A magyar gyermekpszichiátriában úttörő munkát végző Vadaskert Alapítvány az elmúlt harminc évben több mint hatvanezer gyereket gondozott. Az intézet azonban úgy tűnik, szélmalomharcba keveredik – az esetszámok egyre nőnek, egyre több és egyre fiatalabb gyerek kísérel meg öngyilkosságot, miközben szinte népbetegséggé válik a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) és a szenzoros érzékenység.

A Vadaskert látott már mindent – az alapítvány története a rendszerváltás előtti időkig nyúlik vissza. A nyolcvanas évek közepétől Magyarországon is érezhető volt, hogy változás történik, ez az orvostársadalom számára is egyértelmű volt. A politikai rendszer változása aztán magával hozott egy sor mást is, többek között az egészségügyben is. Ennek egyik folyományaként csökkenteni kezdték az ágyszámokat a kórházakban – köztük a gyerekpszichiátriákon is. Volt, ahol egész osztályokat zártak be.

Gádoros Júlia a nyolcvanas években szakvizsgázott gyermekpszichiátriából, ezt követően egyből megkapta a főorvosi kinevezést az Újpesti Kórház gyermekosztályán. A rendszerváltással számára is egyértelművé vált, hogy ők sem kerülhetik el a méretcsökkentést. Új pszichiátriára egyértelműen szükség lett volna – az akkori csupán a kórházon belül, lakótelepi környezetben létezett – ugyanakkor finanszírozást szerezni erre egészen lehetetlen küldetésnek tűnt.

„Rajtam kívül ezt nem akarta igazán senki, kicsit úgy is tekintek rá, mint egy zabigyerekre” – idézi fel a kezdeteket Gádoros Júlia. „Nem volt mögötte semmilyen közgazdasági tudás, nem tudtam, hogyan kell kórházat üzemeltetni, azt tudtam, hogy meg akarom csinálni. Az egyik nővérrel beültünk a Trabantomba, és elkezdtük járni a várost, potenciális helyeket keresve egy gyerekpszichiátriának.” Egy véletlen találkozás vezetett eredményre. „Veér András, az akkori OEI (Országos Elme- és Ideggyógyintézet, köznyelvben a Lipótmező) igazgatója mondta, hogy őt érdekli a projekt, és hely is lenne hozzá.

A beruházásra a kezdeti tőke összesen 200 ezer forint volt. 100 ezret Gádoros saját zsebből, 50-50 ezret pedig Veér András és az Újpesti Kórház igazgatója, Frekot Nádor adtak. „Mire volt elég? Semmire! – vágja rá azonnal az alapító. Egyértelmű volt, hogy az építkezéshez több pénz kell, de az állam és az önkormányzat is óvatos volt, az állam nem akart újabb kockázatos vállalkozást (ekkoriban dőlt be Bős-Nagymaros), ennek ellenére szerencsés véletlenek, kapcsolatrendszer és kitartó levelezések hatására sikerült pénzt szerezni. „Jobb híján mindenki a saját ismerősi körében kezdett támogatók után nézni – így lett szponzorunk a például a Fővárosi Gázművek és egy tejipari cég is.“

Épülőfélben az intézet, 1993-ban. Fotó: Vadaskert Alapítvány

A pénzek a lehető legfurcsább helyről kezdtek érkezni. Egyszer például hoztak egy kisfiút, aki nem beszélt, az autizmus tüneteit mutatta. Nem sokkal a beérkezése után egyszer csak nyoma veszett, majd talpig kormosan előkerült – a személyzet elkezdte Nünükének becézni, mert olyan volt, mintha egy másik bolygóról jött volna. Nünükéhez egy nap látogató érkezett, és kiderült, hogy egy rokona az önkormányzat pénzügyi osztályán dolgozik, pont ő látta a Vadaskert pályázatát is, melyet már épp lesöpörni készültek pénzhiány miatt. Egy kiadós beszélgetés után végül találtak rá fedezetet.

A három év alatt mintegy száz különböző hivatali, céges forrásból és magánszemélyek adományaiból összesen közel százmillió forint gyűlt össze, amiből 1992 decemberéig az építkezési számlákat maradéktalanul ki tudták egyenlíteni, 1993-ban pedig sikerült átköltözniük. Az azóta eltelt 30 évben az intézmény a magyar gyermekpszichiátria területén úttörő megoldásokkal állt elő.

„Kevés olyan dolog van a hazai gyermekpszichiátriában, ami nem nálunk volt először” – ezt már Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója és szakmai vezetője, klinikai szakpszichológus mondja. A Vadaskertnek van területi ellátási kötelezettsége, járó- és fekvőbeteg-ellátása, övék az Észak- és Nyugat-Dunántúl területe.

„Van, akit ide hoz a mentő Zalaegerszegről, mert ott jelenleg egyetlen gyermekpszichiáter van csak.”

A szakorvosok folyamatosan nézik a rendszerben a bejelentkezéseket, triázsolnak, tehát súlyossági alapon adják az időpontokat. Tárnok Zsanett szerint most egészen durvává vált a Vadaskert leterheltsége.

„A Covid alatt sok minden megváltozott, és ezek a változások állandónak bizonyultak. A gyerekek sokkal hamarabb, sokkal súlyosabb tünetekkel kerülnek hozzánk, az is lehet, hogy az egész rendszert át kell szerveznünk, mert olyan sok az öngyilkossági kísérlet.”

A Vadaskert szakemberei azzal szembesülnek, hogy az önsértő, öngyilkosságot megkísérlő gyerekek életkora egyre alacsonyabb: 11-12 évesek, 5-6. osztályos diákok.

