Szinte bármiről kérdezem Hajnit, arról az álmáról beszél, hogy gyerekekkel dolgozhat. A szemembe néz, halkan, de hullámzó ritmusban beszél, mintha a rengeteg mondanivalóját időről időre felduzzasztaná a nyelvi megformálás kényszere, de aztán a felgyűlt gondolatok csak még nagyobb lendülettel áradnak ki belőle. “Örülök, hogy itt gyerekrajzokkal dolgozhatok. Mindig is szerettem festeni, van is hozzá érzékem, de hát nem tanultam… Csak most itt. Elkezdek egy motívumot, és elképzelem, milyen lesz, elképzelem, hogy valakinek a hűtőjét díszíti majd… A gyermekvárosban nőttem fel, többen vagyunk testvérek. Mindig körül voltam véve gyerekekkel… Na, hát ott mindenkinek más a sorsa! Szerintem én ezért is szeretem így a gyerekeket. Nóri néninek mondtam: kezet foghatunk, nekem is a gyerekek a szívügyem.” Körbenéz a kis helyiségben, ahol a bejárat mellett állva beszélgetünk. “Még nincs saját gyerekünk, akit szeressek és viszontszeretne… A párommal gimnáziumban ismerkedtem meg. Megmondom az őszintét, csak azt bánom, hogy nem tanultam tovább, de nem volt hozzá hátterem, rokonaim, és a szerelem az olyan, hogy akkor az ember mindent eldob. Aztán itt ragadtunk. Örülök, hogy van ez a munka helyben… A lekvárfőzés, csak azt nem kedvelem. Kivéve a kökényt… Egy féléves szociális gondozóit elvégezhetnék majd, akkor visszamehetnék dolgozni abba a gyermekotthonba, ahol felnőttem, Komádiban. Nem vagyok már fiatal, de öreg se. Csak nem engedhetem meg magamnak, hogy addig is kiessek a munkából.” 

Egy hajdú-bihar-megyei zsákfaluban, a bő 300 lelkes Toldon járunk, a Bihari-sík középső vidékén, a román határtól nem messze, Magyarország egyik legszegényebb és infrastrukturálisan legelmaradottabb településén – se kocsma, se bolt, se iskola, se munka –, a Szuno székhelyén.

A régi parasztház konyhájában négy nő kenyeret és felvágottat eszik. Beszélgetnek. A téma a hiteltartozás, amit a kamatok miatt már nincs esély visszafizetni, hitellel viszont nem lehet hivatalosan dolgozni. Váltás: egyikük férjét megbüntették a rendőrök, mert jogosítvány nélkül vezetett – inkább átvette valakitől, aki egyáltalán nem tudott. A faluból a fuvar kétezer forint a legközelebbi boltba, Biharkeresztesre. 

Ebédszünet van a Szuno nevű társadalmi vállalkozás műhelyében, ahol mintegy fél tucat nő dolgozik mindenféle kézműves terméken a hűtőmágnestől a levendulapárnáig. 

Kezembe veszek egy egyedi kis esküvői ajándékot, a fény felé fordítom, óvatosan visszateszem az ecsetek mellé. “Milyen Toldon az élet?”, kérdezem, de szinte a kérdésemtől függetlenül mondják, mintha egy régi történetet folytatnának. “Régen jó falu volt ez, itt nőttünk fel, volt bolt, szüret, május elseje.

A magyar és a cigány egyben volt. Csak aztán elromlott. Minden elromlott. Nem tudom, ki rontotta el”.

Visszaülnek az ecsetekhez, közben szóba kerül Riki, aki volt igazgyöngyösként velük dolgozik majd a kézműves műhelyben. Általában a férfiak az előkészítő munkát végzik a pár utcával arrébb lévő asztalos műhelyben, vagy a karbantartásban és a mezőgazdaságban dolgoznak. Egyébként is sokan máshol keresnek alkalmi munkalehetőséget, ha adódik valami, mennek építkezésre dolgozni. 

