(A szerző közgazdász, a GKI Gazdaságkutató volt vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az idei első negyedév végén a GDP-arányos államadósság a tavaly év végi 73,5 százalékról 73,9 százalékra emelkedett. Ez csak pár tizednyi változás, de az iránya kedvezőtlen. Ráadásul félő, hogy 2024 végére sem sikerül az egy évvel korábbinál alacsonyabb arány elérése, ami a törvényileg előírt adósságszabály megsértését jelentené.

A magyar kormány számára legkésőbb ez év elejére világossá vált, hogy a 2023 nyarán elfogadott 2024. évi költségvetés a tavalyi folyamatok tervezettől teljesen eltérő alakulása miatt – a várt 1,5 százalékos növekedéssel szemben csaknem 1 százalékos visszaesés következett be, a GDP-arányos deficit végül a tervezett 3,5 százalék közel kétszerese, 6,7 százalék lett – irreálissá vált. A kormány némi habozás után februárban bejelentette, hogy 2024 helyett csak 2026-ra fogja 3 százalék alá szorítani a hiányt, és az idei évre az eredeti, nyáron elfogadott 2,9 százalék helyett 4,5 százalékos GDP-arányos deficitet irányoz elő.

A 2024. évi költségvetés ennek megfelelő tényleges tavaszi módosítására azonban azóta sem került sor, bár a pénzügyminiszter márciusi bejelentése szerint annak előkészítése rendben halad. Sőt, ezt a 2025. évi költségvetés előterjesztésével együtt – közgazdaságilag megmosolyogtató indokolással – az őszi amerikai elnökválasztás utánra halasztották. Nyilvánvalóan amiatt, hogy a GDP-arányos deficit 6,7-ről 4,5 százalékra való, vagyis 2,2 százalékpontos csökkentésével együtt járó megszorításokról a júniusi választások előtt minél kevesebb konkrétum derülhessen ki.

Komolyan vehető, nyilvános idei költségvetés tehát mindmáig még tervezet formájában sincs, és novemberig, vagyis szinte az év egészében nem is lesz. Így aztán a Pénzügyminisztérium havi költségvetési jelentései a már deklaráltan elavult, de törvényileg mégiscsak létező nyári költségvetés számaihoz viszonyítják a havi teljesítéseket, nem beszélve a számok mögötti tartalom ismeretlen változásáról. Paradox módon ez még ijesztőbbé teszi az eddigi hiány alakulását, mivel az már 2024 első négy hónapjában meghaladta az egész évre tervezettet. (Nem változtat az aggasztó képen, hogy májusban minimális bevételi többlet keletkezett, mivel ez lényegében a pedagógus-béremeléshez kapcsolódó, már korábban ismert EU-transzferek beérkezésének volt köszönhető, továbbá ez a hónap az adófizetési határidők miatt költségvetési szempontból amúgy is viszonylag kedvező szokott lenni.)

A Pénzügyminisztérium havi jelentése április óta közli az új, 4,5 százalékos GDP-arányos deficitcélhoz tartozó éves pénzforgalmi hiányt is, ez közel 4000 milliárd forint. Ebben az összevetésben az első öthavi hiány az éves tervnek „csak” 64 százaléka.

Igaz, ez is aggasztó mértékben haladja meg az időarányos 42 százalékot.

A költségvetési folyamatok mélyebb elemzését azonban megakadályozza, hogy a tavalyi tények, a megváltozott idei prognózisok és kormányzati preferenciák alapján nem került sor a bevételek és kiadások újratervezésére. A havi bevételi és kiadási adatok már elavult, de létező költségvetési számokhoz történő viszonyítása egy kicsit annak az embernek a magatartására emlékeztet, aki a sötét pincében nem ott keresi a kulcsot, ahol elejtette, hanem ahova némi fény szűrődik be.

A kormány már áprilisban – az első negyedév ijesztően nagy, a megemelt hiánycél elérhetőségét is megkérdőjelező, ezzel a magyar költségvetés nemzetközi megítélését is veszélyeztető deficit miatt – bejelentette 675 milliárd forint értékű állami beruházás elhalasztását. Ez a lakosságot alig érdekelte, miközben a befektetőkre megnyugtatólag hathatott. Feltehetőleg ennek is szerepe volt abban, hogy a nemzetközi hitelminősítők nem rontottak Magyarország besorolásán.

