Ha nem is talicskázták, de szó szerint tömött bevásárlókocsikban tolták ki a készpénzt és a luxuscikkeket a nyomozók Kuala Lumpurban több lakásból. A Hermes Birkin táskák, amelyeknek darabja 50 millió forintba kerül, tele voltak ékszerekkel, luxusórákkal és mindenféle készpénzzel. Az átlagember számára felfoghatatlan mennyiségű értéktárgy Najib Razak most megbukott miniszterelnök családjának a tulajdona volt.

Alapos a gyanú, hogy a magánvagyont közpénzek elsikkasztásával halmozta fel a família, ám a miniszterelnök semmilyen óvintézkedést nem tett, mert egészen a május 9-i parlamenti választások napjáig azt hitte, hatalma megingathatatlan. A nyomozók már csak egyetlen széfet nem tudtak felnyitni, mert annak kulcsát nem tudták megszerezni Najib Razaktól, aki azt mondta, elhagyta.

A bukás olyan váratlan, olyan gyors és meglepő, hogy senki sem készült rá. A király olyan hirtelen lett meztelen, hogy még az őt legyőző ellenzék és az ország lakosai is csak kapkodják a fejüket.

Ha csak pár héttel visszapörgetjük az idő kerekét, egy teljesen más Malajzia képe rajzolódik ki a szemünk előtt. Razak már 9 éve sziklaszilárdan állt az ország és annak vezető pártja, az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet élén, és úgy látszott, hogy a megosztott ellenzéknek esélye sincs letaszítani őt a trónjáról. A párt működése jelentős részben korrupcióra és egymásnak tett kölcsönös szívességek rendszerére épült, és az elmúlt évtizedben az országban a gyakorlatban egypártrendszer volt, az ellenzéket csak a látszat kedvéért hagyták lélegeztető készüléken, inkább csak demokratikus biodíszletnek.

De így volt ez sok más intézménnyel is, a pártállam nagyhatalmú ura gyakorlatilag minden államhivatalba a feltétlen híveit ültette, a rendszer kritikusait pedig a szintén betört bíróságok hathatós segítségével tette parkolópályára. Előfordult, hogy a renitens újságírók vagy értelmiségiek hirtelen a börtönben találták magukat. A sajtó érdemi szereplőit Razak már rég megregulázta, a palettán csak a vezért dicsérő médiumok maradhattak. Parlamenti választásokat is csak a forma kedvéért tartottak Malajziában, és senki sem gondolta komolyan, hogy az bármi változást előidézhet.

Csak most, utólag látszik, hogy Najib Razak és a párt a hatalmasra nőtt saját súlya alatt pillanatok alatt képes volt összeomlani, mint egy kártyavár.

A vezér egyébként kifogástalan brit iskolai képzést kapott, jól beszél angolul, apja az ország történetének második, nagybátyja pedig a harmadik miniszterelnöke volt, vagyis a családi hagyományt követve lett politikus. Fiatalon, 23 évesen lett parlamenti képviselő, és soha fel sem merült, hogy más pályát fusson be. A sors furcsa fintora, hogy most éppen az a 92 éves Mahatmir Mohamed verte meg a választásokon, aki annak idején a legfőbb mentora volt.

Mohamednek most az egyszer a széttagolt, és egyébként a választások után is úgy maradó ellenzéket sikerült egyetlen cél, Najib Razak megbuktatása érdekében egyesítenie, és ez volt a váratlan győzelem kulcsa.

Az általános korrupció és a miniszterelnöki család közpénzekből való meggazdagodása régóta nyílt titok volt országszerte, de a számonkérésre csak most nyílt váratlan lehetőség. A választási eredmény mindenkiben átszakította a gátat, a hivatalok elkezdtek szakmai alapon működni, ennek köszönhető az is, hogy az ügyészség és a rendőrség elkezdte a miniszterelnöki család viselt dolgainak feltárását, illetve a vagyon elkobzását.

Razak a választási eredmények láttán azonnal közölte is, hogy a feleségével inkább külföldre utazna pihenni, Mohamed azonban utasította a hatóságokat, hogy ne engedjék át a határon.

A bukott miniszterelnök, és különösen felesége fényűző életmódjáról az országban évek óta legendás történetek terjengtek. Nagyon valószínű, hogy a családi vagyon egyik forrása egy állami befektetési alap volt, amelyet 2009-ben hoztak létre, és azt ígérték, hogy külföldi befektetései hozamával lendítik fel Malajzia gazdaságát. Az 1MDB névre keresztelt alap működését Najib Razak személyesen felügyelte.