Toldon az egy főre jutó jövedelemszint a 30 legalacsonyabb érték között van az országban. A lakhatási szegénységben érintett családok házai zsúfoltak, a házak kétharmada vályog, és magas azoknak a száma, ahol nincs vezetékes víz. Szennyvízhálózat nincs a településen. Nincs bolt és kocsma sem, Toldra egyetlen toldozott-foldozott aszfaltút vezet Biharkeresztesről, a busz hétköznapokon háromszor-négyszer fordul be a településre. 

A Szuno romani cigány nyelven álmot jelent. Az udvaron készítek egy fotót a Szunóban dolgozó nőkről, közben nem tudok nem arra gondolni, vajon miről álmodnak a toldiak.

Mindenesetre azt tudom, miről álmodott L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, amikor kollégáival útjára bocsátotta a Szunót 2012-ben, a generációs mélyszegénység láncolatának megszakítását célzó komplex társadalmi programjának egyik elemeként. Arról, hogy egy sikeres és önfenntartó vállalkozást építenek azokkal a toldi emberekkel, akik szeretnének tenni a családjuk, gyermekeik jövőjéért. Azt írják honlapjukon, “hiszünk abban, hogy minden emberben ott rejtőzik a lehetőség, hogy megváltoztassa a sorsát.” Vagy legalább a gyerekeiét. 

Fotó: Pálos Máté

Tornazsák, totemoszlop

Pár héttel korábban, augusztus végén a nyugati téri Decathlon sorai között bolyongtam, nem találtam az akciós túrabakancsokat, amikor észrevettem a vidám, színes gyerekrajzokkal díszített tornazsákokat. Nem volt nehéz, a funkcionális ruhadarabok és túraeszközök között önkéntelenül is magukra vonzották a figyelmet a színes totemoszlopok. Mégis elsiettem, úgyhogy a jelenés magyarázatát csak akkor raktam össze, amikor egy héttel később a közösségi médiában elém kerültek a Szuno-Decathlon-tornazsák projekt részletei. Addigra a készletek ki is ürültek. A Szuno tornazsákjaiból az első héten közel kétszázat adtak el két Pest megyei fővárosi és két vidéki üzletben. Eredetileg havi 50 eladott tornazsákkal számoltak, de a második napon 77-et értékesítettek.  

Látogatásomkor már készült a második széria, ami végül októberben került a totemekre. A 8 éves Kathi Eszter úszónős rajzával díszített textíliát én is láttam feltekerve a varrónőnél egy berettyóújfalui családi ház kis helyiségében – a masszív ipari varrógép, a szabóasztal, és az alacsony mennyezetről lógó dupla fénycső megtöltötte a szobát. Amikor Marikát a munkatapasztalatairól kérdezem, csak legyint: “73-ban kerültem be a varróiskolába, azóta varrok.” Igazít a szemüvegén, az ablak felé mutat. “Függönyöket varrtam főleg, megrendelésre, aztán Nóra idecsábított”. Most a Szunónak varr. Szakértelmét nagyra értékelik a fiatal szunós kollégák.

A Decathlon egyébként visszafogottan kommunikálja az együttműködés szociális dimenzióját: a totemeken szerepel az Igazgyöngy Alapítvány neve és a “jól áll neked a jóság” szlogen, a honlapjukon külön hangsúlyozzák, hogy kézzel készített és társadalmi ügyet támogató tornazsákokról van szó. És persze mindegyik tornazsákban, belül, olvasható, hogy a zsák egy olyan vállalkozásban készült, ami “egy apró zsákfaluban teremt munkalehetőséget olyan embereknek, akik szebb jövőt álmodnak családjuknak, gyerekeiknek.”

Fotó: Igazgyöngy Alapítvány

A Decathlon és a Igazgyöngy, azon belül is a Szuno üzleti partnerségre épülő együttműködése egy tavalyi sportnapra és egy nyitott jógaórára nyúlik vissza. A Decathlon részéről Gulyás Marianna projektvezető akkor ismerte meg személyesen az alapítvány Toldon végzett munkáját. Felmerült egy közös foglalkoztatási program ötlete, de azt elengedték, és inkább az egyedi, kézzel készített tornazsák fejlesztésére koncentráltak. 

