A kormány a napokban jelentette be, hogy törvényi kötelezettségének megfelelően 3,5 százalékkal megemeli a nyugdíjakat, és mivel ez januártól visszamenőleges hatályú intézkedés, a karácsonyi bevásárlás előtt körülbelül az egyhavi járandóság 40 százalékára tehető egyszeri többlet érkezik majd a nyugdíjasok számlájára (a miniszterelnöki kommunikációban ez kerekedett félhavi nyugdíjra).

Az év eleji emelés 15 százalékos volt, ehhez jön most a 3,5 százalék^*amely a gyakorlatban egyébként csak 3,1 százalék, így jön ki az a 18,5 százalék, amely megegyezik az MNB idén decemberre várt, éves átlagos nyugdíjas inflációjával. Ha tényleg 18,5 százalékot romlik idén a nyugdíjasok anyagi helyzete, és 18,5 százalékkal emelik a nyugdíjakat, akkor elvileg az egyenleg nulla, vagyis nem csökkent a nyugdíjak vásárlóereje, reálértéke. Vagy mégis?

Rögtön szögezzük le, hogy mindez csak akkor igaz, ha az MNB előrejelzése pontos lesz. Ha végül az derül ki, hogy a 2023-as nyugdíjas infláció 18,5 százaléknál magasabb, akkor a juttatás nem őrzi meg a reálértékét, ha viszont alacsonyabb, akkor reálérték-növekedés lesz (de utóbbira nem fogadnánk). Mindezt csak jövőre tudjuk meg, de akkor a számolgatás szempontjából már mindegy lesz, hiszen nagyon nem valószínű a korrekció, hiszen ez az elmúlt években sem valósult meg.

Az év elején mindenesetre a kumulált, azaz hónapról-hónapra összesített-átlagolt nyugdíjas infláció 27 százalékról indult, és augusztusra még csak 23-ra csökkent, ennek az adatnak kellene decemberre 18,5 százalékra esnie. Erre egyébként leginkább azért van reális esély, mert eleve magas tavalyi értékekről indul a számolás (jelentős a bázishatás).

Érdemes lehet azonban puhább mutatókat is nézni arra, hogy hogyan alakulnak a számok, mert ezek árnyalhatják a képet.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) például idén januártól bevezette a nyugdíjak medián értékének közlését is, korábban ugyanis csak a (számtani) átlagot publikálták. A medián azonban jobban megfelel a hétköznapi értelemben vett átlagnak, mert azt az értéket mutatja meg, amelytől felfelé és lefelé is ugyanannyi nyugdíj(as) helyezkedik el. Augusztusban például 210,4 ezer forint volt az átlagnyugdíj, de a medián csak 186,4 ezer forintot tett ki, a kettő között pedig elég jelentős, 13 százalék közeli a különbség.

Mivel a KSH egy ideje már a nettó medián béreket is közzéteszi, ezek összevetésével a korábbinál is jobban láthatóvá válik, hogy a kormány a nyugdíjaknál kizárólag a szinten tartásra törekszik, és ha a bérek reálértékben nőnek, ahhoz nem igazítja hozzá a nyugdíjakat. Ez egyébként 2012 óta van így, ahogy például ebben a cikkünkben korábban bemutattuk.

Ennek egyik fontos következménye, hogy a nyugdíjkiadások a GDP-hez mérve jelentősen csökkentek, vagyis az ország gazdasági növekedéséből a dolgozókkal szemben a nyugdíjasoknál nem következik az anyagi helyzet javulása. Így GDP-arányosan egyre kevesebbet kell nyugdíjakra költeni, ez az arány az ezredforduló óta 2012-ben volt a legmagasabb, az akkori 11,6 százalékról 2022-re fokozatosan 8 százalékra esett vissza.

Az alábbi grafikonon a nettó medián bérek és a medián nyugdíjak alakulását mutatjuk be. Míg januárban a nyugdíj még a bér 62,7 százalékát tette ki, júliusra ez 59,8 százalékra csökkent.

A magyar nyugdíjak szinten tartásának az a módszere, hogy (az extra egyszeri juttatásokon kívül) az év elején emelik az összegeket az aktuális évre várható infláció mértékével, és ahogy az az idén is történt, további kiegészítést adnak visszamenőleg, ha ez a cél nem teljesül.