Ahogy a New York Times is emlékeztet, az első bombát 2016-ban az amerikai Igazságügyminisztérium dobta le, azt állítva, hogy az 1MDB egyik tisztségviselője 731 millió dollárt sikkasztott el az alap vagyonából. A sajtó hamar azonosította, hogy Najib Razak az először meg nem nevezett, gyanúba kevert tisztségviselő. Az amerikaiak ezek után mélyebbre ástak a történetben, és kiderítették, hogy az 1MDB segítségével csak amerikai bankokon keresztül összesen 4,5 milliárd dollárt mostak tisztára, és a pénz a miniszterelnöknél vagy a családtagoknál landolt.

Tipikus példa volt, amikor 250 millió dollárért az alap megvett egy helikopterleszállóval is ellátott óriási jachtot, amit Najib mostohafiának egyik pénzügyi tanácsadója számára építettek. Amikor pedig Najib személyes bankszámláján 681 millió dollárt találtak, azt mondta, egy szaúdi támogatójától kapta ajándékba.

A miniszterelnök érintettségét egyébként már 2015-ben feltárta a malajziai legfőbb ügyész, de Najib azonnal eltávolította a székéből. Az utána elindult hivatalos vizsgálatok pedig minden vád alól tisztázták.

A Hermes Birkin táskák, az ékszerek és luxustárgyak nagyrészt Razak feleségéhez köthetőek. Az adófizetők nem vették jó néven, hogy az asszony európai és ausztráliai bevásárlókörútjai során két kézzel szórta a pénzt, és például csak táskákból legalább 10 millió dolláros gyűjteményt halmozott fel.

Amikor a miniszterelnök lánya megházasodott, mesébe illő dinasztikus esküvőt tartottak. A vő Kazahsztán autokratikus vezetőjének, Nurszultan Nazarbajevnek az unokaöccse volt, és az egyik partin résztvevő Mohamed azt mondja, katonai parádéval legalább 17 bőröndnyi luxusajándékot vonultattak fel a vendégeknek.

A falusi szavazókat pedig eléggé bosszantotta, hogy Najib meghirdetett számukra egy agrártámogatási programot, amelyet személyesen felügyelt, de 750 millió dollár valahogy eltűnt a forrásokból.

Végső soron ezek az összegek, költekezések és eljárások voltak, amelyek a korrupciót egyébként eléggé elnéző maláj szavazóknál kiverték a biztosítékot. Érdekes, hogy a mostani választási kampányban Najib Razak teljesen elvesztette a realitásérzékét, burokban élt, és nem látta előre a veszélyt.

A kampány azzal a szent meggyőződéssel folyt, hogy az ország teleplakátozása a miniszterelnök jóságos képével ismét megteszi a hatását, és a szavazatok megvásárlása is működni fog.

Már a 2013-as választásoknál is közismert tény volt, hogy Razak dollármilliókkal tömte tele a párt vezetőit, kifejezetten azzal a céllal, hogy költsék a választói szavazatok bebiztosítására. A propagandaminiszter pedig még közvetlenül a mostani voksolás előtt is azt mondta, hogy adataik szerint a párt győzelme nem lehet kétséges, sőt nagyobb fölénnyel fognak nyerni, mint öt évvel ezelőtt.

Najib ennek ellenére is rossz előjeleket láthatott álmában, mert a kampány végén válságüzemmódba kapcsolt. Mindig is jellemző volt rá, hogy ha a baj előszelét érezte, azonnal megpróbálta megvásárolni a tőle elfordulók támogatását. Az utolsó pillanatban már azt is bedobta, hogy győzelme esetén a 26 év alattiaknak nem kell majd személyi jövedelemadót fizetniük, nem sokkal korábban pedig béremelést helyezett kilátásba a közalkalmazottaknak. Mivel az etnikai kisebbségek körében Najib támogatottsága átlag alatti volt, úgy szabta át a választási körzeteket, hogy semlegesítse ennek hatását.

A végén azonban már semmi sem működött. Cikkünk készültekor Najib Razakot és feleségét őrizet alatt tartották a villájukban, és már a szabadság érzésétől ittas őrök is elkezdtek kibeszélni a sajtónak. Azt mondják, senki sem látogatja a házaspárt, és még a házvezetőnő is felmondott.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ közpénz Malajzia miniszterelnök Najib Razak sikkasztás választás Olvasson tovább a kategóriában