A Decathlon mindezzel vállalta, hogy együttműködik egy társadalmi vállalkozással, aminek lényege definíció szerint az, hogy nem a termékek előállításából származó profit realizálása hajtja, hanem az, hogy tevékenységével megoldást nyújtson egy társadalmi problémára. Vagyis igyekszik beárazni a pozitív társadalmi változást mint hozzáadott értéket. A Decathlon ezen túl lemondott a szokásos haszonkulcsról is, és vállalta, hogy a termék elérhetősége a toldi műhelyben zajló kézműves munka függvénye lesz. Vagyis előfordulhat, hogy hetekig nem kapnak árut.

Beárazható társadalmi haszon

Az együttműködés szintlépés volt a Szunónak is, meséli Marosváry Dorka, miközben átsétálunk a toldi kézműves műhelyből a tanodába. Dorka hatodik éve dolgozik az Igazgyöngy közelében. Régebben a toldi tanodában gyerekekkel dolgozott. Mostanra a Szuno vezetőjeként bízik benne, hogy a vállalkozás egyszer a saját lábára állhat, ami egyben azt is jelentené, hogy a toldi embereknek stabilan, hosszú távon munkalehetőséget tudna biztosítani.

A Szunóban az elmúlt években 26-an dolgoztak a faluból, összesen 47-en készítettek hímzést a termékekre, jelenleg 6 főt foglalkoztatnak teljes állásban Toldon, és két varrónőt Berettyóújfaluban, miközben dolgoznak azon is, hogy Toldon is legyen megfelelő minőségben dolgozó varrónő. Bő 10 millió forintos tavalyi bevételük, a kézműves textiltermékekből és papírtermékekből dísztárgyakból és egyedi, általában céges megrendelésekből származott. Jelentős a webshopos értékesítés, de a fővárosban több boltban is lehet kapni Szuno-termékeket.

Az idei bevételük óvatos becslés szerint eléri a 16-17 millió forintot, a tornazsákokból származó bevétel pár hét alatt 2 millióval járult ehhez hozzá. Nagyon úgy tűnik, ennek a mennyiségnek a többszörösét is képes lenne értékesíteni a Decathlon, de a mennyiségi gyártás biztosítása nem olyan egyszerű.

“A termékeket mi aszerint találjuk ki, hogy milyenek a nálunk dolgozók képességei, mi az erősségük, miben szorulnak segítségre, mert az elsődleges cél az ő foglalkoztatásuk és megtartásuk a munka világában. Persze pont emiatt fontos az is, hogy minőségi és eladható terméket gyártsunk, ugyanis akkor tud tovább működni maga a vállalkozás is”, ezt már Piroska, szociális dizájner mondja. Piroska koordinálja a legtöbb munkafolyamatot a műhelyben és a varrónőkkel, több éves gyakorlata van abban, hogyan lehet ilyen körülmények között kézműves termékeket előállítani. A műhelyvezető Müller Bianka, aki volt igazgyöngyösként az egyetem után csatlakozott a csapathoz.

“Előfordulhat, hogy a szociális kompetenciát és munkabírást is fejleszteni kell azoknál, akik hozzánk jönnek dolgozni, mert esetleg korábban nem volt ilyen jellegű munkahelyük. Sok mindent megtanulunk, például végig kell dolgozniuk a 8 órát, de fejlesztjük a finommotorikát, feladattudatot, együttműködést, önértékelést is. A közvetlen kapcsolat nagyon fontos, közben figyelem kiből mit lehetne kihozni. Fontos, hogy legyen mindenkinek kedvence, amiben kiteljesedhet.

A Szuno-termékek alapját az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjainak rajzai adják, így a tornazsákét is. A kiválasztott gyerekrajzokat professzionális körülmények között viszik fel az anyagra, hogy tartós legyen, utána kerül a berettyóújfalui varrónőkhöz, majd az utolsó fázis, a címkézés és zsinórozás zajlik Toldon.