Elszálló kiadások

A kormány igyekszik úgy beállítani, hogy további kiigazításra már nem lesz szükség. Ennek során joggal hivatkozik arra, hogy a hiány keletkezése nem időarányos. Hiszen például a 13. havi nyugdíj évi egyszeri összege februárt terhelte. Tegyük hozzá – bár a kormány ezt már nem propagálta ­–, hogy az év hátralevő részében további extra nyugdíjkifizetés szinte kizárható. Hiszen erre csak a 6 százalékos idei nyugdíjemelésnél magasabb infláció miatti szükséges nyugdíjkorrekció, valamint a legalább 3,5 százalékos GDP-növekedés esetén járó nyugdíjprémium esetén lenne szükség. A nyugdíjak esetében tehát könnyen belátható a kiadások „orrnehéz” alakulása. Ugyanakkor más területeken egészen eltérő lehet a tendencia. Például a legalább egy évtizede változatlan földhivatali szolgáltatási díjak jelentős nyári emelése arra utal, hogy a választások után a költségvetés már a kis bevételekért is „lehajol”.

A kormányzat az államháztartási folyamatok kézben tartását igyekszik sugallni az első hónapok megugró hiányában különösen nagy szerepet játszó kamatkiadások kapcsán is. Május végéig a tavalyinál mintegy másfélszer, 600 milliárd forinttal nagyobb, 1560 milliárd forintos nettó kamatkiadás keletkezett. A megugrást a Pénzügyminisztérium részben a lakossági kötvények kamatfizetésében történt változásokkal, így egyes prémium állampapír-sorozatok első negyedévi kamatfizetési időpontjával magyarázza. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a kamatfizetések aránytalanul terhelték az eddigi időszakot. Csakhogy az MNB és a Pénzügyminisztérium prognózisa szerint az állami kamatkiadások idén várhatóan a GDP 4,8 százalékát teszik ki, ami a kormány 81 ezer milliárd forintos GDP-becslése alapján 3900 milliárd forint körüli összeg. Márpedig ennek az első öt hónapban még az időarányosnál is valamivel kisebb része, 40 százaléka teljesült.

Kiugróan magasak az állami vagyonnal kapcsolatos eddigi kiadások,

melyek az első öt hónapban már egyharmaddal haladták meg az egész évre tervezettet. Ez nyilván a Liszt Ferenc repülőtér megvásárlásának következménye, azonban egyelőre nem tudni, hogy ezt idén még milyen további költések fogják követni. Például már idén terhelni fogja-e a költségvetést azoknak az irodaépületeknek a megvásárlására, melyekből három helyen is kormányzati negyedet kívánnak kialakítani. (Egyébként a hiánycsökkentés időszakában különösen indokolatlan és észszerűtlen költekezésen túl, már maga a kormányzati negyed elnevezés is ironikus. Hiszen a korábban jellemzően valóban egy negyedben, a Belvárosban elhelyezkedő intézmények immár öt helyen, a Belváros mellett a Várnegyedben, és a most megvásárolni tervezett két zuglói és egy újbudai helyszínen, vagyis a főváros legkülönbözőbb részein lesznek találhatók.)

Meghaladják az időarányos teljesítést a beruházási alap kiadásai is, melyek május végén az időarányos 51 százalékán álltak. Ebben májusban sem volt fékeződés, vagyis az áprilisban bejelentett beruházáshalasztás még nem éreztette hatását.

Az EU-transzferek az eddigiekben is csak nagyon mérsékelten érkeztek be az országba, az első öt hónapban a nyáron remélt összegnek alig több, mint ötöde (550 milliárd forint), és a kiadások is hasonló arányban teljesültek (802 milliárd forint). Az EU-transzferek további idei beérkezése várhatóan visszafogott lesz. Ráadásul az elvileg kalkulálható összeget tovább csökkentheti, hogy az Európai Bíróság menekültügyi döntésének kormányzati szabotálása miatt kiszabott büntetését várhatóan az EU-transzferekből fogják levonni.

Számos területen vannak kiadási feszültségek, különösen súlyos a kórházak adósságállománya, amely az idei adósságrendezések ellenére – a tartós alulfinanszírozottság következtében – május végén több mint 70 milliárd forint volt, és beavatkozás nélkül becslések szerint havi 20 milliárd forinttal emelkedhet. Ugyanakkor például a várható adóbevételek szempontjából kedvező a tartósan gyors keresetnövekedés, sőt az infláció várható emelkedése is.

Általános vélemény, hogy a kormány nem fogja tudni elérni a 4,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt. Júniusban az EU 5,4 százalékos, a hitelminősítők 4,9-5,3 százalékos, az MNB 4,5-5 százalékos deficitre számított, az elemzői konszenzus 5 százalék volt. Valószínű, hogy az 5 százalék körüli arányhoz is további kiigazító lépesekre lesz szükség.