Ha (részletesebb adatok híján) a KSH által közölt januári átlagnyugdíjakból indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy például 2019 januárjában a (megemelt) nyugdíj összege 4,1 százalékkal volt magasabb, mint a 2018. januári (szintén akkor megemelt) adat, ám a 2019-es éves átlagos nyugdíjas infláció végül kisebb, csak 3,5 százalékos lett. Ez önmagában 0,6 százalékos reálérték-emelkedés, 2020-ra pedig ugyanilyen számolással 1,5 százalékos növekedés jön ki, csakhogy ezekben az adatokban nincsenek benne az egyszeri extra juttatások, márpedig ez különösen az utána következő évekre nézve nagyon fontossá vált.

A parlamenti választások előtti évben, azaz 2021-ben a szokásosnál jóval többször kaptak emelést és egyszeri juttatást a nyugdíjasok. Az akkoriban beindult általános költekezéshez kapcsolva a kormány háromszor emelte a nyugdíjakat, folyósított egy 13.-nak nevezett egynegyed havi összegű nyugdíjat, és a maximális, 80 ezer forintos prémiumot is megadta. (Az állam akkor fizet nyugdíjprémiumot, ha a gazdasági növekedés legalább 3,5 százalék.) Ezekből az extra tételekből sosem válik rendszeres (havi) juttatás, de a valóságban nagyon megtolják a reálnövekedést.

Az egyszeri juttatások nélkül 2021-ben 1,4 százalékos lett volna a reálnyugdíj-emelkedés, így azonban több mint 6 százalékra ugrott.

Közvetlenül a 2022-es választások előtt még kiosztották az ezúttal teljes, azaz egyhavi összegre rúgó 13. havi nyugdíjat, és ez a szokásos emelésekkel, illetve a novemberben juttatott prémiummal még úgy is körülbelül 2,5 százalékos reálnövekedést eredményezett, hogy időközben elszabadult a nyugdíjas infláció: éves szinten 15,2 százalék volt.

Látványos különbség, hogy az egyszeri extra juttatások nélkül 2022-ben a nyugdíjasok már elég erős, 6 százalék körüli reálnyugdíj-csökkenést szenvedtek volna el, vagyis a kedvezőtlen folyamatokat csak a soron kívüli összegekkel lehetett ellensúlyozni.

A KSH szerint egyébként a nyugdíjas infláció általában nem sokkal nagyobb az általános inflációnál, idén január és augusztus között például a kumulált infláció 22 százalék, míg a nyugdíjas 23,3 százalék volt. Az utóbbi időben ez azért is lehet érdekes, mert laikus feltételezés szerint a nyugdíjakat jóval nagyobb arányban költik élelmiszerre, mint a béreket, márpedig az élelmiszerek több más termékcsoportnál jóval nagyobb mértékben drágultak.

Mivel a G7-nek van egy 42 termékből, főleg alapvető élelmiszerekből álló saját (nem hivatalos) fogyasztói kosara (lista a csillagra kattintva nyitható meg^*Burgonya (piros) 3 kg
Cukor, 0,5 kg
Liszt, 1 kg
Olaj (napraforgó), 1 l
Vaj, 0,25 kg
Félbarna kenyér, 3 kg
Zsemle, 0,5 kg
Kifli, 0,5 kg
ESL tej 1,5%, 1 l
ESL tej 2,8% ,1 l
Tejföl 20%, 0,5 l
Natúr joghurt, 0,5 l
Kefir, 0,5 l
Paradicsom, 1 kg
TV paprika, 0,5 kg
Sárgarépa, 0,5 kg
Fehérrépa, 0,2 kg
Alma, 1 kg
Banán, 0,5 kg
Örölt kávé (100% Arabica) 0,25 kg
Csirkemell, 1 kg
Pulykamell, 1 kg
Sertés darált hús, max. 20% zsírtartalom, 0,5 kg
Sertéspárizsi, 0,2 kg
WC-papír, kétrétegű, 200 lap
Coca-Cola, 1 l
Zabital, 1 l
Rizs, (min. “A” minőség) 0,5 kg
Spagetti tészta, (durum) 0,25 kg
Tojás, 10 darab
Vöröshagyma, 0,25 kg
Kígyóuborka, 1 darab
Szénsavas ásványvíz, 3 l
Só, 0,05 kg
Rögös túró, 0,2 kg
Gouda sajt, 0,2 kg
Sertéskaraj, 1 kg
Trappista sajt, 0,2 kg
Kakaós/fahéjas csiga, 0,2 kg
Uht tej, 1,5% 1 l
Uht tej, 2,8% 1 l
Narancs, 0,3 kg), így azt is meg tudtuk nézni, hogy ehhez képest hogyan alakult a nyugdíjak értéke.