Fotó: Decathlon

“Azt is szerettük volna, hogy ez az együttműködés modell lehessen: arra, hogyan tud együtt valami jót létrehozni egy nagy cég és egy alapítványi hátterű társadalmi vállalkozás”, mondja Dorka. “A mi munkánkban hangsúlyozottan a generációs szegénység ellen küzdünk, nem tagadva el, hogy az érintett társadalmi csoport nagy része roma. A fő problémát mi a nem inklúziót támogató szocializációs minták átörökítésében látjuk, ezt az üzenetet szeretnénk képviselni a munkánkban.“

A gyöngyösök példák legyenek

Késő délután parkolunk le az Igazgyöngy főhadiszállása előtt a járásközpontban, Berettyóújfaluban. A panelház magasföldszintjén fél tucat ember sürög-forog egy régi lakásból átalakított irodában, egy félszobában ülünk le beszélgetni az egyébként Berettyóújfaluban született L. Ritók Nórával. Vállamra teszi a kezét, kimondja a keresztnevemet, megköszöni az érdeklődést – kollégáival is így beszélget, meg-megsimítja felkarjukat, hátukat, amikor végére ér egy mondatnak, mintegy biztatásképpen. 

Amikor L. Ritókék 1999-ben elkezdtek hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni, gyorsan rájöttek, hogy ki kell lépni az iskolából: a szülők nélkül nem lehet érdemben csökkenteni a társadalmi leszakadás mértékét. Csak az adott közösséggel együtt lehet eredményt elérni. Ki kell alakítani egy olyan közösségi értékrendet, amivel mindenki azonosulni tud és élhetővé teszi a közösséget.

Nóra sorban meglátogatta a családokat, és átbeszélte velük, mit lehetne csinálni, együtt kitalálták, hogyan lehetne segíteni. “Beletanultunk a kríziskezelésbe, családsegítésbe, közösségfejlesztésbe. A közösség mondta ki azt azt a szabályt, hogy a segítség nem csak úgy jár, hanem az kapja, aki aktivitást mutat és igyekszik változtatni a sorsán. Ez jelentheti azt, hogy él a lehetőségekkel, amihez az Igazgyöngy hozzásegíti, így a tanoda, a közösségfejlesztési programok, vagy a társadalmi vállalkozáshoz való kapcsolódás, ami jövedelmet ad. Ezt adja az Igazgyöngy, még hozzá helyben, mert egy toldi anyuka szakképzettség és pénz nélkül nem tud ingázni. Márpedig vállalkozó Toldon nem fog munkahelyet teremteni, ehhez semmi sem adott, rendes út sem vezet a faluba.”

Mostanra az Igazgyöngyhöz kötődő oktatás folyik 6 településen, szociális tevékenység 17 településen, 11 településen pedig esetei jelleggel vannak jelen. A toldi programot 13 éve kezdték el, és éppen azért választották Toldot, mert annyira kilátástalan volt a falu helyzete: ha itt vág bele az alapítvány a közösségfejlesztésbe, akkor tanul a legtöbbet, hiszen nem lesz olyan probléma, buktató, amivel nem találkoznak, gondolták. 10 éve alapították a társadalmi vállalkozást is toldi telephellyel, és a tanodát is, ahova nullától tizennyolc éves korig minden gyereket várnak. Mostanra több mint 60 gyerek jár hozzájuk rendszeresen, a családok túlnyomó többségét elérik a gyerekeken keresztül. A kisgyerekes családokhoz és terhes nőkhöz is kapcsolódnak, segítenek kialakítani a kisgyereknek megfelelő környezetet. A művészeti iskolákban összesen több, mint 600 gyereket ér el.

A Szuno első éveiben az igazgyöngyös iskolai foglalkozásokon vagy a tanodában készült gyerekrajzokat a szüleik keresztszemes hímzéssel párnákra varrták. “Olyan tevékenységet kellett kitalálni, amit helyben meg tudnak csinálni a nők. Ha nem jön vállalkozó, akkor majd mi vállalkozunk, gondolta. Azzal lett teljes a modellünk, hogy munkalehetőséget tudunk adni a helyieknek: ha igénybe veszik a legális jövedelemszerzési lehetőséget és dolgoznak azon, hogy tervezhető életet alakítsanak ki, előnyhöz jutnak a többiekhez képest. Azt kell elérjük, hogy “a gyöngyösök” példák legyenek a faluban. Aki partner, azt kiemelten támogatjuk, ezzel erősítjük a közösségben a munka, a tanulás, a legális jövedelem értékeit.”

