott elegendő fellendülést. Ennek oka, hogy az RRF hatása főként a dél- és kelet-európai országokban mutatkozott meg. A dél-európai országok beruházási dinamikája egyenesen felülmúlja a pandémia előtti szinteket. Ezzel szemben leginkább az északi országokban figyelhető meg nagyon alacsony beruházási növekedési ütem. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a déli-államok beruházási ütemét az olasz „szuperbónusz” (energetikai célú lakásfelújítási) program jelentős mértékben torzítja, e nélkül a két tagcsoport közötti divergencia érdemben kisebb lenne.

Összességében tehát elmondható, hogy nincs új a nap alatt. A bizonytalan gazdasági kilátások nem csak itthon, de Európa-szerte visszafogják a beruházási dinamikát, ebben pedig középtávon nem várhatunk érdemi változást. A költségvetések mozgástere talán tartósan beszűkült a beruházási aktivitás élénkítésére. Az egyedüli nagy különbség, hogy míg itthon a vállalatoknak nincs finanszírozási problémája, az euróövezet vállalatait érdemben sújtja a magas kamatkörnyezet. Ám vigasz itt sincs. Az inflációs sokk előtti szintnél várhatóan érdemben magasabban ragadnak majd a kamatlábak az eurózónában.

Az egyedüli reményt a kényszer szülte beruházások felpörgése hozhatja el.

Az egyre inkább hiányzó, és így dráguló munkaerőt előbb vagy utóbb tőkével kell helyettesíteni. A védelmi, energetikai és klímavédelmi célú beruházások továbbra is napirenden vannak. De hogy a reményből mikor válik valós beruházási és növekedési teljesítmény, az ma még nagyon bizonytalan. Így vélhetően felkészülhetünk az euróövezet tartós leszakadására az amerikai és ázsiai gazdaságokkal szemben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Világ állami beruházások beruházások bizonytalanság rrf Olvasson tovább a kategóriában