Az alábbi grafikonon 2023-ra koncentrálunk, és azt mutatjuk be havi bontásban, hogy a medián nyugdíjnak mekkora részét vitte el a nagy bevásárlásunk adott hónapra vonatkozó összege (a kosárértéket a 42 termékre négy bolt, az Aldi, a Lidl, a Penny és a Tesco átlaga alapján határoztuk meg).

Látható, hogy míg a kosárérték február óta csökken, a medián nyugdíj összege kis mértékben emelkedik, vagyis e szerint a nyugdíjasok helyzete az átlagos számokat nézve kis mértékben javul: egyre kisebb részét viszi el a bevásárlás a nyugdíjnak.

Mivel fentebb láttuk azt is, hogy a medián bérek jobban nőttek a medián nyugdíjaknál, az aktív keresők ennél kis mértékben még jobb helyzetben is voltak az első fél évben.

A helyzet azonban csalóka, mert a fogyasztói kosár értéke az elmúlt időszak hosszas és nagyarányú drágulása után kezdett csak kis mértékben csökkenni. Amint hosszabb távon értékeljük a számokat, azonnal kiderül, hogy egy súlyosan romló időszak után csak egy nagyon mérsékelten enyhülő időszakot látunk.

Hogy ezt megpróbáljuk életszerűen bemutatni, a következőkben jobb híján két közelítéssel élünk. Egyrészt feltételezzük, hogy a nyugdíjak medián értéke az elmúlt három évben nagyjából ugyanúgy aránylott az átlagnyugdíjhoz, mint 2023 első felében, azaz annál körülbelül 12,8 százalékkal volt kevesebb (ezzel pótoljuk a KSH-ból hiányzó adatokat). A másik feltételezésünk pedig az, hogy a nagy bevásárlásunk körülbelül egy hétre elegendő, vagyis egy hónapban tipikusan négyszer kell elkölteni ekkora összeget a boltokban.

A piros vonal azt mutatja, hogy míg 2020 januárjában e számolás szerint a nyugdíj 53 százalékát kellett havonta élelmiszerre költeni, egy évvel később elég volt a 48 százalék ugyanezekhez a termékekhez ugyanebben a mennyiségben. Utána viszont 2022 januárjára már romlott a helyzet (50%), az érzékelést azonban abban az időszakban erősen befolyásolhatta, hogy 2021-ben a sok egyszeri extra juttatással felpumpálták a tényleges nyugdíjas jövedelmet.

Mivel azonban ezek nem épültek be, azaz nem lettek részei a rendszeres nyugdíjnak, 2023 januárjára éves összehasonlításban már nagyon erős a romlás, ekkor már a nyugdíj 61 százalékát kellett költeni ugyanarra, mint amire 2021-ben elég lehetett a 48 százalék.

Mivel a G7 fogyasztói kosarának összetétele szubjektív, és nem hivatalos, az adatok egyéni szinten a vásárlói szokásoktól függően nagy szórást mutathatnak, de talán a trendet jól jelzik, hiszen adatfelvételünk és kosárösszetételünk a csaknem négy évvel ezelőtti induláshoz képest változatlan.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElértéktelenedtek a nyugdíjak, de sokkal kevesebb lett az igazán szegény nyugdíjas 2010 utánEgyre kevesebb nyugdíjasra költünk egyre kevesebbet, és a nyugdíjak emelése lemarad a bérnövekedéshez képest. A szegény nyugdíjasok aránya mégis hatalmasat csökkent.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Élet fogyasztói kosár nyugdíj nyugdíjemelés reálbérek reálnyugdíj Olvasson tovább a kategóriában