A megvalósítás során a legnagyobb kihívást az adósságspirálba került emberek, az uzsorarendszer, a feketemunka, és a közmunka jelenti.

A közmunka azonban a legtöbb helyen nem tölti be azt a célt, hogy visszavezesse az embereket a munka világába, nincs benne értékteremtés, jövőkép. 

L. Ritók szerint a társadalmi vállalkozások jogszabályi környezete sem ideális, differenciáltabb támogatásokra lenne szükség, figyelembe véve a leszakadó térségeket, és a célcsoport sajátosságait is. A Szuno ugyanis szociálisan hátrányos helyzetűekkel dolgozik, akiknek a hátránya a munkavégzés során folyamatosan csökken, sőt akár fel is számolódhat. 

“A mi termékeink nem a hűtőmágnes, nem a táska, vagy bármi, hanem az ember, akit alkalmassá teszünk arra, hogy a munkaerőpiacon megállják a helyüket. De a termék eladhatósága biztosítja a vállalkozás stabilitását, tehát a fenntarthatóság a második prioritás.”

Beszélgetésünk ötödik percére egyértelművé válik számomra, hogy L. Ritók Nóra a radikális őszinteség híve, kendőzetlenül beszél saját illúzióiról, hibáiról, tanulási folyamatairól is. “Az elején az a naiv ábránd lebegett a szemem előtt, hogy elsődleges cél lehet az, hogy a folyamat során képessé tesszük őket arra, hogy tulajdonosai legyenek a vállalkozásnak. Ezt el kellett engednem. Talán a következő generációnál már meg tudnak változni azok a szocializációs minták, amelyek a ma meghatározóak, ha gyerekkoruktól jelen vagyunk a környezetükben egy másféle hatással. Nincs alapképesítés, munkatapasztalat, csak a közmunka-morál, ebből nem lesz már tulajdonosi szemlélet. Egyébként honnan tudjuk, hogy valakinek el lehet engedni már a kezét? Hogy felül tudtuk már írni a negatív szocializációs mintákat? Mi az okokkal foglalkozunk, és nem ügyeket kezelünk, mint az állami programok. Ez egy másik szemlélet. Mi úgy gondoljuk, hogy az okok újratermelik az ügyeket, és a mi kísérletünk arról szól, hogy 20 év alatt egy adott közegben megpróbáljuk megszüntetni az ügyeket újratermelő okokat.”

Most tartanak 13 évnél, és ha legalább részben sikerrel jár a komplex programjuk, akkor az Igazgyöngy Toldon részben felszámolhatja saját magát, mert a közösség képes átvállalni a feladatok jelentős részét.

Egyelőre a Szuno nagyban támaszkodik az alapítványi struktúrára, még nem érték el az önfenntartó “nullás” szintet. De nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a következő években elérik. 

Esély a beépülésre 

Magyarországon a hivatalos adatok szerint jelentős probléma a mélyszegénység és az anyagi depriváció, alsóhangon is több százezer embert érint.

A mélyszegénységben élők aránya a KSH szerint csökken, de ha az elmúlt 20 év adatai alapján ez a csökkenés a többi visegrádi ország megközelítésére volt elég. A 2012 utáni javuló trendet a járvány törte meg 2020-ban. A pandémia következtében 51 ezres növekedés után 1 millió 752 ezer főre nőtt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatában érintettek száma. Ezen belül 727 ezer ember kizárólag jövedelmi értelemben volt szegény, 390 ezer kizárólag súlyosan deprivált és 113 ezer kizárólag munkaszegény. A szegénység vagy társadalmi kivesztődés kockázatának kitettek aránya 2020-ban közel 20 százalék volt Magyarországon, a súlyos anyagi deprivációban élők aránya pedig 8 százalék. Magyarországon 2021-ben az emberek 11,2 százaléka nem tudja lecserélni az elhasználódott ruharabjait, 22,5 százalékuk nem tudja lecserélni az elhasználódott bútorait, 10,6 százalék nem tud hetente egy kisebb összeget magára költeni, 4,7 százalékának nincs megfelelő fűtése.