Szintén szembetűnő az önsértések számának növekedése. Ezek mögött úgynevezett érzelmi regulációs zavarok állnak, hasonlóan a szenzoros zavarokhoz. „A gyerekek ingert keresnek, és előfordul, hogy ha megvágja vagy tépkedi a bőrét, akkor az pillanatnyi megkönnyebbülést vált ki belőle. A gyerekeknek ezt úgy szoktam magyarázni, hogy az agyunk nem olyan okos, mint mi, mert ha pillanatnyi megkönnyebbülést érez akkor, amikor valaki mondjuk megvágja magát, akkor megjegyzi, hogy ez jó, és beindul egy rátanulási folyamat.”

A szakember szerint a közösségi média jelenleg az egyik legnagyobb probléma, túl gyorsan terjednek a káros magatartásminták. „Különböző veszélyes kihívásokat próbálnak ki, az is előfordul, hogy nem is szándékos az öngyilkosság, csak egy rosszul sikerült challenge áldozata lett. Aztán ott van az anorexia, ami rendkívül gyakori a közösségimédia-használók között. Óriási szociális nyomás nehezedik a fiatalokra.”

Tárnok Zsanett szerint az eseteik több mint 70 százalékában valamilyen módon közrejátszik a közösségi média, illetve az, hogy a mai gyerekek már nagyon nagy zajban nőnek fel, hiszen mindenhol van képernyő. „A mi generációnk még átjárt a szomszédhoz tévézni, mobiltelefont is az egyetemen használtunk először, nem volt ennyi inger” – mondja.

„A kilencvenes évek elején volt ilyen a helyzet, amikor nyitottunk” -

teszi hozzá Gádoros Júlia. „Nagyon sok önsértő esettel találkoztunk akkor, aztán volt egy átmeneti csökkenés. Most megint olyan, mint a rendszerváltás idején.” A Covid-járvány egyik hozadéka, hogy a legszegényebb rétegek eltűntek a rendszerből. „Annyira szétnyílt a társadalmi olló, hogy lett egy olyan réteg, akiről mi már nem is tudunk. A Covid előtt még el-el jutottak ide, működöttt a jelzőrendszer, a tanárok szóltak, ha látták, hogy a gyerekkel gond van, de az online oktatással ez megszűnt, és azóta sem indult újra, egyszerűen nem tudjuk, hogy mi lehet velük.”

A társadalomban a pszichiátriai betegségek elég erősen stigmatizáltak. A Vadaskert szakemberei szerint Magyarországon is így van ez, bár az utóbbi időben ez már kicsit enyhült. „Mérhetetlen mennyiségű ADHD-s van nemcsak a gyerekek, de a felnőttek körében is, nem bírjuk már emberrel. Amikor mi bevezettük a ritalin nevű készítmény használatát, az ADHD még alig létezett, azóta meg kiszabadult, mint egy szellem a palackból, amit nem lehet visszagyömöszölni. Ugyanez történt a pánikbetegséggel is. A pszichiátriai betegségek egy részének van »fertőző« jellege, ez alatt azt kell érteni, hogy ha sokat beszélünk róla, akkor egyre többen ismerik fel magukban a kórképet”- magyarázza Gádoros Júlia.

Tárnok Zsanett szerint ez ciklikusan ismétlődő jelenség, mindig fellobban valami. „Gyerekvonalon nagyon látványos a szenzoros érzékenység, amikor a gyerek nehezen tud feldolgozni bizonyos ingereket, ez lehet fény, hang, hő, lényegében bármi. Ez egy széles spektrum, de sok mindent megmagyaráz. A szülőknek gyakran van »aha élménye«, hogy a gyereke nem autista csak azért, mert ha melege van, akkor földre veti magát és bömböl, hanem csak szenzorosan túlérzékeny. Ha megizzad, ez zavarja a bőrét, csak nem tudja rendesen feldolgozni az ezzel járó ingert, és ezért ilyen látványosan reagál. Ez idővel kezelhetővé válik.”

A Vadaskertnek saját iskolája is volt (ez 15 év után különvált), amelyet kifejezetten a nehezen tanuló, sérülékeny, alkalmazkodni nehezen tudó vagy arra teljesen képtelen gyerekeknek hoztak létre. Gádoros Júlia a mai napig részt vesz az iskolába jelentkező gyerekek szűrésén. „Most megyek átnézni a felvételizőket, ötszörös a túljelentkezés. Egy óriási bumm van, nemcsak itthon, külföldön is. Tele vannak az intézmények, azok is, amik fizetősek. Amerikában is rendkívül nagy kihívás, hogy hogyan oldják meg a kapacitáshiányt, nem tudnak olyan drága helyet elindítani, ami nem telik meg azonnal.” 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA Covid-járvány óta egyre több az öngyilkossági kísérlet és a szándékos önártalom a fiatalok közöttA fiatalkori öngyilkosságok megakadályozásában kulcsszerepet játszhatna a pszichiátriai kezelést igénylő betegségek korai felismerése, azonban Magyarországon messze vagyunk attól, hogy ez megtörténhessen.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSötét adatok érkeznek a magyar öngyilkosságok alakulásáról Évtizedek óta tartó csökkenő trendet megtörve tavaly jelentősen többen lettek öngyilkosok, mint 2019-ben, de nem csak ezért rajzolódik ki meglehetősen aggasztó kép.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet covid gyerekpszichiátria vadaskert alapítvány Olvasson tovább a kategóriában