Billegő adósságcsökkentés

Az államadósság 2023 végén 55134 milliárd forint, a GDP 73,5 százaléka volt. A jelenleg érvényes 3982 milliárd forintos hiánycéllal számolva ez idén 59116 milliárd forintos államadósság, ami a 81 ezer milliárd forintos GDP-vel számolva 73 százalékos adósságrátát jelentene, ami kisebb lenne a tavalyinál. Ha azonban az elemzői várakozások júniusi átlagával – vagyis a kormány által gondoltnál 0,5 százalékponttal magasabb GDP-arányos deficittel, 2,5 százalék helyett csak 2,3 százalékos növekedéssel – számolunk, az közel 73,7 százalékos rátát eredményezne, ami kissé nagyobb lenne az előző évinél. (Áprilisban az akkori becslések alapján hasonló következtetésre jutott a G7 szerzője is.)

Természetesen ez durva számítás, de jól mutatja, hogy az adósságszabály – a GDP-arányos államadósságnak az előző évhez viszonyítva legalább 0,1 százalékponttal csökkennie kell – idei teljesülése egyáltalán nem vehető biztosra. Az EU prognózisa például a ráta idén 0,8 százalékpontos, 74,3 százalékra történő emelkedését valószínűsítette.

Az adósságszabály valójában a költségvetési törvényben meghatározott államadósságra vonatkozik, a féléves adatok alapján azonban a kormánynak vizsgálnia kell a szabály teljesülését, és szükség esetén törvénymódosítást kell kezdeményeznie. Mivel a még tavaly nyáron előirányzott 66,7 százalék nyilvánvalóan irreális, ez elkerülhetetlen, de erre minden bizonnyal az új 2024. évi költségvetés keretében kerül majd sor. Izgalmas kérdés lenne, hogy élne-e vétójogával, sőt kötelezettségével a Költségvetési Tanács, ha az új költségvetés csak formailag, nem pedig tartalmilag biztosítaná az év végi államadósság-ráta előző év végéhez viszonyított csökkenését – vagy a különleges jogrendre hivatkozva kikerülné azt. Ez persze inkább csak spekuláció, mivel

a kormány minden bizonnyal megteszi a minimálisan szükséges hiány- és ezzel adósságcsökkentő lépéseket.

Erre van ugyanis szükség az EU által megindított túlzottdeficit-eljárás, de még inkább a nemzetközi hitelminősítő intézetek figyelmeztetése miatt is. Például a Fitch Ratings júniusi értékelése szerint a kormányzás és a gazdaságpolitika javulása, valamint a kormányzatba vetett bizalom – hogy képes lesz-e a GDP-arányos államadósságot határozottan csökkenő pályára állítani – elegendő lenne a kilátások stabilizálásához. Vagyis az adósságráta idei emelkedése ebből a szempontból kifejezetten rossz üzenet lenne. Nem beszélve arról, hogy az adósság növekedése a kamatterhek növekedése miatt amúgy is önsorsrontó politika.

Újabb adók?

Természetesen a hiánycsökkentő lépések szerkezete sem közömbös. Az elmúlt évek döntései és a friss kormányzati célozgatások alapján ez leginkább a „válság” vagy „luxusprofit” adók emelését, netán újabb adók kivetését jelentheti. Ezek csak közvetve, az áremelkedésen és a gazdasági növekedés fékezésén keresztül érintenék a lakosságot, vagyis politikailag könnyebben eladhatók. Emellett az antiinflációs politika gyengülését valószínűsíti, hogy az inflációkövető kiadások közül a legfontosabb, a nyugdíjaké már magasabb áremelkedési ütemre is fedezetet nyújt, emellett a magasabb infláció az áfabevételek mellett a nominális GDP-t, az adósságráta nevezőjét is emeli.

Elvileg természetesen lenne más, a gazdaságilag indokolatlan kiadásokat csökkentő út is. Például az állami tulajdonszerzés megállítása, az állami, ezen belül is főleg a presztízsberuházások, valamint az üzleti beruházások összességében nemzetközileg kirívó mértékű támogatásának visszaszorítása, a propaganda és sportkiadások csökkentése. Mindezek révén a hiány mérséklődése mellett javulhatna a költségvetés szerkezete is, például több juthatna az oktatásra és az egészségügyre. A jelenlegi kormánytól azonban erre nem – legfeljebb az egyensúly elkerülhetetlenül szükséges karbantartására, így például az adósságszabály betartására – számíthatunk. Márpedig ez nem látszik elegendőnek régiós lecsúszásunk megfordításához.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMekkora gond a magyar államadósság?Magyarország a térségünk legnagyobb arányú és legköltségesebb államadósságával kerül bele az egyébként is sok turbulenciával járó gazdaságszerkezeti és geopolitikai átmenetbe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenéseNemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSokat költött gazdasági terjeszkedésre a kormány, aztán jött az energiaválságMindig is többet költött a Fidesz-kormány gazdasági ügyekre az uniós átlagnál, majd ezt tovább növelte az energiaárak elszállása. Az államadósság terhe már szintén kiemelkedővé vált.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet 2024-es költségvetés államadósság költségvetés Pénzügyminisztérium Olvasson tovább a kategóriában