A magyar kormány célzott szociális intézkedésekkel nem segíti ezen, sőt nemrég egy törvényjavaslattal deklarálta azt is, hogy az államnak ez nem tartozik a felelősségi körébe. Kivétel a 300 legszegényebb falu segítésére 2019-ben indított, a Magyar Máltai Szeretetszolgált által koordinált Felzárkozó Települések (Fete) program, amit éppen pár hete állítottak át állami finanszírozásról EU-sra. A program eddigi három év alatt 118 faluba jutott el, ebből 39-ben a máltaiak, a többiben az általuk kiválasztott szervezetek végezték a terepmunkát. A Igazgyöngy egyetlen nem egyházi szervezetként került rá a listára.

L. Ritók ezzel kapcsolatban azt mondja: a” Szeretetszolgálattal együtt dolgozunk, és tartjuk a szakmai határainkat, de úgy gondolom, ez egy esély Toldnak és az Igazgyöngynek is arra, hogy a szociális felzárkóztató programunkból valami bekerüljön a rendszerbe. Ha ilyen programokban egyáltalán nem vesz részt az Igazgyöngy, akkor azt kockáztatom, hogy az eredményeinket civil zárványba zárom, amely mellett idővel elmegy a szegénységpolitika.”

Az Igazgyöngy összetett tevékenységének eddigi sikerei tagadhatatlanok, és ha Toldon jár az ember, látványosak. Sokat dolgozik az alapítvány a társadalmi hatékonyságmérésen is. Mindenképpen sikerként értékelhető, hogy a tanodába járó gyerekek tanulmányi eredményei javulnak, bukások száma és a lemorzsolódás csökkent az elmúlt évtizedben, vagy hogy a műhelyben dolgozók hosszú távon az Igazgyönggyel vannak, vagy éppen a Decathlon kiállása az ügy mellett. De a ráfordításokat L. Ritók szerint nehéz adat szinten hatásosan megmutatni, ráadásul rengeteg külső körülmény befolyásolja az eredményeket: például ha ilyen rezsiárak és tűzifahelyzet mellett köszönt be egy kemény tél, és elszabadul az uzsora, a feketemunka, az hatással lesz a közösségre is.

Amikor Marosvárásry Dorottyát arról kérdeztem, hogy ismer-e olyan történetet, hogy az elmúlt években egy fiatal sikeresen maga mögött hagyta Toldot, és felkerült egy városba dolgozni, így válaszol: “nem hallottam ilyenről egyelőre, de a mostani középiskolásainknál, akikkel már régóta dolgozunk együtt, látunk esélyt erre.

Talán ők

A középkorú Marikával még a műhelyben ismerkedtem meg délelőtt. Évek óta a Szunóban dolgozik. Vele is könnyen megy a beszélgetés, és gyorsan a gyerekekre terelődik a szó. Festés közben mesél fiáról, akit Dorottya is általános iskolás kora óta ismer. A fiú a falu legjobb tanulója volt pár éve, a 4.7-es átlagára akkor kapott először “Igazgyöngy-ösztöndíjat”.

“Én nem voltam túl jó tanuló, de igyekszünk terelgetni a gyerekeket efelé. Nekem például nehéz gyerekkorom volt, nem tudtam továbbtanulni, hogy legyen egy szakmám.Tavaly fejeztem be a 8. osztályt, az Igazgyöngy segítségével. Azt szeretnénk, hogy a gyerekeinknek legyen valami a kezükben, amennyire tőlünk telik. De nagyon nehéz, állni az útiköltségüket, kajaköltséget, nehéz kigazdálkodni…”, mondja Marika.

Reméli, hogy nekik már lesz lehetőségük elmenni Toldról – hogy ők már az a bizonyos következő generáció. 

“A nagyobbik kisgyermekgondozónak tanul, kisebbik ipari programozónak Berettyóújfaluban. Ha elvégzik, lehet munkájuk, és nem hiszem, hogy Toldról be tudnának járni. Esetleg bérelnek majd, de nem tudom, meglátjuk. Ilyen árak mellett vagy lakást bérelnek vagy esznek… A 200 forintos pörkölttészta már 700 forintba kerül.” 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Olvasson tovább a kategóriában